Nem igazán tart tovább elkészíteni, mint a bolti verziót, ízben szerintem szinte ugyanaz. Na jó, nem. Ez finomabb. Ok, bambuszrügyet nem tettem bele, de valahogy senki nem verte az asztalt érte…
Egy laza fél óra alatt kész volt a vasárnapi ebéd, könnyű ezt az ételt nagy mennyiségben legyártani, szóval nincs kifogás, hogy miért ne Uncle Ben’s közreműködése nélkül varázsoljunk hasonló ízeket az asztalra!
Ha nagyon muszáj és nem kaptok jó áron friss ananászt, akkor lehet tolni bele konzervet, de az tocsog a cukorban, és ebben az ételben amúgy is édeskés a szójaszósz is, úgyhogy erre érdemes odafigyelni kicsit, már akinek ez szempont.
Mi van akkor, ha nem szereti valaki az ananászt? Semmi, járjatok el úgy, hogy csak tálaláskor teszitek ki az asztalra és aki szereti vesz magának. Mi van akkor, ha valaki kitúrja belőle a sárgarépát és a paprikát is? Így járt…nem tudja mi a jó….rendeljen pizzát.
Hozzávalók: 6-8 főre
1 kg csirkemell
4 db sárgarépa
2 db kápia v kaliforniai paprika
1 ananász (nem konzerv)
1 liter paradicsomlé
fél hüvelykujjnyi gyömbér
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
3 evőkanál szójaszósz
1 teáskanál almaecet
mokkáskanál őrölt chili v friss
2 evőkanál kukorica keményítő
só, bors
kókuszolaj
Köretnek: rizs, kuszkusz v bulgur
A vöröshagymát felkockáztam a sárgarépát vékony hasábokra vágtam és kb. 2 evőkanál kókuszolajon megpirítottam őket, megvártam míg elkezdenek karamellizálódni (5-10 perc kevergetve), majd hozzáadtam a felcsíkozott csirkemellet. Fehéredésig pirítottam azt is, majd hozzáadtam a paprikát is, sóztam borsoztam. A paradicsomlében elkevertem a reszelt fokhagymákat, gyömbért, szójaszószt, chilit és felöntöttem vele a csirkét és lefedve kb. 20 percig rotyogni hagytam. Pici vizet még lehet hozzáönteni, ha kevés lenne a szaftja. Mikor minden átpuhult, a kukorica keményítőt simára kevertem pár evőkanál hideg vízben és a csirkéhez öntöttem, megvártam, míg ismét felforr, sűrűsödni kezd és elzártam a gázt. Itt lehet az ananászt is hozzákeverni, vagy tálalás előtt.
Szóval a máj és én nem vagyunk jóban, néhány kivétel van, az egyik a májgombóc leves, amit szerintem gyerekkoromban ettem utoljára és most valahogy eszembe jutott, hogy megenném. Illetve régen megettem a májast, májkrémet, de ezek most már hanyagolva vannak, és nem is hiányoznak, illetve a májas hurka, amit mondjuk évente egyszer….
A csicseriborsó az egyik legjobb húspótló továbbra is, a gomba meg a másik, igaz utóbbiból inkább kevesebbet ajánlott egyszerre csak enni, mert nagyon nehezen emészti a gyomor, ezért itt sem ez dominál. A körettől lesz még izgalmas ez a sztori, hiszen krumplipüré vagy rizs helyett karfiolos “álrizs” került mellé, némi citrommal és petrezselyemmel meghintve, és a szép az, hogy fel sem tűnt, hogy nem igazi rizs van alatta, mert az összhatás “rizses”. A rizzsel sincs semmi baj persze, de így kalóriaszegényebb, ugyanakkor mégis laktató főétel válik belőle.
Hozzávalók 3 főre:
Mitől különleges ez a citrom? Attól, hogy félig narancs… Na jó ez túlzás, de állítólag a citrom és a mandarin kereszteződéséből született a kis drága, ízében viszont azért citrom a javából, és nagyon erőteljes fűszeres illata és íze van, innen is lehet felismerni, illetve hogy kicsit sötétebb a színe, mint a hagyományos citromnak az alakja pedig gömbölyűbb és sok a magja. Árban nem igazán van különbség.
Izgalmas kaja lett, olyan sokfélének, bonyolultnak tűnik, pedig kb. fél óra alatt készült el. A kiindulási pont ezúttal a hűtőben árválkodó gomba, ami nem túl sok, de főleg kevés volt ahhoz, hogy csak ő legyen a főszereplő egy ételben, illetve a megkezdett dobozos paradicsomlével is kezdeni kellett valamit. A zöldségfasírt mindig klassz megoldás, gombából meg még úgy sem csináltam, így ezt tűnt a legjobb megoldásnak.
Még ünnepek előtt történt, hogy barinős hétvége közepén elhangzott a mondat rám kacsintva enyhe célzással, hogy “úúúúgy ennék valami édeset….van alma….” Próbáltam másfelé nézni hirtelen, mintha ott sem lennék, nem is hallottam vóna a kávémat szürcsölve a felkiáltást, 3 órás fagyos séta után, de a szúrós tekintet a hátamba mélyedt, így nem volt mit tenni… Úgyhogy természetesen örömmel és boldogan térképeztem fel a terepet, hogy segíthetnék én. És tényleg volt óma, jó sok, viszont már elég száraz, kicsit nyomi, de legalább bijó és édes példányok figyeltek a kosárban. Pont jó lesz egy zabpelyhes tócsnihoz gondoltam én.
Természetesen semmi tejszín, nem hiányzott az senkinek belőle ezúttal sem, csak elnyomná és másfelé vinné el az egész történetet, így viszont minden hozzávaló pont annyira érződik ki, ahogy az kell, ráadásul mondá ezt A húsimádó pasi…
Hozzávalók 4 főre:
Azok a kekszek, amiben banán, sütőtök, esetleg répa van, tehát valamilyen rostdús alapanyag, mindig puhábbak szaftosabbak maradnak, szóval ne ropogós kekszre számítsatok. Ha viszont ilyesmi a cél, akkor a banánt ki kell hagyni, de ugyanígy készül az is, és mehet még hozzá darabolt csoki, dió. Mindegyik elfogy gyorsan ebben biztosak lehettek!
Dehát valszeg pont úgy, mint ahogy a csicseriborsólisztes lepény is a serpenyőben, mert megszívja magát a liszt a folyadékkal és ez elég neki, hogy egyben maradjon. Nagyon izgalmas ez a recept, pláne, hogy picit sós és édes is, viszont egy deka hozzáadott cukor sincs a tésztájában, kivéve persze az aszalt gyümölcs cukortartalmát, de az a pár szem elenyésző. A rozmaringtól pedig pikáns lesz az egész és mikor a süti széle ropogósra sült és azt frissen én lenyestem persze, hmmm, na ott bódogság volt…
Hozzávalók:
Az alma, zeller páros mindig jó kombó, sokat használom őket, levest készítettem tavaly belőlük, sőt a csicsóka is belekerült már abba is. Most viszont friss és nyers saláta után ácsingóztam, figyelt némi avokádó is az ablakban, hát beleszeltem azt is, hogy egészséges zsírok is kerüljenek a bendőmbe, na meg a szép zöld színe is vonzott, de ezt tényleg el is hagyhatjátok belőle.
