Ez még mindig nem egy 18 karikás bejegyzés lesz, bár az elmúlt napokban mikor megemlítettem valahol, hogy blogot írok az első kérdés az volt, hogy húúú de jó valami szaftos szennyeskiteregetős?? Mondanom se kell, hogy pasiktól jött ez a kérdés, de nem, ez továbbra sem az a blog, azt majd 20 év múlva. Neeem ám, nem célom ilyesmiről írni (max magamnak), mivel per pillanat semmilyen düh vagy harag nincs bennem senki iránt sem múltból sem jelenből. Igaz, hogy sztori lenne bőven (hogy fogok kijönni jól ebből a mondatból azt még nem vágom…) és nem azért mert valami csélcsap nőszemély lennék, de sok mindent láttam már a környezetemben na meg persze a saját életemben is.. Picit tompítottam azért?

Na, vissza a 2 K-hoz, ők csupán a kedvenc köreteim vagyis a kuszkusz, és a köles. Nagyon gyakran használom őket, egytálételként és köretként egyaránt. Finom, egészséges, és pláne a kuszkusz 5 perc alatt elkészül. Mégis ha köretre gondolunk a legtöbbször a sült krumplival és rizzsel találkozunk a tányéron. Az előbbit inkább hagyjuk ha már az egészség a cél, persze persze néha néha belefér. Nálam nem, de ez én vagyok, ráadásul az olajszagban sem szeretek álldogálni, de ez nem azt jelenti, hogy burgonyát sosem készítek, viszont nem ilyen formában. Erről majd később.

A rizs abszolút beilleszthető az egészséges étrendbe én szeretem ha fantáziadúsan van elkészítve és nem csak úgy natúr, de mostanában inkább a barnát választom, de erről is majd “rizsázok” később.

Sooo, ma kuszkusz tippek, holnap kölessel folyt.köv.

Íme a kuszkusz:

Igen, a wikipédia őket értelmezi kuszkusz címszó alatt. Erszényesek, a kuszkuszfélék családjába tartoznak. Mielőtt az állatvédők lecsukatnak, nem belőlük készült az ebéd hanem a gabonából:

A kuszkusszal is pár éve ismerkedtem meg közelebbről, mert már annyi szépet és jót hallottam róla. Ez az egyik legegészségesebb gabonaféle, búzatöret tulajdonképpen amit száritanak, apróra morzsolnak, rosttartalma magasabb, mint a rizsé, B1/2/5/6 vitaminforrás, folsavtartalma kiemelkedő, a glikémiás indexe 25%-kal alacsonyabb, mint a durumtésztáé. (GI index: az élelmiszerek vércukorszintemelő képessége, tehát minél alacsonyabb annál lassabban emelkedik meg a vércukorszint a fogyasztása után, így kisebb eséllyel alakul ki cukorbetegség).  Észak-Afrikai országok nemzeti eledele, húsosan, salátának, édességnek is kitünő. Egész aprószemű, a nagyobb fajtája a bulgur, amit ugyanilyen módon lehet felhasználni, de azt főzni kell. Lehet kapni bioboltban, ott drágább, nagyobb piacokon keressétek inkább kimérve, 1 kg kb. 5-600 ft. Szupermarketekben dobozos kiszerelésben is megtalálható.

Természetesen engem az íze győzött meg leginkább, illetve az, hogy 5 perc alatt (sőt) elkészül. Nagyon jó fej, tényleg. Leöntöd kétszer annyi forró vízzel és lefeded az edényt és csak nyugalomra vágyik pár percig és kész. Nem lesz soha csomós, nem ragad össze, nem fut ki, nem kell a gázt sem bekapcsolni, csak békén kell hagyni őt magányosan pihizni. Aztán lehet ízesíteni.

Legtöbbször a kuszkuszból tabboulét készítek, ami egy petrezselyem saláta, köret, ki minek nevezi, én királynak főleg, egymagában is vígan el vagyok egy tállal, mert annyira jó cucc. Mindenki imádta eddig.

