Most jót röhögtem magamon, beírtam a bejegyzés címét, majd automatikusan elkezdtem írni, hogy “Hozzávalók:”. Nos, ha már itt tartunk, akkor végy 1 db strandpapucsot, 1 kici óccó “médincsájna” 4 napra elegendő űrtartalommal bíró gurulós bőröndöt, 1 db bikinit, 6-db 1 db szexi nyári ruckót a legszebb “hurrányaralunk” mosolyodat és irány a tengerpart.
Mindig tervben van, hogy sokkal többet fogok utazásokról is írni, és mindig elmarad, na de most hátha le tudom ragasztani a hátsóm a székre hétvége lévén, egy picit hosszabb időre és megosztom veletek a rapid randim Trogirral. 4 nap állt rendelkezésemre 1 hét kötelező szabiból kifolyólag és kényszert és hívást éreztem a tenger irányából, így nem volt mit tenni. Aki ismer tudja, Horvátország nekem szerelem, megmagyarázhatatlan vonzalom fűz hozzá, a zene, az ételek, a sós tenger és a fenyőligetek illata, az ordító kabocák, és a macsaköves sikátoros régi óvárosok nélkül, nem bírok meglenni nyaranta.
Trogirban még nem voltam, úgyhogy úticél belőve, útitárs viszont még nem volt, miután megeresztettem jó pár telefont és mindenki baromi lelkes volt, és végighallgattam 10szer, hogy “bakker annyira mennék, de most nem jó….”, gondoltam magamban kapjátokbe én már pedig nyaralni fogok és pont. Úgyhogy átkapcsoltam hurrá ÉN nyaralok üzemmódba. A következő kérdés, ok, de mivel megyek? Busz, tökéletesnek tűnt, péntek este Pesten beszállok, ott kiszállok, de visszafelé csak egy hét múlva jön, az meg nem ok, hiszen nekem hét közepén kell visszajönnöm. Akkor nézünk autót az útitárskeresőn, és bumm itt a megoldás pont egy autó én rám várt, így plusz két útitárssal együtt szombat hajnali 2-kor el is indultuk, reggel 9-kor pedig már a bőröndöm húzkodtam a macskaköveken Trogir óvárosában. Pattogott rendesen a kis drága maradjunk annyiban, 5-ször tévedtem el 2 térképpel a kezemben, de barokkos túlzással még élveztem is nagyjából ezt az érzést a labirintusra hajazó sikátorokban, néha kikötöttem egy étterem hátsó bejáratánál a konyhában, de onnan kedvesen útba igazítottak mindig, itt balra, ott jobbra, megint balra…fogggalmuk nem volt nekik se…. Az a jó, hogy Trogir óvárosa kicsi, két fix pont van a nagy boltíves kő kapu kívül a kis hídon átjövet a szárazföldről és a másik oldalon a kikötő, a kettő között simán eltévedsz bármikor, de mindegyik utca csodákat rejt, így érdemes elveszni bennük. Ha azok a falak mesélni tudnának…az UNESCO világörökség részét képezi amúgy a teljes óváros.
Miért válaszd Trogirt? Mert akkor is jó, ha egy hétre mész, hiszen bőven van látnivaló a közelben, Split, Sibenik nagyobb városok és meseszépek szintén, ha nem elégednél meg Trogir látnivalóival, illetve ha csak pár napra, hosszú hétvégére van időd, akkor sincs túl messze, végig autópályán lehet haladni, ennek a díja 28 Euro személyautóval. Trogir óvárosából egy pár 100 méteres hídon a kis Ciovo szigetre visz az út ahol kisebb falvak, üdülőközpontok találhatóak, sokszínű, változatos strandokkal, öblökkel. Akkor is, ha az egymás mellett fekvős “heringstrandokra” vágytok sok étteremmel bárral és akkor is, ha saját öblöt szeretnétek magatoknak valami eldugott helyen, itt megtalálhatjátok a számotokra megfelelőt 10 perces autózással. Illetve nagyobb társaságoknak, családdal, gyerekkel is itt fogtok tudni jó szállásokat, apartmanokat foglalni. És akkor is jó választás Trogir, ha valaki még nem volt soha a horvát tengerparton, mert instant tartalmaz mindent, ami ehhez a hangulathoz kell elsőre, közép Dalmáciában fekszik, már pedig szerintem az igazi horvát életérzés itt kezdődik nagyjából, viszont árban még nem annyira durva, mint a másik ékszerdoboz Dubrovnik és környéke.
