Krémleves bevállalósoknak

2014. Dec. 12.

Igazi melengető téli leves a savanykás birsalma és a még savanykásabb káposzta főszereplésével. Utóbbi viszont képes volt azért kicsapni a biztosítékot a kóstolók körében, pedig az alma és káposzta párosítás egyáltalán nem szokatlan. Tény, hogy a savanyú káposztát nekem sem sűrűen jut eszembe levesbe tenni, mondhatnám soha…Azt inkább nyersen salátába vagy reggeli szendvics mellé falatozom C-vitamin pótlásként, és mert főleg úgy a legfinomabb.

De van az úgy, hogy az ember kíváncsi gasztroblogger lánya véletlenül újságot forgat a kezében, és rábukkan erre a levesre, majd menthetetlen vágyat érez, hogy kipróbálja a receptet. Hát ez történt most. Az eredeti verzió a Nők Lapja Konyha adventi számában található, én asszem csak a levesbetéten változtattam, kenyérkockák helyett sült gesztenye koronázta meg, mert abból egyrészt nem tudok eleget enni, másrészt a gesztenye édessége szerintem kimondottan jól kompenzálja a birs és a káposzta savasságát.

Elvileg nem kell bele tejszín, én sem tettem, de azzal lehetne még krémesebbé varázsolni vagy inkább csak népszerűbbé tenni a kissé szokatlan ízkombinációt..

Akkor is finom, punktum!

Hozzávalók 2-3 főre:

1 nagy méretű birsalma

20 dkg savanyú káposzta

1 fej vöröshagyma

friss rozmaring ág v 1 teáskanál szárított

1 marék sült gesztenye (zacskós főtt gesztenye is jó)

só, bors

1 teáskanál nádcukor

1 evőkanál kókuszzsír

pici olívaolaj a tetejére

A gesztenyét keresztben bevagdostam és előmelegített sütőbe dugtam. Míg elkészült a leves is megfőtt.

A vöröshagymát felaprítottam, a birsalmát megmostam, kivájtam a magházát és héjastól felkockáztam. Egy lábosban kókuszzsírt hevítettem rádobtam a hagymát, üvegesre pároltam, majd beleszórtam a birsalma darabokat és a savanyú káposztát is rátettem. Felöntöttem annyi vízzel, hogy egy ujjnyival ellepje, sóztam, borsoztam, beledobtam két kisebb rozmaring ágat is a főzővízbe és lefedve főztem kb. 20 percig, míg az alma és a káposzta is megpuhult.

Ezután turmixgépbe öntöttem és simára turmixoltam a levest, ha túl sűrű, itt még lehet hígítani.

A gesztenyéket kivettem a sütőből mikor kinyíltak és megpuhultak, kicsit vártam, hogy hűljön, majd megpucoltam és tálaláskor rámorzsoltam a levesre, némi friss rozmaringgal együtt valamint pár csepp extra szűz olívaolajjal is meglocsoltam. Pici tejszínt is lehet még hozzáönteni akár, de szerintem felesleges.

Készíts ünnepi asztaldíszt majd köretet zöldségekből

Pálmafa

2014. Dec. 10.

Hozzászólások (0)

Az ételekkel játszani ér! Ha nem szeretitek a túl habos babos puccos asztali díszeket vagy éppen nincs kéznél ilyesmi, sem idő beszerezni akkor elő a fantáziával, vagy ha az éppen szabin van akkor tele a világháló jobbnál jobb ötletekkel. Ami éppen kéznél van mehet az asztalra dísznek, aztán másnap a fazékba és a sütőbe, ahogy az nálam is történt.

Megjegyzem én sem gondoltam soha, hogy ilyesmivel bibelődök, nem mintha bonyolult lenne, de nekem vigyázni kell, mert simán elmajszolom nyersen a dekorációt mielőtt elkészülne… Szóval brokkoli és karfiol volt terítéken, szerintem mindkettő különösen jól passzol a halhoz, de a sült húsokhoz is. Került rá még mazsola és zabpehely is, előbbi édes ízével beleillet a keleties fűszerezésű tejszínes mártásba, utóbbi pedig a zsemlemorzsát helyettesítette.