 Hozzávalók 4 főre:

2 bögre kuszkusz

2 nagyobb paradicsom

1 fej lilahagyma

olívabogyó (elhagyható ha valaki nem szereti)

1 nagy-nagy csokor petrezselyem

só, bors

citromlé

olívaolaj

A kuszkuszt kétszer annyi  vízzel vagy hús,- zöldségleveslével felöntjük, a tálat lefedjük. Lehet már ilyenkor is ízesíteni sóval, borssal, ha sima víz akkor kevés ételízesítővel is. Amíg pihen apró kockákra vágjuk a hagymát, a paradicsomot, a petrezselyemet szintén picire aprítjuk. 5 perc múlva levesszük a fedőt a tálról és hozzáadjuk a zöldségeket, olívabogyót a kuszkuszhoz. A végén meglocsoljuk olívaolajjal, kevés citromlével, fűszerezzük még ha szükséges ésalaposan összekeverjük majd állni hagyjuk kicsit, hogy összeérjenek az ízek.

Nekem néha fehérborban sült kakukkfüves kacsacombi jár hozzá, mert megérdemlem.:)

Ha jól emlékszem ez volt az első étel amit kipróbáltam kuszkuszunkkal. Természetesen a halat ki nem állhatók bármilyen más hússal vagy anélkül is készíthetik. Az eredeti recept lazacot írt, de én akkor szerényen csak konzerv tonhaldarabokkal fejeltem meg. Tökéletes azzal is. A héten viszont füstölt halacska került bele.

fél bögre kuszkusz

 1 db halfilé, vagy sült csirkemell darabok

1 db kis cukkini

1 db kis sárgarépa

fél fej vöröshagyma

só, bors, citromlé

bazsalikom

A kuszkuszt felöntjük kétszer annyi vízzel és 5 percig lefedve állni hagyjuk míg megpuhul. A cukkinit, répát, vöröshagymát felkockáztam. Kevés olajon először a hagymát majd a zöldségeket is megpároltam, sóztam, borsoztam. Ha roppanósra puhultak (ne főjjenek szét) az egészet a kuszkuszhoz kevertem. A halat darabokra vágtam és szintén ment a többihez, a végén pár csepp citromlé jár még neki. Mivel a bazsalikomom végre növésnek indult, így pár levélét apróra vágtam és rászórtam az kuszkuszra, de más fűszerekkel is bátran lehet próbálkozni.

Érdemes kipróbálni a kuszkuszt édesen is, tejben főzve, édesítve, aszaltgyümölccsel, kókusszal és minden földi jóval reggelire is akár.

Ha bulgurt vesztek helyette, ugyanígy használjátok bátran.

És holnap kölesss, fasírt kész, édes kölesgolyók már el is fogytak, teszt meg volt, élünk még!

Na jó csak 4 árnyalat egyelőre…de ezennel kineveztem – az én konyhámban legalábbis – a zöldségek királynőjének. Na, nem akarom megsérteni spárgánkat sem, de a cékla egyszerűen mindenhez passzol, sóssal, édessel, sokféle fűszerrel. Remekül mutat a fehér falon is, ha meg akartok róla győzödni, ejtsétek le a botmixer fejét ,amin 3 csepp céklapüré pont elegendő 1 nm2 falfelület ciklámen színűvé varázsolásához. Sajnos fotó nincs, mert ez pár hete történt és a káromkodás mellett éppen nem azon járt az eszem, hogy fényképezzek. Amúgy lemosható vizes ronggyal… A színe (is) tényleg imádnivaló bármilyen formában készül eszméletlen  bordó,ciklámen, pink árnyalatokat produkál.

Ja és senki ne ijedjen meg és ne temesse el még magát gondolatban, mint ahogy én tettem pár éve,  -hmm hogy is  fogalmazzak finoman pláne, hogy ételekről beszélünk -, ha a mosdóban is rózsaszínes, lilás árnyalatokkal találkozik céklaevés után, ugyanis valami oknál fogva a cékla néhány embernél ilyesmit is képes produkálni, a tudósok sem jöttek rá mitől.

Ami az élettani hatását illeti szintén kiemelkedő helyen szerepel a zöldségek sorában. A magas vérnyomásúak körében egy pohár céklalé is meglepő vérnyomáscsökkenést eredményezett a vizsgálatok során. A színét a betacyanin vegyület adja amit erős antioxydánsként tartanak számon, ezáltal segít a rák megelőzésében. Állóképességünket is növeli, ezért sportolóknak különösen ajánlott, aki még nem sportol, annak meg pláne, mert céklánk majd megadja a kezdő lökést hozzá. Szóval sportra és céklára fel! Én ma már mindkettőn túl vagyok,íme az ötletek. Az alábbi étkek 1 kg céklából születtek, ami 160 Ft-ba került.