Mikor válaszd szállásnak az óváros sikátoraiban megbúvó vendégszobákat? Ha hozzám hasonló elmeroggyant vagy és kész vagy egyedül is elutazni, vagy párban, barinővel, haverral utazol, így mindent a közelben találsz, ami fontos és a hangulathoz kell, tengert, piacot, buszállomást, éttermet, bárokat.
Élvezed azt is, ha hajnalban fél 6-kor harangzúgásra pattan ki a szemed és papucsban végig csattoghatsz a pékhez egy túrós burekért, majd tovább a piacra friss fügéért a kihalt óváros utcáin, amin esténként hömpölyög a tömeg és értékeled, hogy végre le tudsz úgy fotózni egy épületet, boltíves kaput, ablakot, virágot, hogy nem lóg bele a képbe a fél világ turistáinak a fagyija, szelfibotja, gyereke, kutyája, “zoknisszandis” lábfeje stb.
Megelégszel egy kis szobával puritán stílusban, ha szerencséd van lesz mobilklímád is, igaz olyan hangzavarral ontja a hűs levegőt, hogy felejtsd el, hogy éjszaka is használod, viszont cserébe a házinéni és bácsi minden reggel egy tál friss paradicsomot tol az orrod elé a közös használatú konyhában és meleg szívvel frissen készült sütivel várja a turistákat szinte minden nap. Ez nincs az árban, reggeli sincs, csak pusztán képesek örülni és megbecsülni a fizető vendéget. Persze ha légkondis, modern szobára vágytok, ilyet is találhattok a környéken.
Ha autó nélkül érkeztek és jó strandra vágytok, na akkor kell némi türelem és kompromisszum készség a történethez ezen a környéken. Ugyanis városi strand van 10-15 perc sétára, apró kavicsos, árnyékot felejtsd el, még egy falevelet sem találsz, sok embert annál inkább és az Adria legszebb strandjai sem a belvárosok közvetlen közelében találhatóak ugyebár. Busz van, több is, több irányba, át Ciovo-szigetére a legrövidebb, jól meg is szívtam vele. Menetrend is van, általában jönnek is a buszok, de az enyém éppen akkor, abban az órában elfelejtett megérkezni, így az agyvizem kezdett forrni felfelé a melegben első nap, mikor ugye egy éjszaka alvás gyakorlatilag kimaradt, így enyhén füstölögve visszaslattyogtam a kikötő felé, még jó, hogy ezek pár perces séták, bár több liter vízzel(mindig tutira megyek) és egy fél rekesz gyümölccsel(nehogy éhen haljak mán) feltankolva ez is igénybe veszi az embert a kora délutáni hőségben.
DE, bódogság volt, mert a kikötőből kb. negyedóránkét indul kishajó pont egy népszerű strandra, így kihajóztam én is, árnyékban, langyos szélben, tenger illattal körülvéve, 15 perc volt és 20 kuna asszem. Igaz “heringstrandra” érkeztem Okrug Gornjiba, de legalább szép partszakasz, sok étterem, bárokból kiszűrődő zene, pont tökéletesek voltak 3 óra után a nap hátralévő részére. Semmi stressz, sietni nem kell a hajóra, hiszen este 11-kor is vissza tudtam volna még csorogni az óváros kikötőjébe, ha úgy alakul, onnan meg csak pár lépés volt a szállásom, szóval teljesen kényelmes volt.