Simán lehet egy ilyen köret is laktató nem csak a rizs és a krumpli, pláne ha van előétel, és egy rahedli bejgli desszertnek ugyebár… Aki nem hiszi járjon utána!

Amúgy meg egymagában egy diétás étrendbe is beilleszthető, de én például a maradékot másnap ebédre ettem némi széles metélt tésztával, hogy laktatóbb legyen és túléljem vele a nap másik felét. Jelentem sikerült, finom volt, jól csúszott.

Hozzávalók:

1 fej brokkoli

1 fej karfiol

1 fej vöröshagyma

1 marék mazsola

2 deci tejszín

1 mokkáskanál őrölt koriander

1 mokkáskanál őrölt római kömény

só, frissen őrölt bors

zabpehely a tetejére

pici olívaolaj és vaj a sütéshez

A brokkolit és a karfiolt rózsáira szedtem, forrásban lévő vízbe dobtam 3-4 percre aztán leszűrtem és hideg vízzel leöblítettem, majd egy sütőtálba öntöttem. A vöröshagymát felkockáztam, egy serpenyőben kevés olajon üvegesre pároltam, felöntöttem a tejszínnel, sóztam, borsoztam, beleszórtam a fűszereket is, majd pár percig forraltam, hogy kicsit besűrűsödjön a mártás. Ezután ráöntöttem a zöldségekre, megszórtam az egészet mazsolával és zabpehellyel, majd 180 fokra előmelegített sütőbe toltam kb. 25 percre, míg a teteje kicsit megpirult.

Egyszerű téli főzelék céklával és csicsókával

Pálmafa

2014. Dec. 08.

Hozzászólások (0)

Színes, ízekkel teli főzelék szürke hétköznapokra! Télen sem kell lemondani a friss zöldségből készült ételekről és a burgonyán túl is van élet. A csicsókához még mindig bátortalanul nyúl hozzá a legtöbb ember, pedig sokféle finomság készíthető belőle. Persze én még mindig azt mondom, hogy nyersen a legjobb, de a főzelékben is szuperül megállja a helyét.

A cékla, az meg cékla. Édesen, sósan, levesbe, főzelékbe, sütve, főzve, hisz tudjátok, áradozok én arról is a végtelenségig, szinte nincs hét nélküle.

Sokszor hallom a cékla ellen kifogásként, hogy mert a cékla földízű..hát könyörgöm onnan származik, milyen legyen szerencsétlen. És amúgy sem értek vele egyet, mert a cékla édes. Édesen földízű. A csicsókának meg diós beütése van. De hiszen minden a fűszerezésen múlik, azzal lehet kihozni a legjobbat belőlük. Jelen esetben a kakukkfű és a torma könyvelhet el magának sikerélményt, hogy ezt véghez vitték, mert mindkettő passzol “földízű” zöldségeinkhez, különösen a torma zseniális a céklával együtt. Tényleg csak egy pici kell belőle, én sem vágyom az érzésre, hogy evés közben kifolyik a szemem tőle, másról nem is beszélve…

Szóval főzeléket enni jó, a feltétet rátok bízom, nekem most nem hiányzott mellőle, de a hétvégi maradék sült hús vagy fasírt például tökéletes.

Hozzávalók 2 adaghoz:

2 közepes méretű cékla

4 nagyobb darab csicsóka

1 fej vöröshagyma

2 evőkanál frissen reszelt torma

1 deci natúr joghurt v kefir, tejföl

1 púpos evőkanál rozsliszt

só, bors

1 evőkanál friss kakukkfű

olaj

A céklát meghámoztam és felkockáztam kb. centis darabokra, a csicsókát egy tiszta konyhai dörzsivel alaposan megsikáltam meleg víz alatt, majd ezt is feldaraboltam, ezután még egyszer átmostam, hogy véletlenül se maradjon földes.