 Jamie céklasalátája:

Igen, én szeretem Jamie-t, na nincsen kiplakátolva vele a szobám fala, de a főzőtudománya szerintem zseniális. Ehhez a recepthez én bizony nem nyúlok és nem változtatok raja, mert úgy tökéletes, ahogy van. Mióta rátaláltam én csak így készítem a céklát ha hús mellé eszem. Ahogy a legtöbb ember szerintem, én is a hagyományos céklasalátán “nőttem fel”. Ami ugyebár ecetes, köményes cukros lében csücsülő cékladarabokat jelent .Nem mondom, hogy nem szeretem azt, mert hazudnék, tényleg jó ahogy otthon is mindig készült, de nekem ízre sosem lett olyan mikor megpróbálkoztam vele. Macera megfőzni lehámozni könyékig lila vagyok, attól meg ráz a hideg, hogy cukrot szórjak egy zöldségre, szóval én ezt feladtam. Ezzel nincs vesződnivaló, mert a cékla szőröstül, bőröstül átsül egy alófólia zacsiban, nem kell mosogatni, és az íze az mesés, melegen,hidegen.Hozzávalók:

fél kg golf labda méretű cékla

10 gerezd hámozatlan fokhagyma

1 marék friss majoránna vagy oregánó (ez nekem nem volt, jó a szárított is)

só, bors

10 evőkanál balzsamecet

6 evőkanál olívaolaj

A céklákat súroljuk meg alaposan, meghámozni nem kell, elég csak a két végét levágni. Ha nagyobb céklákat veszel semmi gond, darabold fel. Alufóliából csináljunk tasakot. 2×2 hosszabb darab alufóliát letépek és egymás alá teszem keresztben őket. 4 oldalról felhajtogatom úgy, hogy a közepére betehessem a céklát, a fokhagymákat, az öntettel együtt és ne tudjon kifolyni, kiszakadni. A fokhagymát sem kell megpucolni, gyönyörűen krémesre fog megsülni és ki lehet nyomni egészben a héjából. A céklán fel sem fog tűnni, hogy rajt maradt a héja, nem kell meghámozni a végén sem. Előmelegített sütőben kb. 50 perc – 1 óra alatt megsül. A vége felé rá szoktam nézni, hogy van e még alatta elegendő lé, ha nem akkor lehet pótolni.

Kipróbálni nem ajánlott, hanem kötelezőőő!

A céklát szinte ugyanúgy lehet használni, mint ahogy a sárgarépánál már leírtam, bármilyen salátába lehet nyersen reszelni, nem kell mindig főzni. Egyszerű olívaolaj-citromlé öntettel hagymával is tökéletes. Éppen ezért szerettem volna a cékla esetében is egy pikánsabb, de nyers salátát csinálni és ez tényleg finom lett.Hozzávalók 1 adaghoz:

 3 db kisebb cékla hámozva,lereszelve (kb. 15 dkg)

1 doboz natúr joghurt (a sűrű görög az igazi hozzá)

1 nagyobb gerezd reszelt fokhagyma

só, bors, pár csepp citromlé

fél-fél teáskanál őrölt koriander, fahéj, római kömény

fél mokkáskanál csilipor(attól függ mennyire szereted csípősen)

A hozzávalókat összekeverjük és bármikor jóízűen elfogyasztjuk.

Csak semmi fúúújj meg jesszus mi ez…:)

A cékla alapvetően édes, a citrusfélékkel és picit savanykásabb gyümölcsökkel nagyon jó párost alkot. Ahogy a répánál is, itt is játszhat a reszelt cékla, narancsdarabok, citromlével, pici mézzel összekeverve és valamilyen maggal megfejelve verzió. Erről is írkáltam már a répánál, ezért most  inkább alkottam egy vitaminbomba turmixot.

Két kisebb fej céklát meghámoztam, lereszeltem, a grapefruitot(narancs, alma is lehet) kisebb darabokra szeltem és egy botmixerrel pürésítettem. Vízzel higítsuk tetszés szerint. Ha valakit zavar, hogy a rostok is benne vannak akkor a lereszelt céklát hagyja állni kicsit majd csavarja ki a levét illetve a grapefruitnak is csak a levét facsarja hozzá. De nagy káááár lenne a rostokért na… Édesíteni lehet pici mézzel, de nekem nem hiányzott belőle.Céklaleves:

De csak azért, mert ez egy újabb színt produkál a tányéron, vagy a falon ahogy azt már említettem korábban. Meg azoknak akik nehezen barátkoznak meg a nyers verzióval, akkor kezdetnek ez lehet ideális megoldás összehaverkodni a céklával, mert a tejszíntől finom krémes lesz.