Másnap másik strandot választottam szintén busszal, csak a szárazföldön haladva, a busz jött, a sofőr csak horvátul beszélt, én elmondtam hova mennék, aszonta két megálló, láttam, hogy még mondana valamit, de mivel rájött nem tudja, hogyan, ezért annyit mondott ok, …. Ki is szálltam az út szélén, majd 10 perc susnyában, bozótban való gyaloglás után kikötöttem egy rövid part szakaszon, ahol senki nem volt csak én, meg térdig érő szemét, meg a ciripelő kabócák, de ez most nem volt hangulatos. Az úticélom egy fenyőligettel övezett közkedvelt környékbeli strand lett volna…Megszívtam megen. Úgyhogy mély levegő, kiléptem a bozótból és a komfortzónámból ismét, majd visszacsattogtam az út mellé, ahol egy hangulatos éttermen keresztül vágtázva segítséget kértem, és ismét a buszmegállóban találtam magam, délben 40 fokban árnyék nélkül. Elmondtam 3 imát, hogy ne itt száradjak még el, ha lehet, összecsettintettem a bokám és megérkezett a busz, ami végre visszavitt egy megállóval arrébb, ahonnan betaláltam a strandra. Hálát adtam, bevágódtam az árnyékba, emberek alig, csak úgy szellősen és elmerültem a habokban én is. 
Pastan beachről van szó egyébként, szokatlanul sekély a tenger és sok helyen hínáros az alja, de ez is a városi kikötőbe benyúló öböl része még a Pastan folyó torkolatához közel, nem “igazi” horvát tengerpart érzés még mindig nekem, de egy napra tökéletes volt, sok árnyék van, egy kisebb kávézóval és alapvetően nyugis, csendes hely. Kisgyerekes családoknak is jó lehet, mert homokos a part. A sofőr pedig azért vitt rossz helyre, mert a Pastan étteremnél dobott ki…
Innen egyébként fél óra sétával visszameneteltem nap végén a szállásomra. A maradék két napomon pedig “leugrott” hozzám a hasonlóan kilométerhiányban szenvedő utazásmániás barátosném, így ahogy már említettem fent, lehetőségünk volt olyan strandot találni autóval, ahol tényleg kristálytiszta mély víz, sziklás, öblös partszakaszok vártak ránk.
Amit Trogirban érdemes megnézni az a kikötő végében az óváros szélén a Kamerlengo erőd, csodás kilátás nyílik onnan, 15 kuna volt talán a felnőtt belépő, de mi gyerekbelépőt kaptunk 10ért azt hiszem, amitől az önbizalmunk és egónk is megnőtt kissé….
Az óváros főtere is bájos, a középkori épületek homlokzataira, a palota toronyórájára is érdemes vetni egy, de inkább több pillantást a reggeli és az esti fényekben is, de a vele szemben található Szent Lőrinc székesegyház is megér több misét a gyönyörűen díszített bejáratával. Egy szó, mint száz, unatkozni itt nem lehet, vesszetek el a sikátorokban és csodálkozzatok rá egy-egy szoborra, arcra a homlokzatokon. Mindenképp egyetek egy jót, sőt többet valamelyik hangulatos étteremben. 
Az árak nem olcsóak, de ez máshol sincs így az Adria partvidékén, a népszerű csevap 70-90 kuna között kapható, grillezett tintahal 90 kuna körül, tonhal steak 100 is lehet illetve minden más tengeri herkenytűs étel innen indul nagyjából felfelé, egy gombóc fagyi 8 kuna, jeges kávé 20.
Természetesen olcsóbb pizzát, spagettit, szendvicseket is találtok, ha erre van igény, illetve érdemes piacon csevapos lepényt enni, vagy a pékségek kínálatából válogatni, ezek természetesen jóval kedvezőbb árúak. Egy ropogós rétestésztás túrós, spenótos, vagy húsos burek reggelire vagy ebédre mindig jól jöhet 8-10 kuna körül mozognak és nem maradtok éhesek utána az fix. Nem késő még akár szeptemberben sem útnak indulni, sőt én voltam már október elején is és nagyon kellemes 25 fok körüli hőmérséklet fogadott, a tenger sem volt hideg, és kora ősszel az emberrengeteg is elkerülhető. Amúgy meg előttetek az augusztus, és ha éppen nem tudnátok mi legyen a végállomás a szabi idején, akkor Trogirban nem fogtok csalódni!
