Mivel tér haza az ember gasztroblogger lánya egy olasz nyaralás után? Természetesen pestoval, olívaolajjal, mozzarellával feltankolva. És naná, hogy a faház hűtőjében maradt tonnányi paradicsomot is beletuszkolja még a bőröndbe…. Aztán hazatérve elgondolkodik az üres hűtő láttán, hogy mit is egyen, így előkerül a mélyhűtőből a hal és na jó, elsétál a boltba, bár maga sem tudja mit is akar venni, így véletlenül édesburgonya kerül a kosárba.
Nem, mintha súlyfelesleggel tértem volna haza, de azért csurrant cseppent egy kis grissini itt, egy kis olívaolajba tunkolt foccacia ott, ezek ugyebár mind lisztes finomságok és szinte lehetetlen csak úgy közömbösen elmenni mellettük, pláne, ha az étteremben az étel megérkezése előtt az orrunk alá tolják. Majd a végén kiderül, hogy nem is ingyen, mert nagyon frankón ki is számlázzák, ha tetszik, ha nem…
Szóval ez egy szuper finom, színes, ízes eledel lett, koszos edény is megúszható vele, akár a fóliából is falatozható, csak úgy villával, hiszen minden omlós és puha. Pestot sokszor készítek házilag, itt mazsolázhattok a receptek közül. Gyakorlatilag bármilyen, szó szerint zöldségből készíthettek, némi mag, fokhagyma és olívaolaj kombinációjával pikk-pakk kész. Tésztára, pirítósra, salátákba, vagy sült húsokhoz, illetve halhoz tökéletes kiegészítő. Ha nem kaptok édesburgonyát, akkor akár répa is jó lehet, viszont azt elő kell főzni szerintem fél puhára, mert sokkal lassabban puhul meg, mint az édeskrumpli. Aztán én tuti, hogy az ősszel sütőtökkel is elkészíteném, ha pedig a halat nem szeretitek, lehet csirkemell, de annak szintén több idő kell, akkor érdemesebb az édesburgonyát vastagabb szeletekre szelni. Akármelyik verziót is választjátok, nem fogjátok megbánni, a fólia aljában megmaradt szaftot pedig véletlenül se dobjátok ki, mert mennyei…akár tunkolni is…

Hozzávalók személyenként:
1 szelet tőkehalfilé (bármilyen hal jó)
1 közepes méretű édesburgonya
1 db paradicsom
1 púpos evőkanál pesto
só, bors
Két rétegben leterítettem egy alufóliadarabot, ráfektettem a vékonyra szelt, meghámozott édesburgonyát. Nagyon picit megsóztam, megborsoztam és tényleg csak pár csepp olívaolajat is löttyintettem a tetejére. Majd rátettem a halfilét, amit sózni sem muszáj, hiszen a rákent pesto elég sós. Szóval bekentem a pestóval, majd rászeltem a paradicsomot. Az is pici sót és borsot kapott, majd lazán bebugyoláltam az egészet a fóliába, nem túl szorosan, de azért ne jöjjön szét a remekmű és a 180 fokra előmelegített sütőbe tettem kb. fél órára.


Szinte olyan, mint egy felturbózott omlett, lágy krémes, még villás reggelinek is elfogadnám, ebbe is bármilyen fűszert tehettek, én néha “eccpecckimehecc” módjára válogatok a bokrok között, hiszen a tojás is és a többi zöldség is szereti a kakukkfüvet, rozmaringot, oregánót, bazsalikomot, úgyhogy ízlés “dóga”. Szárított is jó persze, abból kevesebb mennyiség elég.





A hal bundája rozslisztes, szóval semmi extra trükk nincsen benne, bár szoktam rizslisztbe, hajdinalisztbe, kukoricalisztbe is panírozni, így gluténmentes is lehet, ha erre van igény. A rozsliszt amúgy panírozni tökéletesen jó. Fura párosításnak tűnik, én is meglepődtem mikor valaki egyszer a múlt században ezzel kínált egy balatoni nyaralás során, de eszméletlen finom, és aki eddig kóstolta, az egyetértett. Bármilyen hal jó hozzá szerintem, akár tengeri, akár tavi, akár horgásztok, akár nem, ízleni fog!




Sima natúr tofu is jó egyébként hozzá, és szeljetek a salátába friss chilit, ha meg nem szeretitek a csípőset, akkor hagyjátok ki, a gyömbér is enyhén csípős, elegendő az is hozzá, hogy a saláta élvezetes legyen. Ha sós szójaszószotok van otthon, akkor pici mézet csorgassatok még hozzá, hogy egyensúlyban legyen az ízek.
Hozzávalók:
Hogy mik az extra ízek? Rozmaringos olívaolaj és baconchips kérem szépen, de annyira nem is meglepő, hiszen a sárgadinnyét sokszor kínálják prosciutto-val az olaszok például. Eszméletlen finom, egy hónapja nyaralás alkalmával egyik nap ebédre is ez került elő a strandtáska rejtett bugyraiból, felkockázott dinnye és szárított dalmát sonka, csak így egymagában rusztikusan, kézzel tépkedve nyammogva.
Mondanom sem kell, hogy én ezt a legnagyobb melegben kívántam meg és a hőségben sütögettem, de megérte, mert jó lett. Nagyon szeretem ilyenkor augusztus környékén a piros húsú paprikát, és még véletlenül sem a messzi tájakról érkező kaliforniai paprikára gondolok, ami egyrészt drága, másrészt édesnek sem mondható. Természetesen ha nincs más kéznél, abból is elkészíthetitek, végülis megsütni azt is jó lehet, tán még jót is tesz neki.
Hozzávalók 2-3 főre:
Hozzávalók 2 adaghoz:






