Kivételesen most nem receptet szeretnék közkinccsé tenni, hanem a Himalája sóról néhány szót ejteni. Illetve kíváncsi vagyok rá ki hogy sóz? Ki az aki annyira odafigyel rá, hogy szinte már már sótlanul is képes megenni az ételt? Ki az, aki meg sem kóstolja amit elé tesznek már ráborítja a sószóró tartalmának közel a felét? Ki az aki folyamatosan szerelmes és bár Ő nem találja sósnak az ételét, de mindenki más aki eszik belőle igen? És ki az aki csak akkor sóz, ha tényleg az a pici plusz hiányzik az étel ízéből és kipróbálta már ezt a sót?
Azért szerettem volna írni erről, mert a Himalája só csodáját először a saját bőrömön tapasztaltam meg, kb. 10 évvel ezelőtt. Nekem a hatása akkor tényleg maga volt a csoda, ugyanis egy hormonális változás miatt (fog.gátló abbahagyása konkrétan), az amúgy pattanásmentes bőröm olyan lett, hogy az utcára inkább csak sötétben merészkedtem ki szívesebben…. Bőrgyógyásznál kötöttem ki, aki felajánlotta a legbrutálisabb gyógyszert ami a piacon létezett ezen a fronton, a mellékhatások láttán már gondolatban ástam el magam a kert végébe, ezért ezt inkább passzoltam. Aztán egy kisebb vagyonért szintén gyógyszeres kenőcsöket írt fel. Egy hét után dobtam az összeset a kukába, mivel nem hogy jobb, de sokkal rosszabb lett a kinézetem… Ekkor kezdtem el alternatív megoldás után keresgélni guglibarátunk segédletével. És rábukkantam erre a sódarabra és egy fent említett problémával küzdők fórumára, ahol többen áradoztak erről a természet adta enyhén pink színű kincsről. Már húztam is a cipőm és bevágódtam az legközelebbi bioboltba ahol mindig találni, kb. 1000 Ft-os áron ami nekem fél évig volt elég mindennapos használattal. Az eredmény viszont nem fél évig váratott magára, hanem – nem túlzok- 1 napig és a bőröm látványos javulásnak indult és tisztulni kezdett. Semmi mást nem tettem pedig, mint reggel és este a bevizezett szappannal átsimítottam az arcom, megvártam míg rászárad a só aztán egy tiszta törölközővel lepergettem róla a sószemcséket. Mellette viszont semmilyen más krémet nem használtam ezidő alatt. Néha nem figyeltem eléggé és sikerült egy két macskakarmolásra hajazó csíkot is varázsolni a képemre, de még ez sem érdekelt, annyira örültem, hogy szemmel látható a javulás és sorra tűnnek el a ronda puklik és gyulladások a bőröm alól.
A sószappan ugyanis méregteleníti a bőrt, helyreállítja a ph értékét akár száraz, akár zsíros bőrről van szó. Azóta is mindig tartok itthon, nagyon jó rovarcsípések ecsetelésére is, illetve arra az esetre, ha túl sok csonthéjast ennék, ami nálam nem ritka, de gyakori… Róla regéltem eddig, íme egy félig elhasznált példány:
Nem rég a konyhában is elkezdtem használni, hiszen kapható szemcsés formában zacskós kiszerelésben is. Tudom, hogy sokak számára – engem is beleértve – az ára sem elhanyagolható szempont egy terméknek, nos, ez olcsóbb, mint a tengeri só. Ugyanis fél kg került 480 Ft-ba a bioboltban, míg a 250 grammos dobozos tengeri só ára kb. 260 Ft körül van. Akkor meg miért ne, hiszen sok más érv is mellette szól.
A Himalája sót Pakisztánban bányásszák egy 3000 méteren lévő sóbányában, másnéven kősónak vagy őssónak is hívják. A kutatók rengeteg vizsgálatot folytattak vele. A hagyományos asztali sóval ellentétben a himalája só emberi fogyasztásra alkalmas anélkül, hogy bármilyen kémiai eljárással kezelnék vagy adalékanyag kerülne hozzá. Nem csak nátrium kloridot tartalmaz, hanem mind a 84 elem is megtalálható benne, 27%-kal növeli a test energiaszintjét, míg a jódozott só 17 %-ot von el az életengergiánkból és még számos káros negatív hatása is van szervezetünkre. Több területen bebizonyították jótékony hatását, felsorolni is hosszú lenne, de a legfontosabbak: szabályozza az anyagcserét, normalizálja a vércukorszintet, segít a méregtelenítésben, kiváló a száraz köhögésre, megelőzi az izomgörcsöket, erősíti a csontokat, megakadályozza a köszvény és az izületi gyulladások kialakulását, anti-stressz hatásokkal is bír. Hogy milyen káros hatásai vannak? Hát, semmilyen! De ugyanúgy el lehet sózni vele az ételt, mint a többi sóval, úgyhogy csak érzéssel…
Kommentek