Kelkáposzta tekercsek, ahogy még biztos nem kóstoltad!

Sőt, még én sem kóstoltam így! Teljesen bizonytalan volt a végkifejlett, de bátraké a szerencse és végülis az étel íze elnyerte a tetszésem. Édesen fűszeres  töltelék, amit a paradicsomszósz és a tetejét megkoronázó füstölt sajt jól kompenzál, laktató, húsmentes, és könnyen emészthető ebéd lett belőle.

Úgy született, hogy ott pislogott némi maradék kelkáposzta a hűtőben, amit többnyire én nyersen nyammogok el saláta formájában, mindenféle egyéb reszelékkel összekutyulva, répa, alma, dió ami éppen eszembe jut. De annyira nem vagyok nagy rajongó, hogy egy hétig ezt egyem. Kidobni sem vagyok hajlandó, így jött az ötlet akkor beletekerek valamit. De mit?

Köles lett a töltelék alapja, de akkor jöjjön mellé répa, amit aztán édesburgonyára változtattam, mert régen ettem, a répától meg már néha sárgulok, barnulok, de legalább a szolárium megspórolva. Itt persze fel lehet szisszenni, hogy az édesburgonya drága. Így van. De még mindig olcsóbb, mint a hús, ami ebben az ételben nincs és ettől nem csökken az értéke, sőt…  Nem azt akarom mondani, hogy a húst pótolja, de továbbra sem értem, miért kéne mindenbe azt tenni? Amúgy meg az édesburgonya ásványi anyagtartalma kiemelkedően magas, sőt fehérjéből is sokkal többet tartalmaz,  mint a legtöbb zöldségféle. Úgyhogy a kölessel karöltve csak jót tesz velünk, pláne, hogy rostdúsak, de a szénhidráttartalmuk viszonylag alacsony.

Na és a datolya hogy pottyant az ételbe? Aszalt gyümölcsöket zöldségek mellé rakni csak itthon furcsa, más országokban, főleg, török, marokkói konyhába nem, és érdemes néha tenni egy próbát, mert rá fogtok jönni, hogy ez bizony finom. Nem szépítem, én is utáltam régen a datolyát és minden aszalt gyümölcsöt, aztán kóstolgattam, belekevertem ebbe-abba, joghurtba, müzlihez és már nem bírok élni nélküle.

Nagyon magas a kálcium és magnézium tartalma, sőt a hétvégén mikor datolyát vásároltam az előttem álló idős néni is azt vett és mikor meghallotta, hogy én is ezt kérek, megjegyezte, hogy ez bizony tényleg nagyon értékes gyümölcs ám. Én nevettem, hogy tudom én azt. Ő tovább sodródott a piaci forgatagban, én fizettem, elindultam a kijárathoz mikor valaki megfogta a karom és a nénike libbent mellém ismét, hogy honnan fújta oda a szél dunsztom sincs. Csak tátottam a szám, mikor kérte, hogy mondjak még valamit a datolyáról, mert ő imádja, majd azt is megosztotta velem, hogy tudtam-e, hogy régen a kínai nők datolyavízzel táplálták a csecsemőket! De hisz nyilván tudom én ezt, tette hozzá, mert nekem is biztos van gyerekem. Majd közölte vidáman, hogy de ha nincs majd lesz hamarosan, elköszönt és ismét eltűnt. Én hal módjára tátogtam, megköszöntem az információkat és kissé sokkos állapotban, de mosolyogva próbáltam a kijáratot becélozni…

Mi ebből a tanulság? Semmi. De ez a kaja jó lett, próbáljátok ki!

Hozzávalók:

7-8 db kelkáposzta levél

fél bögre köles

1 közepes méretű édesburgonya

1 kis fej lilahagyma

0,5 l paradicsomlé

10 dkg füstölt sajt

1 mokkáskanál őrölt római kömény

1 csipet fahéj

só, bors

Tálaláshoz: natúr joghurt vagy tejföl

A kölest dupla mennyiségű enyhén sós vízben puhára főztem. Az édesburgonyát meghámoztam, felkockáztam és annyi vízzel, amennyi egy ujjnyival ellepi, szintén feltettem főni, majd ha megpuhult, leszűrtem és egy krumplinyomóval összetörtem. Egy tálban összekevertem a kölest, az édesburgonyát, és a felaprított datolyát és lilahagymát, sóztam, borsoztam, megszórtam a római köménnyel.

A kelkáposzta leveleit megmostam, lecsöpögtettem. Kiterítettem őket egy tálcára és mindegyik közepébe kb. két evőkanál tölteléket tettem, hosszában a legvastagabb levélér mentén. Nagyjából eligazítottam, alul, felül kb. 1 cm-re ráhajtottam a leveleket, hogy ne potyogjon ki a töltelék a tekerésnél, majd a levél egyik felét áthajtottam a töltelékre, kicsit aláigazítottam, majd a másik felét is áthajtottam rajta és ezzel az oldalával lefelé fordítva tettem egy jénaiba.

Lehet bonylultnak tűnik a tekerés, de lehet máshogy is, nekem ez vált be, valahogy így készül a hagyományos töltött káposzta is.

A paradicsomlében elkevertem kevés sót, borsot és egy csipet fahéjat, majd rálocsoltam a keltekercsekre, hogy egyenletesen befedje őket. Ha túl sűrű lenne a paradicsom, kevés vízzel lehet hígítani.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem alufóliával lefedve 20-25 percre, hogy a kel átpuhuljon. Ezután levettem a fóliát róla, megszórtam a reszelt sajttal és még 10 percre visszatettem a sütőbe, míg a sajt ráolvadt.

Tálaláskor natúr joghurttal locsoltam meg, szerintem a savanykás íze miatt, jobban passzol hozzá, mint a tejföl.