Arcpakolásnak inkább ne, bár ártani nem fog, de ahhoz túl finom.
Tulajdonképpen kicsit a humuszra, azaz a csicseriborsókrémre hajaz, ami nálam nagy kedvenc. A vöröslencse, – ami amúgy tényleg szép vörös színbe pompázik nyers formájában, de főzéskor bebarnul – , annyival jobb, hogy pikk pakk megfő csicseri kollégával ellentétben, sőt még áztatni sem kell. A benne található sok vitamin és ásványi anyag pedig szintén vonzóvá teszi, de erről már nem regélek most, a fenti linken elmerülhettek benne és a vöröslencsével töltött padlizsán receptben is. Most térjünk vissza kencénkhez, ami lehet, hogy nem szép, de néhány színnel feldobható, amúgy meg mit számít, ez nem holmi szürke ruhadarab, hanem tápláló elemózsia nem igaz? Na ugye.
A vöröslencsének pedig magas a fehérjetartalma, az ára viszont nem, ha piacon vesszük kimérve, akkor teljesen normális áron beszerezhető. Úgyhogy érdemes vele kísérletezni, a hagyományos barna lencséhez hasonlóan főzeléket és levest is lehet készíteni belőle akár.
Ez a kencefice a korábban már megosztott köményes sajtos tallérhoz is jól passzolt! Amúgy meg nem hangyák támadták be, hanem fekete szezámmagot is szórtam bele, de ezt nem muszáj.
Hozzávalók:
20 dkg vöröslencse
2 duci gerezd fokhagyma
só, bors
fél mokkáskanál chilipor
fél mokkáskanál őrölt római kömény
1 evőkanál citromlé
olívaolaj
aprított petrezselyem és fekete szezámag a tetejére (sima is jó, de el is hagyható)
A vöröslencsét egy edénybe szórtam és felöntöttem annyi vízzel, hogy 3 ujjnyival ellepje, majd puhára főztem és leszűrtem. Meglocsoltam olívaolajjal, belereszeltem a fokhagymákat, fűszereztem, facsartam rá citromlevet és összeturmixoltam. Ha túl sűrű lenne, még lehet olívaolajat önteni hozzá, tálalás előtt főleg, mert ha áll a hűtőben még jobban megszívja magát a lencse. Mehet rá szezámmag és petrezselyem is.
