Kissé meredeken hangzik a szőlő és a brokkoli egy helyen egy időben? Ugyan! Tőlem már megszokhattátok az ilyen szemöldökfelhúzós kombinációkat, amik amúgy tényleg léteznek a világ különböző konyháiban.
Jó kis kaja higgyétek el. Van benne ropogós is, édes is, enyhén csípős is, és igen ott figyel a közutálatnak örvendő harsány zöld rákellenes vitaminbomba brokkoli barátunk a tányéron, na és a beltartalmi értékei miatt szupergyümölcs kategóriába sorolt piros szőlő is ugyebár. És még jól is néznek ki együtt, hogy lehetne nem szeretni??
Nem magoztam ki a szőlőt, ahhoz lusta voltam és túl éhes, de persze ha nagyobb társaságnak készülne akkor inkább megtenném.
Nem ragozom ezt most tovább, legyetek nyitottak és egyetek ilyen szépet és finomat!
Csak tudnám, hogy miért tettem kis kanalat erre a fotóra??? Evőkanállal a legkönnyebb fogyasztani amúgy…
Hozzávalók 2 adaghoz:
1 fürt piros szőlő
1 kisebb fej brokkoli
25 dkg fussilli tészta
10 dkg sótlan földi mogyoró v dió
1 db piros húsú paprika
1/3 póréhagyma v 1 kisebb fej lila
só, bors
1 kis doboz joghurt(opcionális)
pár csepp méz
olívaolaj
1 mokkáskanál almaecet v fehérborecet v pár csepp citromlé
A brokkolit rózsáira szedtem, forrásban lévő vízbe tettem kb. 5 percre, majd hideg vízzel leöblítettem, hogy a zöld színét megőrizze. A brokkoli főzővízét forraltam fel ismét a tésztának, amit a hagyományos módon, sós vízben, pár csepp olívaolaj társaságában kifőztem.
A paprikát felkockáztam, a póréhagymát vékony szeletekre vágtam és mindent egy mély tálba tettem. Ha megfőtt a tészta és a brokkoli ezeket is hozzáöntöttem, sóztam, borsoztam, meglocsoltam az ecettel, csurgattam rá mézet, pici olívaolajat. Kitálaltam, végül megszórtam a száraz serpenyőben megpirított mogyoróval. Langyosan ettem.
A másnapi adagba kevertem joghurtot és úgy nyammogtam el hidegen.