Hozzávalók 4 főre:

fél kg cékla

1 fej vöröshagyma

2 dl főzőtejszín

só, bors,

köménymag (de ezen kedvetek szerint változtathattok)A vöröshagymát felkockáztam és olajon üvegesre pároltam, hozzáadtam a meghámozott, kockákra vágott céklát, majd felöntöttem annyi forró vízzel, hogy kb. 1 ujjnyival ellepje. Befűszereztem, sóval, borssal, picit ételízesítő is mehet hozzá, illetve egy teáskanálnyi egész köménymagot adtam hozzá. Mikor a cékla megpuhult, botmixerrel leturmixoltam majd hozzáöntöttem a tejszínt és még egyszer összeforraltam. Ha elzártuk alatt a gázt pár csepp citromlé nem árt meg neki. Melegen, hidegen egyaránt finom.

Tavaly ősszel sütöttem tortát is céklából egy barátném szülinapjára, a tésztája puha lett a reszeléktől, a tetejére pedig céklás cukormáz került, a fotót ha meglelem felrakom, de őszintén szólva én annyira nem voltam elájulva sütemény formában tőle, de többeknek ízlett…

Hiszen cseresznyét még alig ettem idén, sajnos gyorsan rohadnak továbbra is. Csúnya eső…

A hazaiból sem jut már, max. fagyasztott formában. Pár éve egész természetközeli módon sikerült fogyasztanom pedig. Kint napoztam ugyanis a kertben mire az én jó Édesapám megkérdezte kérek-e cseresznyét. Lehet erre nemet mondani? Még megmozdulnom sem kellett, gondoltam kapok egy kis tálban és szuper lesz. Erre Fater letört egy hatalmas ágat majd a kezembe nyomta, hogy parancsolj. Hááá  mondom köszi.. érdekes, de legfőképp időtakarékos cseresznyeszedési módot sikerült választanod, jó, hogy már nem fejszével az egész fát kidöntjük és tán még körül is üljük… Tág pupillával bámultam rá, mire közölte, hogy na ezt hívják zöld metszésnek. Én ott ültem a kert közepén az ölemben egy kisebb cseresznyefának megfelelő ággal és arról ettem a hatalmas méretű ropogós cserit és úgy voltam vele, hogy én nem vitatkozok metszés témában ha zöld akkor zöld… Utánanéztem azóta, tényleg van ilyen. Persze nem vált a családi hagyománnyá, hogy kezünkben az ágakkal rohangálunk otthon és onnan falatozzuk a gyümölcsöt. Jelentem a fa is él még, sőt egyre nagyobb.

Ezt a receptet már tavaly is megsütöttem, mert nagyon egyszerű és naná, hogy igyekeztem ezt is egészségesebbé tenni kicsit. Még így sem kalóriaszegény, de napindításnak tökéletes lehet alkalomadtán, ha az ebéd könnyebb fogás a délutáni edzés pedig gyilkos.

Hozzávalók:

Tészta:

7 dkg rozsliszt

5 dkg darált dió(lehet helyette liszt is)

1 mokkáskanál sütőpor

10 dkg nyírfacukor

2 tojás

7,5 dkg vaj

magozott cseresznye kb. 15-20 dkg

Tetejére:

7,5 dkg vaj

6 dkg cukor (nálam 3dkg nyírfacukor és 3 dkg nádcukor)

2 dkg zabpehely

Felolvasztom a vajat és kicsit hűlni hagyom. A lisztben elkeverem a diót és a sütőport. Egy másik tálban az egész tojásokat habosra keverem a cukorral majd  a lisztes keverékhez öntöm. Jöhet hozzá a vaj is. Elkeverem és egy kis méretű tepsibe öntöm az egészet vagy ahogy most én csináltam egy sütőpapíros tepsire 4 kisebb lepényt formáltam belőle, kb. fél cm magasságig osztottam el a tésztát. Jöhet rá a cseresznye. A tetejéhez a vajat felolvasztottam picit hűlni hagytam aztán hozzákevertem a cukrot és a zabpelyhet. És ezt egyenletese ráöntöttem a cseresznye tetejére. 180 fokos sütőben kb. 30-40 perc alatt sül meg.(Sütőtől függ.) A lepények szétterültek és kicsit összesültek, de a végén szét lehet őket vágni.