A hagymát kevés olajon üvegesre pároltam, hozzádobtam a céklát és a csicsókát, felengedtem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, sóztam, borsoztam, megszórtam kakukkfűvel és lefedve hagytam, hogy a zöldségek megpuhuljanak. Mikor ez megtörtént, a joghurtban elkevertem a rozsliszet, hozzákanalaztam kevés forró levet a zöldségekről, simára kevertem és ezután öntöttem bele a főzelékbe. Elkevertem, megvártam, míg ismét forrni kezd és besűrűsödik, majd elzártam a gázt alatta.

Ekkor kevertem hozzá a frissen reszelt tormát, és tálalás előtt még megszórtam friss kakukkfűvel is.

Halvacsora szentestére - Fogas Orly módra

Pálmafa

2014. Dec. 06.

Hozzászólások (0)

Ha karácsonyi kedvenc halételt kellene mondani, akkor a fogas Orly módra az egyik, egyszerűbben fogalmazva a sörtésztába panírozott rántott hal. Én és a panír…meg az olajban sütés…na igen, de vannak kivételek és el lehet ezt készíteni anélkül is, hogy egy nehéz olajban tocsogó, fonnyadozó hal kerüljön a tányérra.

A vastag panírok helyett ez egy sokkal légiesebb verzió, ha már rántott hal kerül a tányérra, az igenis legyen jó minőségű! Iglo bácsit meg hagyjuk békében nyugodni a fagyasztóban a “hal”rudacskáival együtt… A fogas filében egy darab szálkát sem találtam jelentem, nagyon finom halfajta.

Ha nem szeretitek a halat? Nos, ez a panírozási mód a csirkemellel is tökéletesen fog működni, így két legyet üttök egy csapásra, csak először a csirkével kezdjétek a panírozást…

Amit különösen imádtam ebben az ételben most, az az öntet. A nehéz zsíros majonéz helyett egy zsírszegény joghurtos verziót dobtam össze kb. 2 perc alatt, némi tormával és mustárral megbolondítva. Kezdek a baktériumölő élharcos tormával is megbarátkozni, de én is csak akkor tudom jóízűen elfogyasztani, hogy ha közben a szemgolyóim a helyén maradnak, úgyhogy éppen csak egy kicsit reszeltem a natúr joghurtba és azt kell mondjam, hogy hű meg a ha… Szuper a hallal. Azóta meg mindenben tormát reszelek.. Természetesen itt is van B opció, torma helyett akár reszelt fokhagyma is remek!

Végül a köret is szót kér. Nekem most kuszkusz volt itthon, amivel mindig időt lehet spórolni, a karácsonyi sürgés forgásban ez pedig nem utolsó szempont, de persze a rizs is ugyanolyan jó. És hogy különlegesebb legyen, kesudió és petrezselyem koronázta meg.

Ennyi. Minden héten meg tudnám enni…

De vajon ki volt Orly???

Hozzávalók 4 főre:

40-45 dkg fogasfilé

2 tojás

2 deci sör

8 csapott evőkanál rozsliszt

só, bors

kókuszzsír a sütéshez

Az öntethez:

2 deci natúr joghurt

1 evőkanál apróra reszelt torma (lehet több is ha csípősebben szeretitek)

1 teáskanál mustár

só, frissen őrölt bors

A körethez:

3 deci kuszkusz (vagy rizs)

1 kis csokor petrezselyem

1 marék kesudió v mandula

Először elkészítettem az öntetet, hogy legyen ideje összeérni az ízeknek. Egy tálba öntöttem a joghurtot, belereszeltem a tormát, belekanalaztam a mustárt, sóztam, borsoztam, összekevertem és a hűtőben várta további sorsát.

