Zabkorpás palacsinta

2013. Jul. 20.

Nem vagyok egy nagy palacsinta rajongó, szeretem, ha elém teszik megeszem, de nem szoktam úgy érezni ha sokáig nem eszem, hogy ölni tudnék érte. Hopp ez majdnem rímel is. Sosem jutna eszembe például egy étteremben palacsintát rendelni, a Balatonon pláne ahol a papírvékony csak az egyik szélén megkent remekműveket árulják. Tisztelet a kivételnek persze, igaz én még olyannal sajnos nem találkoztam.. Hm, most ugrott be, hogy jó pár évvel ezelőtt belefutottam egy vaníliás óriás palacsintába valahol az északi parton, amit megkóstoltam, majd sok szeretettel visszavittem a készítőjének….Nem írnám le inkább mihez hasonlított a benne lévő “vanília”krém, ehetetlen volt maradjunk annyiban.

Az én palacsintafogyasztásom gyerekkoromban általában úgy történt, hogy mikor Anyukám sütötte és rakta ki a tányérra frissen, hogy majd feltekeri, na azt én fogtam és már vittem is forrón és üresen, aztán mentem a következő körért…Ebédig jól is laktam. Eszembe jut még a konyhából kiszűrődő hosszú “sípszó”, mikor a palacsinta leragadt a serpenyőbe. Viszont Zsuzsigyereknek azok voltak a legfinomabb falatok….Nincsenek nagy igényeim ezen a téren lássuk be. Azért készítettem már én is, ha vót rá igény, de jobb elfoglaltságot is el tudok képzelni, mint egy serpenyő felett állni egy órán keresztül az olajszagban. Szégyen nem szégyen, ez van. DE. Mikor egészségesebb vizekre eveztem, rábukkantam erre a receptre, így már akár évente kétszer(!) is hajlandó vagyok palacsintát sütni, mert ez még sosem ragadt le, de ami a legfontosabb nem kell fejenként 5-10 db, hogy jól lakjon az ember, elég egy is valami full extrás töltelékkel pláne kiadósabb leves után. A zabkorpa rosstartalma ugyebár magas, így gyorsabban eltelít, ízre viszont ugyanolyan finom, sőt… Zárójelesen megjegyezném, hogy kaptam ezt a hotpan neveztű sütőgető szerkezetet, amit gyakorlatilag csak palacsintasütéshez használok, mert minimális olaj kell alá és pikk pakk megsül benne. Ebben azért ne próbáljuk meg feldobva megfordítani a palikat…

Hozzávalók a palacsintatésztához:

12 dkg zabkorpa

2 tojás

só

3 dl tej

olaj

A tojásokat felverjük és hozzáöntjük zabkorpához, felöntjük a tejjel, megsózzuk és simára keverjük egy kézi habverő segítségével. A többit gondolom nem kell leírnom, serpenyő, vékonyan kiolajoz, forró olajba tészta merőkanállal belemer és oldalanként kb. 1 perc alatt megsüt. Ami fontos, hogy mindig keverjük fel a tésztát mielőtt belemerjük a serpenyőbe, mert a zabkorpa rostjai lesüllyednek az edény aljára. Ha túl sűrű öntsünk még tejet hozzá, az a lényeg, hogy szét tudjon folyni egyenletesen a serpenyőben. 5 darab lett belőle.

Töltelékek:

Nyilván ízlés dolga, én amit éppen a hűtőben találtam, édes és sós is, persze külön külön ebéd lett belőle.

Édes: túrót, tejföllel vagy sűrű natúrjoghurttal pár csepp citromlével kikevertem. Édesítettem kevés nyírfacukorral. Kajszibarackot és a nektarint felkockáztam. A palancsintát először megszórtam vékonyan darált mákkal, rákanalaztam a túrót, a tetejére pedig rászórtam a gyümölcskockákat és feltekertem. Ütős lett!

Sós:

Hűű ilyet még biztosan csinálok olyan finom. Maradék spenótot(kb. 10 dkg) összetépkedtem és kevés olívaolajon megfonnyasztottam egy serpenyőben, sóztam borsoztam. Addig egy doboz tejfölbe belereszeltem egy gerezd fokhagymát, ezt is kicsit megsóztam és borsoztam. Belekevertem a tejfölbe a spenótot és már lehet is a palacsintára kenni. Persze össze is lehet turmixolni előtte, ha valakit zavanak a spenótdarabok. A palacsintákat leraktam egy jénai aljára és reszeltem rá sajtot, majd sütőben addig sütöttem míg a sajt ráolvadt.