Kanalaztam mellé sűrű görög joghurtot és pár szem friss cseresznyével tényleg délig tartott a lendület, sőt.Megjegyzés: A maradékot lefagyasztottam, pár nap múlva reggel csak kikaptam a frigóból és 5 percre bedobtam a sütőbe, amit persze be is kapcsoltam. Olyan lett, mint új korában!

Tegye a fel a kezét ki mikor találkozott a tányérján utoljára zellerrel??? Aki kipiszkálta az nem ér, csak aki meg is ette. És ízlett is.Na…na??? Aha, nagy a csend…

Amíg nem lett a kedvencem a Waldorf saláta addig nekem is maximum a húslevesbe belefőzött nem túl jóképű, sápadtka, enyhén szétfőtt zöldségnek nevezett valami jelent meg lelki szemeim előtt ha a zeller szót hallottam. Ezt mindig csak a család felnőtt tagjai voltak képesek elfogyasztani. Én már az lennék, papírom is van róla, de továbbra sem verem az asztalt, hogy már pedig az zellert azt senki sehova, mert én akarom magamévá tenni… Nem eszem meg na, viszont van megoldás a maradék főtt zöldségek felhasználásra.

Pár éve úgy döntöttem megismerkedek a zellerrel más formában hátha… A zord külső, értékes belső tulajdonságokat takar ugyanis. A zeller kiváló vízhajtó, állítólag még a vesehomokot is képes kihajtani, ha valaki ilyen problémával küzdene, valamint potenciajavító hatása is van khm khm.. Sok benne a szerves anyag, sók, amik segítik a vér savtalanítását, aztán szerves nátriumot is tartalmaz ami által a kálcium könnyebben szívódik fel. Van még benne, kálium, kálcium, vas, magnézium, foszfor, A, B, C vitaminok, nyomelek mi kell még?? Ő egy igazán jófej zöldség.

Természetesen a legjobb nyersen fogyasztani, mert úgy a leghatékonyabb. És abszolút alkalmas nyersen rágácsálásra, sokkal finomabb a friss ropogós zeller, megpucolva, apró darabokra szelve, mint főtt formájában. Ha a sárgarépa rágcsálás már megy, akkor ez is menni fog, csak nyitottnak kell rá lenni… Személy szerint nem értem, ha a “sonkáscsilislime”-os meg még ki tudja milyen horrorisztikus ízű műanyag chipseket bátran emeljük le a polcról és tömjük magunkba festékestől, tartósítószerestől akkor egy olcsó kis zöldségnek miért nem adunk esélyt? Arra miért nem vagyunk nyitottak?? Tisztelet a kivételnek persze.

No de vissszatérve zeller barátomhoz, csináltam most is nyers és főtt variációt is vele. Egy darab,  megpucolva 35 dkg-os példányból készültek az alábbi ételek:

Számtalan verziót láttam már, eredetileg majonézzel készül, tejfölt is szoktak bele tenni, de én az előbbit általában kihagyom vagy cukormentes majonézet keverek hozzá, esetleg házit.

1 db közepes méretű alma

1 db zeller (kb. akkora legyen, mint az alma)

1 kis doboz kefír

1 teáskanál mustár(nálam csípős dijoni)

só, bors

citromlé

piritott dió (más mag is lehet)

Ajánlott, de elhagyható: kb. 5 dkg sajt a tetejére pl.: camambert vagy márvány eszméletlen  jó hozzá

Az almát kis csíkokra vágom egy tálba teszem és meglocsolom kevés citromléval, hogy ne barnuljon meg. A zellert meghámozom és szintén hasonló méretűre szeletelem. Nem feltétlen szükséges megfőzni, ha friss ropogós a zeller, de ha mégis szeretnénk akkor forrásban lévő vízbe dobjuk bele a zellerdarabokat csak 2 percre, majd szűrőbe öntsük ki és azonnal engedjünk rá hideg vizet, így még kellően roppanós marad. Mehet az almához a kefírrel, mustárral együtt. Sózzuk, borsozzuk, ha kell még bele citromlé pótoljuk. Végül a pirított dióval megszórjuk. Ha később kerül sor a tálalásra akkor a diót addig ne tegyük rá.

Az meg a kedvünkön múlik mit fogyasztunk hozzá, húst, vagy piritóst vagy csak úgy magában is isteni.

Ez egy jó megoldás lehet, hogy elkerüljük, hogy a húslevesben főtt zeller, de akár a karalábé és maradék répa kárba vesszen, Én mostanában krumplipüré helyett eszem, de krumplival kiegészítve is ideális köret. Most maradék répát találtam a hűtőben, így az is belekerült.

Az ELMŰ-nek hála a minap kiolvadt a fagyasztóm az egész napos áramszünet következtében és, hogy megmentsem a húst, idő hiányában csak lepirítottam a csirkemellet és a gombát a püré pedig idális társnak bizonyult hozzájuk.

1 nagyobb zellergumó fele

1 db közepes méretű sárgarépa

só, bors, reszelt szerecsendió

1 evőkanál vaj v olívaolaj

A zellert és a répát megpucoljuk, feldaraboljuk, forrásban lévő vízbe dobjuk és puhára főzzük. Ezután gyakarolatilag ugyanaz a teendő, mint a krumplipüré esetében, hogy összetörjük a zöldségeket. Ha krémesen szeretjük akkor botmixerrel pürésítsük. Mehet hozzá kevés vaj, só, bors és reszelt szerecsendió. Tálalásnál pedig egy kis olívaolajjal is meglocsoltam.

Krémesíthetjük természetesen tejszínnel vagy tejjel is pláne ha krumplisan készül.Zellerünk megérdemel egy esélyt!Folyt.köv. a száras testvérével.

Csak elkészült még két epres mutty, az egyik régi kedvenc, ha jól emlékszem egyik sógornőmtől kaptam a receptet és azóta minden évben elkészül és kortól, nemtől függetlenül ízlett eddig mindenkinek. Habkönnyű szó szerint és az elkészítése is. Íme Ő:

Kicsit ráncoska, mert műanyag fóliával volt beborítva, de nevezzünk inkább rusztikusnak az jobban hangzik. Az eredeti receptet írom, de  imitt amott módosítottam az én “álmomat”.

A joghurtot a cukrokkal és a zselatinnal kikeverjük és összemelegítjük, mikróban v gázon. Ne forraljuk!

Hagyjuk kihűlni és csak utána öntsük hozzá a tejszínt(nem kell felverni) és keverjük bele az apróra vágott epret.

Végül fóliával kibélelt tálba öntsük amiből ha megdermedt ki lehet borítani. Én készítettem már őzgerinc formában, szépen szeletelhető, mutatós.

Jártam már úgy, hogy valamiért nem szilárdult meg, és akkor hosszú sípszó következett…de no para, kanállal is tuti elfogy.

Mégis adódott alkalom, hogy legyártásra kerüljön ez a torta is, a barátnőm kisfiának a nagy szülinapjára. Recept itt található.

Természetesen a cukor mennyiségen változtattam, a 8 evőkanál porcukor helyett 10 teáskanál nyírfacukor ment bele, illetve a túró mellé szerintem passzol valami citrusos is, de a vegyszeres citromhéjat nem akartam olyan tortába tenni ami nem lesz hőkezelve, ééés mivel citromfű még mindig van a háznál, így 4 levél ment bele felaprítva.
Háát, jelentem kanalazós torta lett, pedig előző alkalmakkal mindig sikerült. Expressz nevezetű zselatint, ami nagy zacskós és elvileg nem kell felmelegíteni csak hozzáadni a krémhez, én nem teszek bele többet az tuti…. Hagyományos zselatinporból sikerült korábban. DE vígasztal, hogy volt aki 3szor evett így is belőle és 5 perc alatt fogyott el az egész. Isten éltesse Kendét!

 

Ezt csak, úgy, mert nagyon pihent vagyok, és szeretettel küldöm annak aki ma szomorú…

Decemberben szerettem volna ezt Mikulás alkalmából megcsinálni, de hiába kerestem nagyítóval a kertben epret, meglepő módon nem találtam. A piacon aranyáron kapható halovány ződes-rózsaszínes felfújt messziföldi példányok sem győztek meg, hogy megsüssem. Na de most!

Csaltam kicsit na, mert nem volt kedvem egész tepsi kakaós piskótát sütögetni így most egy kész csokis muffint fejeztem le és beleztem ki aljas módon.

És aki vitába szállna, hogy Nyári Mikulások nem léteznek, akkor  közlöm, hogy szemtanúja voltam tavaly nyáron, hogy bizony nagyon is!!!

