Ezennel megnyitom a 2015-ös évet, ezzel a krémes, gyümölcsös, színes vulkánszerű nyalánksággal. Tudom, hogy a kép alapján nem éppen úgy tűnik, mintha valami könnyed gyomor és zsírpárna kímélő desszert lenne. Pedig nem más, ez, mint egy elbénázott nagy habcsók karika, ami glutén és cukormentes, pontosabban egy nyírfacukorral készült, maradék tojásfehérjéket felhasználó hadművelet eredménye. Ja, és világ életemben utáltam a habcsókot.
Abszolút kétséges volt ennek a bejegyzésnek a megszületése, de miután 3 ember szinte 3 perc alatt tolta be egy ebéd után ezt a nagyjából 8 személyre szánt édességet, versengve azért, hogy kié legyen az utolsó nyalás a tál aljából, majd kézzel is nekiestek, hogy mosogatni se kelljen, így felbátorodtam…
Pedig úgy indult a sztori, hogy végy 6 tojást és süsd meg a kiszemelt receptet. De úgy folytatódott, hogy miután beraktam a tepsibe a felkent habot, és kisebb pánik és hosszú sípszó után sikerült megállítani, hogy tovább barnuljon az amúgy hófehérnek szánt habcsók, továbbra is bizonytalan voltam a sikerben. Kemény, kopogós habcsók helyett, egy lagymatag valami csücsült a tepsiben. Gondolatban eltemettem szegényt, megvígasztaltam magam egy pohár borral és elmentem aludni.
Másnap reggel lássatok csodát, dobolni is lehetett volna a tetején, hiszen megszilárdult Pavlovánk és nem azért, mert kiraktam a kuka mellé a -20-ba. Annyira lelkes voltam, hogy nagy hévvel álltam neki áttelepíteni a sütőpapírról egy tányéra, így eltörött. No problem, szeretek puzzle-ozni, habcsók két részletben a tányéron. Nos, a tányér kicsi. A krém tuti a terítőre folyna róla. Újratervezés. Másik tál keresése, átpakolás. Pavlova viszont sértődötten ismét derékba tört, így végső helyére már 4 részletben érkezett… Ismét mozaik, puzzle, csak már haladjunk. Jöhet az ápol és eltakar krém, rögtön dupla adag, hadd folyjon. Gyümivel megszór és már repül is asztalra, majdnem szó szerint…
A vendégek is összeomlottak a látványtól, mint Pavlova a rápakolt rakománytól, máris volt hely a gyomrokban az előtte letolt fél pulyka ellenére is…
Úgyhogy köszönjük Anna Pavlova orosz balerinának, hogy ki tudja miért, de ausztráliai turnéja után, közel 100 éve a kenguruk földjén útjára indult a róla elnevezett habcsóktorta, ami elrontható, de mégis elronthatatlan. Megértitek, hogy miért, ha megkóstoljátok!
Hozzávalók:
6 tojásfehérje
20 dkg nyírfacukor
csipet só
2 teáskanál kukoricaliszt
1 teáskanál fehérborecet
Tetejére:
2-3 deci sűrű natúr görög joghurt vagy cukrozatlan habtejszín kemény habbá verve
30 dkg fagyasztott piros bogyós gyümölcs vagy meggybefőtt is lehet
1 késhegyni vaníliapor vagy vanília rúd kikapart magjai
A tojásfehérjét elkezdtem robotgéppel habbá verni, mikor a hab már kifehéredett fokozatosan beleszórtam a cukrot, a csipet sót. Mikor kemény hab lett belőle, beleforgattam a kukoricalisztet és az ecetet is.
A sütőt előmelegítettem 120 fokra. Egy tepsibe sütőpapírt simítottam és kb. 22 cm átmérőjű köralakban rákanalaztam egy evőkanállal a hab felét, majd a tetejére ment még egy rétegben a másik fele.(nem muszáj kör alakúnak lenni, egybefüggő rétegben is fel lehet kenni) A tetejét egy kanállal nagyjából elsimítottam, így kb. 8 cm széles lett a pereme. Betoltam a sütőbe 2 órára. Figyelni kell rá, mert nekem elkezdett a teteje barnulni, így betoltam egy üres gáztepsit fölé.De az is megoldás ha résnyire ki van nyitva a tepsi ajtaja. Két óra után kikapcsoltam a sütőt, de nem vettem ki a tepsit, abban hagytam kihűlni, így kopogos kemény lett a teteje.
Ha óvatosan húzzátok le a sütőpapírt róla, akkor nem fog eltörni, mint nekem….Egy széles tálra tettem és rákanalaztam a görög joghurtot, amiben előtte elkevertem a vaníliaport. Ha nem akarjátok, hogy lefolyjon a krém róla, akkor 2 decinél többet ne kanalazzatok rá.
A legvégén rászórtam a gyümölcsszemeket és már tálaltam is. Pár perc múlva ez a látvány fogadott.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: