Jó esély van rá, ha megkóstoljátok ezt az ételt, hogy rövid időn belül újra elkészítitek! Nálam így történt, pedig én aztán tényleg ritkán főzöm ugyanazt, de ezt két héten belül kétszer sikerült elkövetnem.
Az egyik legjobb dolog ami a spenóttal történhet, hogy találkozik a kecskesajttal, ha nem kóstoltátok, tegyétek meg, még hozzá krémes kecskesajtot társítsatok mellé. Ha nem szeretitek a spenótot és a kecskesajtot azért, ha pedig imádjátok azért. Amúgy az a tapasztalat, hogy aki utálja a spenótot, általában ilyen formában mégis hirtelen le tudja gyürkőzni és még repetát is kér meglepő módon.
Jó kis laktató kaja, könnyű belőle nagy adagot rittyenteni, csinálhattok akár húsmentes verziót is, például csicseriborsóval és úgy akár még gyorsabban is elkészülhet, ha konzervet használtok. Mondanom sem kell, hogy inkább utóbbit választottam volna én is a hús helyett, de A férfi kedvéért mindent és megalkudtam. Na jó ez nem igaz, sosem alkuszom, tényleg jó volt ez így csirkésen na. Már több ponton megálltam volna szívem szerint falatozni. Először mikor összeturmixoltam a spenótot a kecskesajttal, ezt már úgy kentem is volna egy pirítósra, majd mikor összekevertem a rizzsel, már szedtem is volna tányérra, aztán mikor a hús is belekerült, már szintén nyúltam volna egy nagy kanálhoz… De hős vagyok és megálltam, hogy csak kicsit kóstoltam bele és inkább türelmesen hagytam a sütőt végezni a dolgát.
Hozzávalók:
1 kg darált csirke
50 dkg spenótlevél (mirelitből kb. a fele)
3 deci rizs
1-2 db tojás
10 dkg kecskesajt
1 fej vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
szerecsendió
só, bors
kókuszolaj
Tetejére:
1 zacskó mozzarella (más sajt is jó)
3 db paradicsom
Elkészítése:
A rizst dupla vízben feltettem főni.
A csirkehúst kevés kókuszolajon lepirítottam, sóztam, borsoztam félretettem.
A spenótleveleket szintén pici olajon fedő alatt megfonnyasztottam, sóztam, borsoztam, reszeltem rá bőven szerecsendiót, majd egy mély tálba tettem, hozzáadtam a sajtot, reszelt fokhagymát és botmixerrel pürésítettem. Közben előmelegítettem a sütőt 180 fokra.
Összekevertem a rizst, a húst, a spenótkrémet, és a tojást. Azért mindegy, hogy 1 vagy 2 db a tojás, mert mindkettővel készítettem és összeáll mindenhogy. Egy vékonyan kókuszolajjal kikent hőálló tálba öntöttem az egészet, elsimítottam, a tetejére rászeltem a paradicsomot és a mozzarellát is rámorzsoltam, majd sütőbe toltam és addig sütöttem, míg a sajt ráolvadt a tetejére. Langyosan szépen szeletelhető.
Persze nem is én lennék, hogy ha mindent a “nagy könyvben” előírtak szerint csináltam volna. Nem volt ugyanis kéznél fél kg kacsazsír a sütéshez, hiszen a konfitálás lényege, hogy sok zsírral és alacsony hőfokon órákig puhul a husika. A kacsazsírral amúgy semmi bajom, ami megmarad a sütés után, általában el is szoktam tenni üvegben a hűtőbe, ugyanis ő a jó zsírok közé tartozik, nyilván mértékkel fogyasztva, meg hát finom is. Szóval ciki, nem ciki, én kókuszzsírral oldottam meg a problémát, a konfitálás nagymesterei most biztos elátkoznak, és a művelet megszentségtelenítőjének tartanak, dehát a végeredmény isteni lett és omlósz, úgyhogy vállalom.
Hozzávalók 2 főre:
Pár éve sütöttem ilyet spenótos változatban krumpli nélkül, az is isteni, de persze aki nem rajong a spenótért, annak hiába is áradoznék róla. A spanyolok eredetileg krumpliból készítik ezt az ételt, jó sok hagymával és kiegészítésként még kerülhet bele sajt, spenót, bármilyen fűszer, tényleg ízlés dolga.
Hozzávalók:
Másodszor készítem két héten belül, mert az első szilvás verzió, amit másnap reggelre sütöttem túl gyorsan fogyott el, hogy lefotózzam és majdnem így végezte ez is. Pedig kihangúlyoztam kedvesen a konyhába toppanó férfinak, hogy ezt másnap reggelire szánnám, és gyorsan felajánlottam neki egy nagy adag spenótos rizses húst (amit szintén hozok hamarosan), hogy azzal lakjon jól. Be is termelte, majd ránéz a gőzőlgő morzsára, majd rámnéz, majd ismét a morzsa, majd ismét rám bociszemekkel, hogy “ugye ebből is eheteeeek???”
Hozzávalók:
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy sütőtökös humuszt készültem gyártani, vagyis csicseriborsóval szerettem volna kombinálni a tököt. Hogy került bele padlizsán? Nem tudom, de tényleg. Bementem a boltba csicseriborsóért és sütőtökért, majd kitettem otthon a pultra egy sütőtököt és két padlizsánt, hogy a kettő között mi történt fogalmam sincs, de elgondolkodtam, hogy normális vagyok-e. Egész egyszerűen a csicseri aznap padlizsánná változott a fejemben… Nagyon nem estem kétségbe, biztos egy jel volt, hogy nekem padlizsános tökös krémet kell kreálnom. Ám legyen.
Hozzávalók:
Biztos csak abban voltam, hogy körte és zeller lesz a köret bármilyen formában, viszont szembenézett velem a hűtőben egy megkezdett üveg vörösbor, úgyhogy gondoltam kékszőlővel párosítva legyen valami mártás is hozzá. És lett. És finom lett. A kacsasütésnél meg hisztiztem kicsit, mert a kisebb darabokat korábban pikk-pakk 8-8 perc alatt oldalanként megsütöttem csodaszép rózsaszínűre, de ez egy nagyobb darab volt és most is megsütöttem, majd pihent, majd félbevágtam és hát nem csak rózsaszín volt…,hanem “bloody” konkrétan nyers, úgyhogy be is vágtam a sütőbe azzal a lendülettel és enyhén negatív hozzáállással (rossz volt a holdállás aznap), hogy tuti most meg majd jól kiszárad és cipőtalpat eszünk.
Hozzávalók:
Eszembe jutott egyik nap, hogy idén nyáron még nem is ettem kukoricát, mondjuk annyira nem is hiányzott. Egyszer estem kísértésbe a nyaralás alatt, mikor megcsapott a grillezett kukorica illata, de aztán a következő sarkon a grillezett hal illata és látványa győzött és lett ismét a vacsorám.
Még pár éve találtam egy hasonló receptet egy másik blogon, ahol kókusztejjel készült a spenót, sőt még egy csepp méz is került hozzá a végén, és akkor nagyon rákattantam, azóta sokszor készítem így. Ha valaki meghallja, hogy spenót és kókusztej egy tányérban, néha úgy néznek rám, mintha valami bűnt követtem volna el, pedig tévhit, hogy a spenótfőzeléket csak egy bödön tej és liszt segítségével lehet ehetővé varázsolni…
