Így még tuti nem kóstoltátok a karfiollevest! Én sem… Teljesen véletlenül bukkantam rá egy osztrák karfiolleves receptre, ami tulajdonképpen így készül, mint ez, csak kesudióval és szárzellerrel.
Ja, és répalé van az eredetiben, amit én narancslére cseréltem, a kesut dióra, mivel annak teltebb íze van szerintem, szárzellert meg nem kaptam, így gumós került bele. A végeredményt így már nem nevezném osztrák karfiollevesnek, kinézetre sem, viszont finomnak és kiadósnak igen. Konkrétan múlt hétvégén ezen éltem, egy nagy tányér elkanalazása után még második sem kellett, kb. késő délutánig éhes sem voltam.
Tudom, hogy sokan nem szeretitek a kelkáposztát, de az itt csak a végén kerül bele, még enyhén roppanós marad, nincs domináns íze, a narancslé és a dió pedig lágyítják azt, de összességében, nagyon kellemes az összhatás, igazi melengető leves hűvösebb időkre.
Hozzávalók:
1 kisebb fej karfiol
3 közepes répa
2 db szárzeller v 1 kis fej zellergumó
negyed kelkáposzta
10 dkg dió
1 db narancs leve
1 kis fej vöröshagyma
2 szál újhagyma
reszelt szerecsendió
só, bors
kókuszolaj
A hagymákat felaprítottam és kevés kókuszolajon megpároltam, majd hozzáadtam a kis kockákra vágott répát és zellert, valamint a rózsáira szedett karfiolt. Fűszereztem és felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, majd puhára főztem a zöldségeket, forrástól számítva kb. negyed óra alatt kész. Ezalatt a diót egy száraz serpenyőben megpirítottam félretettem, majd a kelkáposztát felcsíkoztam. Mikor a leves elkészült hozzáfacsartam a narancs levét, beleszórtam a kelkáposztát, majd kb. 2 nagy evőkanálnyit mennyiséget a dióval együtt simára turmixoltam és visszaöntöttem a leveshez. A dióból érdemes pár szemet a tálaláshoz is félretenni.
Mindig egyszerű dolgom van és szeretek olyan brigádnak főzni, akikről tudom, hogy kb. olyan az ízlésviláguk, mint az enyém, vagyis minél több zöldség legyen, a hústól nem jönnek lázba és bátran megkóstolnak mindent, amit eléjük teszek. Mondjuk nincs más választásuk… Na jó, szó sincs gasztroerőszakról, legalábbis ez a főzés olyan jól sikerült, hogy majdnem nem volt mit tálalni délben, mert a mártás úgy magában nagy kanállal is kelendő vót, a mandula és a parmezán pedig csak úgy lazán kézzel, és a tésztát is majdnem az ujjunk közé csavartuk…
Hozzávalók 4 főre:
Hozzávalók 2 adaghoz:
Kaptam egy receptet pár napja, alul a link, amit egy barátném megsütött és áradozott róla, hogy milyen finom. Minimális lisztet tartalmazott a recept, de mivel volt sok mákom a hűtőben, amivel már kezdeni akartam valamit, így liszt helyett ebből sütöttem meg. Túl folyósnak tűnt a tésztája, és talán még kisebb tepsiben kellett volna sütnöm, vagy rögtön dupla adaggal indítani, mert kissé lapos lett. Aztán rájöttem, hogy megint túl szigorú voltam, mert ez rajtam kívül senkit nem érdekelt…
Általában, ha kacsahúst sütök, kerül mellé valamilyen gyümölcs, ilyenkor a szőlőt is a tepsibe szoktam szórni és átveszi a többnyire fehérboros fűszeres szaft ízét, 
Gyomorpanaszokra, köhögés csillapítására használják elsősorban és állítólag nagyon finom ízt kölcsönöz az ételnek, amit a sáfrányos szeklice esetében, – ami egyébként egy teljesen más kinézetű virágból kinyert fűszer -, viszont én sajnos nem bírtam felfedezni… Valószínűleg ezt inkább az ételek színezésére használják illetve olajat is állítanak elő belőle. Én egy nagyobb csipetet is beletettem az ételbe, de semmi extra ízt nem éreztem. Azonkívül, hogy amúgy a rizottó nagyon finom lett, fokhagyma, citrom, és hát a mascarpone varázsolja el az egészet, amit most nagyon megkívántam és ezer éve nem ettem, úgyhogy feldobta az ételt és a napomat is.
Hozzávalók 5 közepes üveghez:
Kelt tészta és mégis egyszerű, nem túl kényes a történet, ha nekem is sikerült elsőre… Pedig tönkölyliszttel csináltam, de ahogy már többször írtam, tökéletes ez a liszt kelesztéshez (is). A focaccián nem feltétlenül van paradicsom, legtöbbször csak simán só, bors, olívaolaj kombóval készül, és ez is bőven elegendő amúgy neki ahhoz, hogy finom legyen. Viszont isteni finom paradicsomokat kapni még minden színben és méretben, érdemes kihasználni a szezont és megpakolni vele a kenyerünket!
Hozzávalók:
