Éés vörös párolt káposztával és krumplipürével is, de utóbbi kettő már nem az én művem, hanem a Zanyukám gyártotta, sőt a kacsát is ő tolta be a sütőbe… A fűszeres szilvamártást viszont az én agyam, vagy inkább a gyomrom párosította egyből a kacsafutómű mellé. Egyrészt passzol a másik két körethez is, másrészt a sült kacsa legideálisabb párja – számomra legalábbis -, valamilyen édesebb gyümölcs illetve az abból készült mártás.
Na, azért még ne álljunk neki mennyből az angyalt hallgatni, biztos lesz még mindenkinél addig egyéb alkalom, szülinap, vagy egy szimpla vasárnap, amire össze lehet dobni ezt a főfogást. Persze egy átlagos szürke hétfőt is színesebbé lehet vele varázsolni…
Hozzávalók 4 főre:
4 db kacsacomb
pár darab rozmaring ág
5-6 gerezd fokhagyma
40 dkg magozott szilva
1 evőkanál cukor
1 evőkanál méz
1 evőkanál vaj
fél-fél mokkáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg
1 teáskanál citromlé
olaj a sütéshez
A sózott, borsozott kacsacombokat egy serpenyőbe fektettem, mellé mentek egészben héjastól a fokhagymagerezdek, a tetejükre kerültek a rozmaringágak. Vékonyan meglocsoltam olívaolajjal és kevés vízet öntöttem alá (fehérbor is lehet, úgy még finomabb lesz), fóliával lefedve 40-50 percig sültek a 180 fokra előmelegített sütőben, majd fólia nélkül 20-25 percet míg pirosra pirultak.
A szilvát kimagoztam, félbe, negyedbe majd kockákra vágtam. Egy mély lábosban felolvasztottam a vajat, rászórtam a cukrot és karamellizáltam, ami annyit jelent, hogy megvártam, míg teljesen elolvad és barna színt kap. Erre tettem a szilvadarabokat, fűszereztem, facsartam rá kevés citromlevet és lefedve pároltam. Mivel nem találtam elég édesnek, ekkor csorgattam hozzá a mézet. Addig főztem, míg a szilva megpuhult, de még nem főtt szét teljesen, hogy ne lekvár állaga legyen és harapni lehessen.
Krumplipürével és párolt káposztával tálaltam.