Aki nem szereti a csípőset az se lapozzon tovább, hiszen én is úgy indultam neki ennek a levesnek ahogy máskor, egy sima mezei paradicsomlevest szerettem volna főzni, pont azt a verziót ahogy az elmúlt pár évben bevált. Leszámítva az első alkalmat amikor is nem paradicsomleves lett a végerdemény tésztával hanem paradicsomos tészta…. Fantasztikus érzékem volt hozzá, hogy mennyi tészta is kell egy levesbe, gondoltam pici szemű a tészta, hát abból sok kell….Addig nem vittem végig a gondolatmenetet, hogy a pici tészta megszívja magát és naaaagy lesz és kövéééér, mire megpuhul…. Ízre jó volt, úgyhogy eladtam betűtésztás paradicsomfőzeléknek…
Na szóval, tanulva az esetből, aztán már mindig jól végződött a történet, úgyhogy nem is váltottam receptet, mert így ízlett mindenkinek, pedig van benne egy nagyon “bonyolult” rész, az átpasszírozás. Ugyanis bele kell főzni egy apróra vágott vöröshagymát és a végén ezt leszűrjük. Azt jutott eszembe, hogy tulajdonképpen össze is lehetne turmixolni, akkor nyilván a színe picit világosabb lenne és állagra krémesebb, ízre viszont biztos ugyanolyan finom. Lehet így is, úgy is, tetszés szerint. Én most passzíroztam, aztán hogy ne vesszen kárba a szűrőn fennmaradt hagymás, kissé paradicsomos egyveleg, azt félretettem és később leturmixoltam, majd a hűtőbe tettem és pár nap múlva tökéletes tésztaszósz alap lett belőle. Bármilyen sonkával, gombával, sajttal, fűszerrel kiegészítve kész van egy gyors fogás.
Mikor a leves elkészült, kívántam egy kis csípőset. Én, aki korábban még a pár szem borssal ízesített levest sem tudtam megenni…Bár ez biztos annak tudható be, hogy egy gyerekkori tengerparti nyaralás alkalmával a vacsoránál úgy döntöttem, hogy én bizony felszippantom a borsszóró teljes tartalmát…, aztán meg üvöltöttem…, aztán meg többet nem mentünk oda nyaralni. De hát muszáj volt kipróbálni, mert közvetlenül előtte azt mondták, hogy nem szabad…. Mindegy, feldolgoztam a megrázó élményt és lehet pár év múlva sárgarépa helyett jalapeno paprikát rágcsálok tévénézés közben és közben tűzet hányok… Nem lehet tudni nálam. Szóval szórtam a levesünkbe némi cayenneborsos chiliport. Ez tényleg nem muszáj, enélkül igazi óvodai emlékeket idéző retro paradicsomleves.
Hozzávalók 3 főre:
6 deci paradicsomlé
4 deci víz
1 közepes fejvöröshagyma
zellerzöld
só
1 evőkanál nádcukor
1 mokkáskanál cayenneborsos chilipor
1 kisebb marék csavart v betűtészta
olívaolaj
A vöröshagymát kevés olajon megpároltam, majd felöntöttem a paradicsomlével, adtam hozzá vizet, beletettem a zellerzöldet. Megsóztam és hozzákevertem egy kanál nádcukrot is. Megvártam míg felforr és a hagyma megpuhul. Ezután leszűrtem a hagymadarabokat, kivettem belőle a zellerzöldet, majd visszatettem a gázra és belefőztem a tésztát a levesbe. Végül megszórtam a chiliporral.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: