Első lekvárom, ami narancs

Szerencsére nem vagyok rászorulva a lekvárfőzésre, mivel ha 10 üveg nem figyel a konyhában akkor egy sem. Anyukám alkotásai és mindig küld, hiába mondom, hogy még a tavalyelőtti is ott van, nem baj, biztos, ami biztos küld még ötöt hozzá. Dehát mihez eszik az ember lánya lekvárt? Én max süteménybe teszem nagy ritkán, hébe hóba keverek a natúr joghurtba 1-1 kanállal, vajas lekváros kenyeret meg évente kb. kétszer jut eszembe enni, szóval nálam ez lassan fogy na. Persze ennél nagyobb “problémám” sose legyen, mint hogy leszakad a konyhaszekrény a lekvártól…

Karácsonykor úgy gondoltam, hogy mivel a család lekvárállományának 90%-a már nálam landolt, akkor most főzök én nekik egyet. A narancsra esett a választás, ízében, illatában is téli, ráadásul ilyet még Ő sem főzött. Sok receptet elolvastam, amelyikben tartósítószer volt, az egyből kiesett a játékból, amelyikben több volt a cukor mennyisége, mint a gyümölcsé az szintén, úgyhogy próbáltam kialakítani a saját ízlésemnek megfelelőt. Zárójelben halkan megjegyezném, hogy ezt a cukoradagot is még sokallom, de állítólag ez is tartósítja a lekvárt, így pakoltam bele nagy kanállal, mert nem szerettem volna ha a karácsonyfa alá penészvirágos narancslekvár kerülne…. Valaki azt írta, hogy állítsuk fejre a lekvárt a lezárás után pár percre, valaki azt, hogy kerüljön szárazdunsztba, biztos ami biztos én mindegyiket megcsináltam, nyolc takaró alá került még frissen melegében és ott csücsült pár napot árván. A hozzám látogató kedves vendégek figyelmét pedig felhívtam, hogy mielőtt magukra rántanának egy plédet, csak úgy, mert tél van és jól esik, ezt most ne tegyék, mert életveszélyes sérüléseket szenvedhetnek az abban megbújó, nagy üveg lekvártól…

Az elkészítése óta száraz, hűvös helyen tartózkodott, és lááám nem lett semmi baja, teszteltük, finom volt, a mézeskrémes két lapja közé vegyítve került a baracklekvárral és “hű meg a ha” finom lett. A felbontás után viszont kerüljön már a hűtőbe és ott várja további sorsát egy jó máglyarakáshoz például, de nyakunkon a farsang és a fánk is lassan…

Hozzávalók 1 nagyobb üveghez:

1/2 kg narancshús (kb. 1 kg volt héjastól)

2 db narancs héja lereszelve

fél citrom leve

30 dkg nád v nyírfacukor (vagy vegyesen)

1 kupaknyi rum

1-1 mokkáskanál őrölt fahéj és őrölt szegfűszeg

fél mokkáskanál frissen reszelt szerecsendió

A narancsokat megsikáltam alaposan, majd kettőnek a héját lereszeltem, a húsát is igyekeztem megtisztítani a fehér részektől és apróra kockáztam. Egy lábosba tettem a narancshúst, a reszelt héjat, ráöntöttem a cukrot, a fűszereket, a citromlevét és együtt rotyogtak kb. fél óráig alacsony lángon. Hígnak tűnhet az állaga, de a dunsztolás után sűrűbb lesz.

Egy csavaros üveget kifertőtlenítettem mielőtt a lekvár belekerült, vagyis egy edénybe vizet forraltam és ebbe tettem az üveget kis időre, majd óvatosan kibányásztam belőle, lehetőleg úgy, hogy ne érjek a szájához és a tető belsejéhez sem.

A forró lekvárt belekanalaztam az üvegbe, az összes karizmomat bevetve lezártam, pár percre fejre állítottam, aztán bebugyoláltam plédek közé ahol 3 napot töltött.