Érdemes megjárni, akkor is ha útba ejtitek valahonnan jövet menet, és akkor is, ha csak egy napra szeretnétek kiruccani egy másik országba.
Hirtelen ötlet volt részemről kb. két hónapja az egyik fapados légitársaság egy napig tartó, egyet fizetsz kettőt kapsz akciójának köszönhetően. Így 10.000 Ft-ért utaztunk ketten Milánóba egy barátnőmmel. Igen egy napra. Igen, leszakadt a derekam és rongyos a talpam enyhén elfáradtunk. Igen, megérte. Igen, sok volt. Nem, nem shoppingolni mentünk. Gucci és Versace pont hidegen hagy minket, még a közel 40 fokos hőségben is. Igen, k meleg volt. Nem, nem vagyunk (teljesen) normálisak. Csak szeretünk utazni és minél többet látni. Már pedig, ha reggel 6kor indul a gép és mindössze másfél óra az út, este pedig ráérünk 9re a reptérre érni, akkor belefér a programba sok minden.
Ébredés hajnali 3-ra volt tervezve, hogy emberi formát próbáljak meg ölteni mire a taxi a házhoz ért fél óra múlva. Ismét kalandosra sikerült az indulás, mint a legutóbbi túrámon is. Percre pontosan kiléptem a ház elé, és láttam, hogy a szomszéd ház elől akkor húz el padlógázzal egy autó, de taxi felirat nem volt rajta, így nyugodtan tárcsáztam a taxitársaságot, hogy mégis, hátha, esetleg már erre kanyarodhatna az én járművem is. A diszpécser megnyugtatott, hogy az általam távozni látott autó az az enyém volt biza, de no para visszafordul. Hát szó szerint megtette, az egyirányú utcában forgalommal szemben jött vissza, majd 10 percig barátkozott emberünk a gps-el, hogy fel tudjunk venni még egy vadidegen utast valahol a városban, amivel kapcsolatban tőlem kért volna információt, hogy nem tudom-e hol fog beszállni…. Sajnos nem tudtam segíteni. Csak abban, hogy célozgattam, hogy tán a diszpécsert hívja és jó lenne indulni, ha már a plusz utas miatt keltem korábban… Azt mondta ő is, hogy ne aggódjak behozzuk a lemaradást, ha már a házat nem találta, hiszen mint kiderült összecserélték a másik utas házszámával az enyémet…. Behozta a késést kétség kívül. 3 piros lámpáig számoltam, amin keresztül siklottunk, aztán inkább becsuktam a szemem…
A reptéren tértem újra magamhoz egy forró tea társaságában, így kezdetét vette egy klassz nap.
Ok, akkor a rizsa után próbálok a lényegre térni, hogy mit érdemes egy napba sűríteni és kb. mi mennyibe kerül. Miután landoltunk, becéloztuk a mosdót, hogy a karikákat eltávolítsuk a szemünk alól, a város kp-ba közlekedő buszt, a retúr jegy volt 16 Euro. A neten 10et olvastam, de gondoltam régi volt a bejegyzés. Az út kb. 3/4 óra, de mivel belefutottunk a reggeli dugóba, így volt az egy óra is, fél 10 körül értünk egy monumentális pályaudvarra.
Előkaptuk a 3 féle térképet excel táblát, majd 20 perc bolyongás után miután egy kedves helyi lakos kivette a kezünkből a mankóinkat és rábökött egy ki nem hajtogatott városrészre, rájöttünk, hogy egy másik pályaudvaron vagyunk a város másik felén… Upsz. Igen két busz jön városba, nem árt megkérdezni melyik hova. No problem a tömegközlekedés szuper, így vettünk 4,5 euróért napijegyet és már be is vágódtunk az egyik metróba és 5 perc alatt előttünk volt az úticél vagyis a Dóm-tér. Forróság és rengeteg ember fogadott bennünket, de ez itt normális a turisták nagy része erre kíváncsi először. Mi a Dóm helyett elsőként a város tán leghíresebb péksége felé vettünk az irányt a Panzani Luinihez, hogy megreggelizzünk és pár felesleges kör után meg is találtuk a helyet. Képtelenség választani, annyi szépség volt a pultban, fotózni szerettem volna, de a személyzet nem szerette volna, így kiegyeztünk egy spenótos ricottás luinben és egy brutálisan megpakolt paradicsomos, tonhalas olívás finomságos calzoneban azt hiszem, kb. 2-3 eurós áron.
Teli gyomorral jöhetett a Dóm bevétele, sor kilométeres, de gyorsan ment, a belépő 2 euró, de ezért a tetejére nem lehet feljutni, az külön fizetős. Gyalog lépcsőztünk volna, én olvastam, hogy lehet, de ott erre lehetőséget nem találtunk sajnos. Kis gatyában vagy fedetlen vállal ne is próbálkozzatok belépni a templomba, mert az őrök nem engednek be. A helyszínen lehet venni vagy bérelni egy kendőszerű valamit. Mi saját kendővel ugyan betakartuk magunkat, de az őr, így is kiszúrt és javasolta, hogy a combközépig érő ruhámat rángassam még le egy pár centit, még jó, hogy sikerült, anélkül, hogy szétrepedt volna, kissé furán mutattam benne ugyan, de az ilyen apróságokon már nem akadunk fent.