A halat megmostam, papírtörlővel megszárítottam, nagyobb csíkokra szeltem. Felvertem a tojást, beleszórtam a lisztet, majd a sört is beleöntöttem és csomómentesre kevertem egy habverővel. Egy serpenyőben annyi kókuszolajat hevítettem, hogy a serpenyő oldalán kb. 1,5 cm magasságig érjen. A haldarabokat beleforgattam a palacsintatésztába, ahonnan egyből az olajba kerültek. Mindkét oldalukat kb. 2-3 perc alatt arany barnára sütöttem, majd papírtörlőre szedtem őket.

Amíg a halak sültek, a kuszkuszt egy tálba szórtam, felöntöttem kétszer annyi mennyiségű forró vízzel, lefedtem, kb. 3 perc alatt meg is puhult. Megszórtam az aprított petrezselyemmel és a száraz serpenyőben megpirított kesudiódarabokkal.

Tálaláskor a kuszkuszt kis tálkákba tettem, amit előtte bevizeztem, hogy könnyen kijönnön majd belőle. Belenyomkodtam, pár percig állni hagytam, majd fejjel lefelé rátettem a tányért, átfordítottam és szépen kicsúszott belőle a kuszkusz. Melléraktam a haldarabokat, közé pedig a tormás öntetet.

Főzz lekvárt ajándékba! -Csokoládés céklalekvár

Pálmafa

2014. Dec. 04.

Hozzászólások (0)

Mese a cékla és a csokoládé barátságáról. Ugyanis a vitaminbomba és az édes bűnbeesés nem zárják ki egymást. Abszolút említhetőek egy lapon. A cékla édes. A csoki is. A cékla egy zöldség. Miért a csoki nem? Hiszen (jó esetben) kakaóbabból készül, ami pedig a kakaófán terem. Ződség ha mondom.

Lekvárt főzni nem egy bonyolult dolog, bár én sem gondoltam, hogy sűrűen nekiállok ilyesminek. Pedig elárulom, hogy ezt egy átlagos hétköznap, meló után hazaesve cirka 1 óra alatt hoztam össze, anélkül, hogy vért izzadtam volna. Hacsak azért nem, mert komoly erőfeszítést igényelt, hogy miközben keverem kavarom turmixolom, ne nyalakodjak bele. De megálltam, és hátba is veregettem magam, aztán persze elmentettem magamnak is egy üveggel…

Akkor is megszerethetitek ezt a lekvárt, ha amúgy a szátok közelébe sem emelnétek a céklát, viszont annak is ízleni fog, aki valamilyen csoda folytán nem ápolna szoros kapcsolatot az étcsokoládéval!

Étcsokipárti lettem, már csak azért is, mert azt kevesen szeretik, így több marad nekem. Nem eszem sűrűen, van, hogy hetekig semmi, de ha a birtokomban van egy jó minőségű példány, akkor kincsként bánok vele és 1-1 kocka naponta semmilyen kárt nem okoz. Ha bűnbe estek a csokival, nyugodtan vígasztaljátok magatokat azzal, hogy kis(!!!) mennyiségben csemegézve jót tesz a szívműködésnek, vérnyomásnak, flavonoidokat is tartalmaz, fokozza az agyműködést, hangulatjavító hatását meg említenem sem kell ugyebár… Szóval szépen levezethető, hogy a jó minőségű magas kakaótartalmú csokika igenis beilleszthető az egészségtudatos táplálkozásba!

És most nem arra buzdítanálak benneteket, hogy ha nem szeretitek a zöldségeket, vagy gyümölcsöket, akkor bőszen tunkoljátok őket csokoldéfolyamba, hogy könnyebben csússzon, de igenis jár néha. Úgyhogy ajándékozzatok üvegbe zárt nyalánkságokat, mert sokkal nagyobb élmény saját kezűleg készíteni azt, közben feldíszíteni a lakást, karácsonyi hangulatba kerülni, mint “ndkturmixgépért” lekönyökölni egymást a boltokban…És ilyesminek szerintem mindenki jobban is fog örülni. Aztán persze ne felejtsétek el magatokat is kényeztetni reggel vele!