Nálam cukorborsó és volt ahol furán néznek rám emiatt. Utánaolvastam ez két különböző típus, a zöld, amit nálunk leggyakrabban árulnak és vastagabb a hüvelye, a cukorborsó pedig édesebb ízű és hüvelyestől szokták megpárolni és fogyasztani, ázsiai konyhákban gyakori. Utóbbi tuti nem gyakran került az asztalra gyerekkoromban. Mindegy, nekem akkor is cukorborsó, na bumm.

Az első dolog ami eszembe jut róla, hogy utáltam szedni és kipirigálni. Ide a rozsdás bökőt, hogy ezen a kifejezésen  is felhúzzák páran a szemöldöküket. Somogyban pirgálják, legalábbis abban a házban ahol én laktam igenis, hogy kipirgálják a cukorborsót.

A második dolog, az pedig a sokak által leggyakrabban fogyasztott főzelék, ami szintén két táborra osztja a rajongókat, pirosra és fehérre. Ami engem illet piros, csakis kizárólag. Azaz piros paprikás rántás kerül bele a végén, na meg persze tejföl is. A tejes cukros verzió sem rossz, de az én fazekamban nem fő az biztos.

Aztán az is beugrott, hogy sokáig csak úgy voltam hajlandó megenni a főzeléket ha az Anyukám átpasszírozta. Pedig már az összes fogam meg volt. Hm, fura egy gyerek vótam na.

Erről azóta sikerült leszoknom és nem pempő formájában eszem. Főzelék receptet most nem is írnék, viszont az egyik kedvenc levesemét annál inkább, és picit megint jövök a mentával…

Zöldborsós tárkonyos csirkeraguleves:

20 dkg zöldborsó
fél csirkemell filé
15 dkg gomba (anti-gomba klubtagok elhagyhatják)
1 kis fej vöröshagyma
1 db répa
1 db fehérrépa
1 dl főzőtejszín
tárkony, citromlé
só, bors

A hagymát apró kockákra szelem és egy kevés olajon üvegesre pirítom, majd ráteszem a felkockázott csirkét és fehéredésig együtt pirítom őket. Felöntöm kb. egy liter vízzel sózom, borsozom, ekkor is teszek már bele egy kis kanál tárkonyt, ételízesítőt. Amíg a csirke fő, felaprítom a gombát, répákat és mikor  a csirke félig megpuhult hozzáteszem ezeket is. Mikor a zöldségek is megpuhultak hozzáadom a tejszínt egyet forralok rajta és elzárom a gázt. Megszórom ismét tárkonnyal, friss petrezselyemmel és egy kis kanálnyi citromlevet is öntök még hozzá.
Nekem nem hiányzik belőle apró tészta, de természetesen a végén lehet még belefőzni egy maréknyit abból is.

A menta és a borsó barátsága

Ééés jöjjön ismét néhány újdonság amiket teszteltem a héten. Lehet már mindenkinek az agyára megy a menta, de én rákattantam enyhén, mivel nő, mint a bolond gomba. Érdemes ültetni kertbe, ládába, nincsenek nagy igényei. A menta és én sokáig nem voltunk jóban, max. rágó és fogkrém formájában tartoztak a mindennapjaimhoz. A mentás csokit ki nem állom. Aztán eszembe jut még a Vadember nevezetű koktél amit egy barátosnémmal ittunk pár éve valahol a Balcsi parton és azóta is ráz a hideg a gondolatától is, pedig alkoholmentes volt. Nem zöld volt viszont ződ, és gyakorlatilag egy vízzel higított fogkrémszerűség…Lapozzunk is.

Mostanában több helyen olvastam,hogy a menta és a borsó jó haverok amit én nem tudtam elképzelni, hát kipróbáltam és állítom, tényleg bomba jó páros ők ketten.

Feta sajtos zöldborsó saláta:

Fradi rajongóknak kötelező. Nem, én nem vagyok az, a foci és Zsuzsi nincsenek köszönőviszonyban.

Hozzávalók 2 adaghoz:

15 dkg zöldborsó
fél kígyóuborka vagy 2 kisebb koviubinak való uborka
10 dkg feta sajt (Anikó sajt is jó helyette)
fél csokor petrezselyem
4 mentalevél
olívaolaj
só, bors
1 teáskanál citromlé

A zöldborsót enyhén sós, lobogva forró vízben puhára főzzük. Addig apró kockákra vágtam az uborkát, felaprítottam a petrezselymet, mentaleveleket. Miután a borsó megfőtt, összekevertem a zöldségeket, fűszereket, olívaolajat, citromlevet és rámorzsoltam  a sajtot. Grillezett húsok mellé jó társ lehet.
Én most házi rozsos zsemle és tonhaldarabokkal fejeltem meg valamint hiányzott belőle még egy kis piros szín, így repült bele egy paradicsom is.