A Dóm nem okozott csalódást belül sem, maximum a hőmérséklet, azért nem titkolom, hogy jólesett volna a hűs templomban elücsörögni, de bent is szakadt rólunk a víz.
Ezután a Scala Operaház felé vettük az irányt, a híres boltok sétányán az Emanuele passzázson keresztül. Minő meglepetés, hogy itt volt csak igazán tömeg, errefelé aztán tényleg az ördög is Pradat visel. Ha nem Luis Vuiton táskákkal és Armani szerkókkal felpakolva akartok hazatérni, akkor is érdemes átmenni rajta, mert nagyon látványos ez az árkádsor. Pechemre utólag olvastam csak, hogy állítólag a mozaikövön elterülő bika tökén féllábon körbe fordulva szerencsénk lesz… Sajna semmilyen jó bikát nem láttunk…
A Scala kívülről kevésbé látványos, nagy estélyit meg nem hoztunk most, de ide is be lehet fizetni és körbenézni. A vele szemben lévő pici tér, Leonardo szobrával viszont nagyon kis helyes.
Következő úti célunk a Sforza-kastély volt, ami innen egy rövidebb sétával elérhető. Útközben kb. minden sarkon kisebb templomokba botlottunk, a legtöbbe betértünk és nem bántuk meg, mert nagyon hangulatosak és szépek, ráadásul itt nincs tömeg, volt, hogy csak ketten voltunk a látvány pedig lenyűgöző volt. Miért pont a Tomaso templom pálmafás padlója tetszett a legjobban nem is értem…
A várhoz érve igen csak dél volt és durva hőség, így egy kávézó teraszán szusszantunk egyet jeges kávét szürcsölgetve. Útközben persze folyamatosan döntöttük magunkba a vizet, egyszerűbb lett volna, ha lenne a belvárosban néha egy-egy szupermarket, vagy kisbolt, ahol 1,5 literes flakont is lehetne venni, de itt ezek a boltok ki vannak szorítva, így csak többnyire fél literest tudtunk levadászni 1 eurókért a különböző pékségekben, utcai árusoknál.
A XIV. században erődnek felépült kastélyban jelenleg több múzeum is működik, van közte ingyenes és fizetős egyaránt. A kastély kertje is megér egy sétát, a falakon pedig szépséges freskókban gyönyörködtünk. Kicsit elbolyongtunk itt, aztán elindultunk szintén az egyik legnépszerűbb úti cél irányába, a világörökség részévé nyilvánított Santa Maria delle Grazie templom felé, ahol Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című festményét őrzik, és ahova két hónappal ezelőtt sem sikerült már a honlapjukon belépőjegyet venni…Úgyhogy aki ezért jön, az előbb vegye meg a belépőjegyet, aztán ehhez igazítva a repjegyet. A templom belső udvara viszont egy ékszerdoboz, nagyon hangulatos és természetesen maga a templom belülről is. Az eredeti festmény helyett azért egy másolatot láthattunk.
Eztán metróra pattantunk és meg sem álltunk a Naviglio Grande-ig, a várost kettészelő csatornáig, ami egy kellemes, éttermekkel övezett része Milánónak. Délután 4 óra felé érkeztünk oda és ez volt az a pont, ahol már a vaskerítést is meg tudtam volna enni, olyan éhség tört rám. Ilyenkor már minden mindegy jöhet pizza bármi, mielőtt a vércukorszintem porba hull és dobok egy hátast a hőségben.
Természetesen itt is kinéztem egy éttermet, és elképzeltem, hogy rizottót eszem mosolyogva a folyóparton. Aha.., minden zárva volt, de minden, az összes étterem. Néhány kávézó és pékség várta csak a kopogó szemű turistákat. Igeeen, szieszta, tudom én, de hogy este fél 6-ig arra nem gondoltam volna, pláne egy nagy városban. Sebaj bevágódtunk egy szendvicsezőbe és megkaparintottam őt.