Ha már ajándék és üvegben, készítsetek forró csoki port vagy narancslekvárt is!

Az eredeti receptre itt leltem rá, de én intenzívebb gyümölcsös ízre vágytam, így alma, narancsdarabok és reszelt gyömbér is került a lekvárba teljes ízharmóniában. A cukor mennyiségét pedig a felére csökkentettem, így is bőven édes.

Tényleg klassz, reggelire pirítósra kenve, de akár süteménybe krémként is megállja a helyét.

Hozzávalók 5 kis üveghez:

1 kg cékla

1 db alma

1 db narancs

fél citrom leve

10 dkg 80%-os kakaótartalmú étcsokoládé

1 evőkanál reszelt gyömbér(lehet dupla ennyi, ha csípősebben szeretitek)

5 dkg nádcukor vagy nyírfacukor

A céklát egészben, héjastól feltettem főni annyi vízben, amennyi ellepi. Az üvegeket és a tetejüket forrásban lévő vízbe tettem pár percre egy nagy lábosban. Az almát és a gyömbért lereszeltem a csokit darabokra tördeltem, a narancsot felkockáztam. A céklát egy villával ellenőriztem, mikor könnyen bele lehet szúrni akkor elkészült. Leöntöttem róla a vízet, hideg víz alatt kicsit lehűtöttem, majd egy krumplihámozóval meghámoztam és nagy lyukú reszelőn lereszeltem. A gyümölcsökkel és a cukorral együtt egy lábosba tettem és negyed óráig együtt rotyogtak. Közben beleszórtam a csokit is, megvártam míg szépen beleolvad, ezután lehúztam a gázról és a botmixerrel összepürésítettem. Nem folyós, jó sűrű lekvár lesz.

Az üvegeket kibányásztam a lábosból, ügyelve arra, hogy ne tapogassam össze a szájukat és a tetők belsejét. A meleg lekvárt belekanalaztam, rácsavartam a tetőt és pár percre fejre állítottam őket. Ezután száraz dunsztba mentek aludni egy napra, vagyis egy jó nagy pokrócba bugyoláltam őket.

Felbontás után hűtőben tárolandók.

Megmaradt a tojásfehérje? - A megoldás a kókuszos puffancs

Pálmafa

2014. Dec. 02.

Hozzászólások (0)

Édes, gluténmentes, nassolnivaló 20 perc alatt kókuszból, tojásfehérjéből és némi nyírfacukorból.

Rettentően csúnyák szegények, valójában a kókuszos nyomoronc elnevezésre gondoltam elsőre, aztán lett pöffeteg, majd puffancs. Számít valamit hogy hívjuk? Naná, hogy nem, finom és állati kókuszos, némi vaníliás beütéssel, ebből a kettőből pedig csak finomság sülhet ki.

Szerethetőek na, és bár a kókusz nem kalóriaszegény, de egy reggelihez is tökéletes megoldás, akár joghurtba belemorzsolni kevés gyümölcs mellé, jóféle energiaforrás lehet. De napközben éhenhalás ellen is beválik!

Hozzávalók:

4 db tojásfehérje

5-8 dkg nyírfacukor ízlés szerint

5 dkg kókuszreszelék

10 dkg kókuszliszt

1-2 deci tej

késhegynyi vaníliapor

A tojásfehérjéket kemény habbá vertem, összekevertem egy tálban a cukrot a kókuszreszeléket, a vaníliát és a kókuszlisztet, majd a kettőt összeforgattam. Pici tejet öntöttem hozzá, ragacsos formázható massza lett, amiből diónyi gombócokat gyúrtam és a egy sütőpapírral bélelt tepsre tettem, majd finoman lelapítottam őket. 160 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt elkészült. Érdemes megvárni, míg kihűl, különben könnyen törik.