Szezámos sült paprikakrém és irány Kopács!

Bármilyen furcsa, a paprika és horvát határmenti Kopács fogalma az én fejemben összekapcsolódtak, leírom miért. Hosszú lett, viszont van benne sok kép, így kevesebbnek tűnik…De aki nemcsak enni, hanem utazni is szeret, az marad pár percig az oldalon. 🙂

Az előző bejegyzésben már beharangoztam ezt a kenceficét, aminek az alapja az ajvárpaprika. Természetesen bármilyen piros húsú paprikából elkészíthető, hiszen ez a krém, még nem ajvár, mivel nincsen benne padlizsán, meg azt amúgy is főzik. Hogy miért hangsúlyoztam ki mégis az ajvár szót?

Mert elég szoros viszonyt ápolok vele, konkrétan ősztől tavaszig, majdnem, hogy a hajamra is ezt kenem, de a reggelimhez vaj helyett mindenképp, húsokhoz, tésztára, és főleg nagy kanállal…. Kiváltságos helyzetben vagyok, egyenesen a termelőktől kapom, akik még ráadásul meg is főzik és az eszéki piacon árulják. Ledöbbenek mikor azt hallom, ott ez nem fogy elég rendesen, hiszen a multikban kapható verziók igen csak alul maradnak ízben és minőségben is a házi készítésű ajvárral szemben…

Na, mit is akarok most ebből kihozni? Ja, igen, hogy egyrészt az öcsém tudja, hogy hova kell nősülni, így a hétvégén gyorsan meg is ejtették a határ menti kis faluban Kopácson az eljegyzést, ami az éttermet, és az ételkínálatot tekintve egy kisebb esküvőnek is megfelelt volna. Másrészt onnan sosem jövünk haza paprika nélkül, a kedves házigazdák ugyanis minimum 10 kg paprikával (és 5 kg súlyfelesleggel indítanak útnak) és naná, hogy most érnek a hatalmas piros és fehér húsú példányok is, nem éppen szerény konyhakerti viszonyok között. A fővárosi “oxigéndús” levegőhöz szokott orrom, egyenesen örömtáncot járt, mikor megajándékoztam egy túrával a friss paprikarengetegben, de a szemem is határozottan megköszönte a látványt.

Ez a kencefince recept azon felül, hogy finom is, egy jó ürügy arra, hogy Kopácsról is írjak pár szót, mert itthon nagyon kevesen ismerik és ha azt mondom, hogy megyek Horvátországba akkor mindenki a tengerpartra gondol, nem mintha az kevésbé lenne a szívem csücske, viszont ez a település, annál sokkal közelebb van és a táj gyönyörű. Elég, ha csak beírjátok a gugliba, hogy Kopácsi-rét és máris mesés képekkel találjátok szemben magatokat. Nagyon jó hétvégi úticél lehet ez a nemzeti park a Duna-Dráva vidéken, ahol érdemes egy laza hajókirándulást tenni, és a gazdag állatvilágnak köszönhetően biztosan szembejön pár kormorán, teknősbéka, rengeteg hal, de én már komplett vaddisznó családot is lefigyeltem pár évvel ezelőtt.

Ha megéheznétek, hangulatos éttermeket is találtok a környéken, de ha csak egy kávéra vágytok, akkor egyszerűen üljetek be a nádas közepén található Lopocs bárba – ami horvátul tavi rózsát jelent-, és lógassátok be a lábatokat a siklók virágok közé, vagy nyújtózzatok el a stég szélén és csak úgy nézzetek ki a fejetekből órákon át vagy nézzetek farkasszemet egy békával, mert azt itt szabad és kimondottan jólesik, anélkül, hogy bárki furán nézne az emberre…

Ha szállásra vágytok, akad is az is a faluban, a Dinin Konak (nagypapa lak nyers fordításban) a nevével ellentétben csöppet sem öreges, hiszen nem rég nyitotta meg kapuit, pincével, borokkal(tesztelve), étteremmel, isteni fogásokkal (tesztelve.. kipukkadásig…), és kiadó szobákkal. Utóbbit nem teszteltem viszont láttam és szívesen megtenném, úgyhogy a szeptember közepén megrendezésre kerülő halász napokon is ott a helyem! Ezt egyébként láttam már meghirdetve néhány itthoni utazási iroda honlapján. Egy szó mint száz, vegyétek bele az útitervek közé, mert érdemes!

Na jöjjön az a paprikakrém recept is, amit én most szezámmag olajjal és szezámmaggal dobtam fel, de semmi gond,  ha ez nincs kéznél. Tökéletes az olívaolaj is hozzá, sőt bármilyen olaj nélkül, jó sok fokhagymával is remekül helyettesíteni fogja a szendvicsben a vajat, illetve sült húsok mellé is ízleni fog biztos vagyok benne. Elárulom, hogy eredetileg túróval szerettem volna összekeverni a sült paprikát, de mivel a túró úgy döntött a hűtőben, hogy inkább megromlik, mint hogy összetalálkozzon ezzel az izmos paprikával, így legalább laktózmentes lett… Ja és jóféle házi kóbászt is ettem hozzá, én! Kitaláljátok azt honnan kaptam??

Hozzávalók:

2 nagy darab piros húsú paprika

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanál szezámolaj

1 evőkanál szezámmag

pár csepp vörösborecet

só

frissen őrölt bors

A paprikákat egy sütőpapírral leterített tepsire tettem és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam kb. fél órára. Kicsit hűlni hagytam, majd lehúztam a héját, kikapartam a magjait és egy tálba tettem a puha húsát. Hozzáreszeltem a fokhagymákat, sóztam, borsoztam, meglocsoltam a vörösborecettel és a szezámolajjal, majd megszórtam a barnára pirított szezámmaggal.

Ördögien néztek ki, mikor megsültek: