Visszatért belém az élet és rábírok már nézni kedvesen és mosolyogva bármilyen ételre, így kikaptam a mélyhűtőben pihenő utolsó adag aranygaluskát, hogy magamévá tegyem ebédre. Pár hete ugyanis azt történt, hogy egy apró szívességet szerettem volna kérni valakitől, de nem magamnak, hanem egy másik kedves ismerősömnek közvetítettem, viszont egy olyan témában amihez nem feltétlen van mindig kedve, ideje az embernek. Úgyhogy nemes egyszerűséggel megvesztegettem az illetőt egy tál aranygaluskával, így vacilálás nélkül mondott igent… Nem apróztam el egy regimentnek is elég lenne ez a mennyiség, úgyhogy jutott is, maradt is. Tökéletesen fagyasztható aztán a sütőben pár perc alatt ismét puhává varázsolható. Természetesen sodó nélkül, azt én jobban szerettem frissen készíteni, egyrészt nem tart semeddig, másrészt jobb,mint a bolti, de ha valaki nagyon siet akkor egy jó minőségű vaníliapudingból is főzheti dupla annyi mennyiségű tejjel, mint amennyi a zacskóra van írva, így nem lesz remegős puding állagú.
Ismét egy jó példa arra ez az étel, hogy a teljeskiőrlésű liszt alkalmas a kelt tésztákhoz is. A tönkölyliszt mindenképp, sokszor használom a fehér tönkölyt és a teljeskiőrlésűt is és mindig szépen megkel. Nem lesz annyira sűrű és tömör a tészta, mint a rozsliszt esetében. Nagyon érdekes dolgokat olvastam a tönkölylisztről egyébként, a XII. században egy Hildegard nevű apátnő ( és nem főnővér) azt mondta róla, hogy egészséges testet és vért valamint boldog barátságos kedélyt teremt ez a gabonafajta. Hát nem szép? Utóbbi hatása a nagy triptofán tartalmának köszönhető ami jótékonyan hat a test szerotonin termelődésére vagyis a boldogsághormonokért felelős. Emellett igen gazdag tápanyagokban, fehérje, vitamin(E és B12 kivételével az összes B) és ásványianyag tartalma is magas. Minden esszenciális aminósav megtalálható benne. Rendkívül ellenálló a betegségekkel szemben ezért nem szorul rá vegyszeres kezelésre, a csernobili katasztrófa után kiderült, hogy a tönkölybúza nem vette fel a sugárzó anyagokat a környezetéből.
Tönkölykorpát is szoktam itthon tartani, ugyanúgy ahogy a zabkorpából ebből is nagyon finom és rostdús tejbedara főzhető.
Na de vissza az aranyos galuskánkhoz, én bár nem csináltam most (sem) túl édesre, azért nagyobb cukormennyiséget adtam meg a receptben, de a végén is pótolható az édesítése akár mézzel megcsorgatva is. Sokan kinyújtják a tésztát aztán kiszaggatják kerek formákra úgy kerül a tepsi aljára, én nem így tanultam, hanem csak simán olvasztott vajas kanállal kiszaggatva, ezzel egyszerűbb szerintem és idő is spórolható a végeredmény pedig ízre állagra ugyanaz lesz.
Hozzávalók 1 nagy gáztepsihez:
80 dkg (fele teljes kiőrlésű fele fehér tönkölyliszt)
5 deci tej
3 evőkanál nádcukor
3 evőkanál olvasztott vaj
5 dkg élesztő
3 tojás sárgája
1 csipet só
Szóráshoz: 15 dkg darált dió 10 dkg cukorral elkeverve
Szaggatáshoz: 8 dkg olvasztott vaj
Sodóhoz:
1 liter tej
4 tojás sárgája
2 evőkanál kukoricakeményítő
1 mokkáskanál vaníliapor v kikapart vaníliarúd belseje v bourbon van.cukor
4-6 evőkanál cukor ízlés szerint(nálam fele-fele nád és nyírfa)
Elkészítése:
A langyos tejben elkevertem a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt, majd meleg helyen megvártam míg az élesztő felfut. A liszthez adtam egy csipet sót, a közepébe egy mélyedést csináltam és beleöntöttem a tojások sárgáját majd a felfutott élesztős tejet, aztán összegyúrtam és meleg helyen kb. fél óra alatt a duplájára kelesztettem. Feolvasztottam a vajat, majd egy evőkanalat belemártottam aztán a tésztából kiszaggattam mindig egy darabot amit kivajazott tepsibe tettem egymás mellé sorban kb. 1 cm-es távolságra. Megszórtam a darált dióval a tetejét majd sütés előtt még 20 percet pihent a tepsiben és kelt tovább. Előmelegített sütőben, közepes lángon kb. 160 fokon addig sütöttem míg a teteje aranybarnára pirult.
A sodóhoz a tejet felforraltam a cukorral és a vaníliával, a tojások sárgáját és a keményítőt simára kevertem pár kanál hideg tejjel, majd a forrásban lévő tejhez öntöttem és állandóan keverve megvártam, míg pár perc alatt besűrűsödött, ekkor elzártam a gázt alatta.