Akárhogy is, érezzétek jól magatokat!
Rizstészta ment alá, ebből célszerű a szélesebb verziót választani a boltban, de nekem most csak a vékony cérnametélt volt itthon, persze az ízén ez nem változtatott, de a másik jobban magába tudja szívni a szaftot. A kacsamell nagyon átsütve szerintem nem jó, erre megint csak rájöttem, mikor egy étteremben ilyen ételt kértem nem rég és cipőtalpszerű száraz húsdarabokat kaptam, amit aztán győztem elrágni. Egy fél kacsamellnek tényleg elég volt most is bő negyed óra a serpenyőben, hogy kívül ropogós legyen belül pedig szép rózsaszín, de nem véres, mert azt már én sem szeretem.
Hozzávalók 2 főre:
Hozzávalók 2 adaghoz:
Ráadásul én tojással szeretem a legjobban, ebben viszont nincs tojás, de mégis olyan az állaga, mintha lenne…. Az ötlet onnan, hogy lapul egy recept a blogon, még hozzá a 
Ettem volna valamit pirítóssal reggelire, és kellett valami kenhető cucc, ami nem vaj. Ilyenkor általában valami zöldséges krémet gyártok, abból ami éppen kéznél van, így most ez a kombináció ugrott be. A szezámmag krém tulajdonképpen a csicseriborsókrém vagy más néven hummus egyik összetevője is, tahini néven lehet a boltokban is kapni. Csicserit most nem volt kedvem, sem időm főzni, így ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Szuper finom lett, a szezámmag telt, kissé füstös íze, ahogy találkozik a krémes barackpéppel, a római köménytől és a citromtól pedig életre kelnek az ízek. Ehettek mellé meg sajtokat, vagy jóféle vékonyra szelt szárított sonkát is akár.
Tökéletes hétköznapokra, pláne egy hosszabb szabi után szürkeség ellen… feldobja a hangulatot ebédidőben színével és ízével is. Bármilyen fűszert tehettek bele, ami éppen kéznél van, nekem friss fűszernövényekkel ízlik a legjobban, most oregánót választottam, de sima petrezselyem is jó hozzá.
Eredetileg csak paradicsommal és sárgabarackkal terveztem készíteni, de aztán figyelt a hűtőben egy picit már kókadozó répa, így gondoltam mehet bele az is. Szemöldökfelhúzós kombináció, de aki megkóstolta, annak ízlett. Tökéletes reggelire, pirítósra kenve, sajttal, vagy sós kekszekhez partifalatokhoz akár, de sült húshoz is elfalatozható, sőt én palacsintába töltve is szívesen megkóstolnám, meg fogom kóstolni…
Persze a rántott szót tegyük jó nagy idézőjelbe, ez amúgy sem az a blog, ahol túl sok recept kezdődik úgy, hogy rántott, hisz ismertek. De miért ne lehetne így is sajtot enni, hiszen amúgy is finom a dióval, és ebben a formában megkóstolni a júliusnál jobb alkalom nem igen van az évben, most friss az áfonya, a ribizli és az ég világon semmit nem kell vele csinálni csak leturmixolni egymagában, hiszen a gyümölcs édes. A ribizlis köles meg visz még egy csavart a buliba, de ha sima rizshez van kedvetek akkor is tök jó lesz.
Biztos vagyok benne, hogy a húsimádóknak is ízleni fog, akár így készítitek a besamelt, mint én, akár a hagyományos módon. Kis adagot ebből nem érdemes sütni, viszont le is fagyasztottam belőle egy adagot és felmelegítve is élvezhető volt még.