Nem eresztettem, míg el nem fogyott. Úgy kb. 5 perc alatt. Upsz. Tortillaszerű tekercs (wrap) megtömve minden földi jóval. Proschiutto, mozzarella, rukkola, mennyei volt és erőt adott a nap hátralévő részéhez. Na jó, kitartott másnap reggelig, így sajnos a közvetlenül a szendvicsbár melletti sarkon túl megbújó pékségbe már csak nyálat csorgatni mentünk be, és vizet venni ismét. Szemeztem egy pisztáciás szicíliai cannolival, gondoltam másnap reggelire jó lehet, de elképzeltem, hogy milyen állapotban fog Budapestre érkezni az éjjel és inkább elvetettem az ötletet. Majd legközelebb…
Ismét laza séta következett, minő véletlen egy ortodox templom állta utunkat, közben megcsodáltunk néhány villamost és pár színes, vidám csigát a téren. Mivel csiga volt az oviban a jelem, ezért kicsit megölelgettem az egyiket. Ezek az éppen zajló világkiállításnak köszönhetően kerültek ide azt hiszem, aminek egyébként egy kisebb falut húztak fel a város szélén. Ez még megért volna azért egy napot…
Ortodox templom után visszasétáltunk a kanális partján majd ismét betértünk egy tárva nyitva álló szellős, kicsi templomba. Már nem számoltam, hogy hányat láttunk. Itt volt egy fura eset, utánunk jött egy huszonéves fekete srác és próbált a templom kapcsán szóba elegyedni velünk, majd sörre invitálni bennünket és erősen érdeklődött honnan jöttünk hova megyünk. Megköszöntük a kedves ajánlatot, de visszautasítottuk és tovább sétáltunk. Ő is. Közben a szemem sarkából figyeltem és ha mi megálltunk, ő is, ha elsétált mellettünk, de észrevette, hogy beugrottunk egy boltba, “véletlenül” visszafordult, aztán meg konkrétan követett minket és mielőtt leadhatta volna a drótot a “kollégáinak” az útvonalunkról, jobbnak láttuk lerázni, így az egyik sarkon élest kanyart vettünk és leszáguldottunk az egyik metróaluljáróba és meg sem álltunk Brera negyedig. Szerencsére megszabadultunk tőle… Jártam már pár nagy városban, egyedül is, de sosem éreztem magam veszélyben, most sem kimondottan, de a komfortérzetem nem volt tökéletes, pedig útitársam is volt. A parkok, pályaudvarok itt is tele vannak menekültekkel vagy hogy is nevezzem azokat a kizárólag 20-30 éves életerős pasikból álló csoportokat…és erről most nem fejtem ki inkább a véleményem.
Brera városrészt Milánó bohém negyedének is nevezik, több múzeum, kiállítás található errefelé. A nap vége felé jártunk, így inkább csak épületeket és az udvaraikat bámultuk, amikre nagyon is érdemes vetni egy hosszabb pillantást, mert gyönyörű szép belső kis terekre lehet bukkanni. Na meg persze templomra itt is.
A képtár udvarát is bejártuk, aztán visszacsorogtunk a pályaudvar felé ahonnan a busz indult. A környéken úton útfélen árusok, csak ami a 80-as 90-es években a kvarcóra volt, azt most a “szelfibot”, amit folyamatosan kardként lengetve a fejünk felett ajánlgattak és néha elképzeltem, hogy a következőnél elnáspángolom embert a szelfibotjával.
A busz indulásig a barátosném kitalálta, hogy ő biza vesz egy kaparós sorsjegyet és nyer is, és Milánóból egyből Balira megyünk. Rábökött egy újságárusnál lógó sima, színes, csillogó-villogó sorsjegyre és megkérdezte mennyibe kerül, mire az eladó közölte 20… Mondom 20 mi??? Cent?? Ennyire óccó, mert akkor rögtön 10-et kérünk! Vagy rosszul mondta és 2 Euró?? Nem nem, nem tévedés 20 Euró volt az ára…Zsír…Lapozzunk, volt azért 2 eurós is a választékban, de abból sem jutottunk el aznap Baliig, hiába kapartam feketére a körmömet tövig, így kissé elcsigázottan, de élményekkel teli dobtuk fel magunkat a kellemesen hűs buszra és 9-re meg is érkeztünk a reptérre.
Innen már nem részletezném tovább, és bárány számolgatásra nem volt szükség aznap éjjel, hogy álomba szenderüljek illetve a másnap reggeli zombi üzemmódból, hogy sikerült munkakezdésig magamhoz térnem arra sem emlékszem… A friss élmények mindenesetre feltöltöttek, Milánó pedig abszolút megér 1-2 napos kirándulást!
Oldal ajánlása emailben
X
Hozzávalók tekintetében pikáns, pláne, hogy az aszalt szilva helyett én biza frisset tettem mellé némi mazsolával karöltve. Nyugodtan használjatok hozzá aszalt gyümölcsöt, eredetileg is ezzel készítik. Nem kell megijedni tőle, ki vannak találva jól ezek az ételek, nagyon is összhangban vannak az ízek és a fűszerek is. A fahéj és a római kömény az egyik kedvenc fűszer kombinációm lett az elmúlt években, a paradicsomos ételekhez is szuper, tényleg képes elrepíteni a világ másik szegletébe gondolatban, miközben falatozod.
Illatos fűszeres egytálétel -Marokkói csicseriborsó leves
Sütőtökös csicseriborsós tagine
Csicseriborsós karfiolos curry
Édesburgonyás sárgarépás curry ananászkockákkal
Cukkinis csicseriborsós lecsó
Cukkinis csicseriborsós hajdinás egytál
Mediterrán darált húsos egytálétel
Sült padlizsán mentás joghurttal és piros gyümölcsökkel