Zöldborsó pesto pennével:

Nagyon szeretem a pestot, de a bazsalikomos, fenyőmagos verzió nem éppen olcsó az utóbbi hozzávalónak köszönhetően. Csináltam már petrezselyemből, medvehagymából, a fenyőmag meg kiváltható dióval, tökmaggal és egyéb csonthéjasokkal is. Hűtőben pár napig eláll, csak tésztát kell főzni hozzá, némi reszelt sajt és lehet falatozni. Így jött az ötlet, a cukkerborsós verzióhoz. Az egyik legszebb zöld szín amit tányéron láttam eddig.

Hozzávalók 1 adaghoz:

10 dkg zöldborsó
1 gerezd fokhagyma
1 marék pirított tökmag
1 evőkanál olívaolaj
só, bors,
3 db mentalevél
5 dkg reszelt sajt
penne tészta

A borsót sós vízben megfőztem, majd az olívaolajjal, sóval borssal leturmixoltam. Belereszeltem a fokhagymát. Megpirítottam a tökmagot és mozsárban apróra törtem majd belekevertem a pestoba. Mielőtt hozzáadtam a mentát megkóstoltam, de szinte sírt az édeskés borsókrém valami friss után, úgyhogy mentek is hozzá a mentalevelek. Rákanalaztam a tésztára, reszelt sajttal megszórtam. Mennyei manna. A szőnyegemhez is remekül megy.

Legyetek nyitottak próbáljátok kiii!

Reggelizni jó! Imádok reggelizni! Reggelizzetek Ti is velem lécci lécci!
Tudom, tudom, nincs rá idő, nem vagyok éhes, iszom egy kávét és rohanok, délután 2kor látok először kaját. Na én ennek a gondolatától is dobok kb. 9 óra magasságában egy laza hátast. Ha úgy adódik hajnali 5kor is képes vagyok enni, tudom ez már a nem normális kategória, de vállalom, ez is én vagyok.
Este kéne ugyebár általában a kevesebbet, kímélőbb ételeket enni, én általában ezt teszem, így reggelre éhes vagyok. Ha tényleg nagyon sietek a fekete teámhoz akkor is ragaszkodom mézzel és citrommal, ha meginni sincs időm, már öntöm is a “sétáló”bögrébe és jön velem vidáman ő is és csatlakozik hozzá akár előre elkészített szendvics, alma vagy keksz és nem veszem meg  a “Jó reggelt Vietnám” típusú nyalánkságokat…Már nem.
Múlt héten szövegeltem picit a zabkorpáról és mivel natúr zabpehely is mindig van itthon, ezért gondoltam közzéteszem, hogy miért én tartom jónak.

Ahogy a zabkorpának is, pelyhes testvérének is nagyon magas a rosttartalma, sokáig eltelít, megkímélve magunkat a felesleges nassolástól. Az ebből készült zabkása talán az egyetlen reggeli étel, ami után kibírom délig evés nélkül. Sok benne az E és B vitamin, de mellette még vas, kálium, kálcium és magnézium is található benne. Ezenkívül koleszterincsökkentő, lúgosító, gyulladásgátló hatása van. Kimondottan jót tesz az emésztésnek, beleknek.

Nem elhanyagolható szempont, hogy olcsónak mondható, fél kg 200 Ft-ért már kapható több áruházban, a bioboltokban drágább. A legtöbb ember mégis azokat veszi le a polcokról ami ugyan szemmagasságban van, de ennek a többszörösébe kerül viszont rengeteg cukor és egyéb adalékanyag található benne. Aztán vannak a giga méretű szép színes dobozokban árult – amúgy alig félig töltött – közel 1000 Ft-ba kerülő nyúlbogyó kinézetű nyalánkságok aminek valójában szinte semmi köze a zabpehelyhez, a tápanyagtartalmát meg inkább hagyjuk is. Hozzáteszem régen én is vettem ezeket, aztán hol tejjel, hol nagy kanállal, néha anélkül könyékig merülve a dobozban falatoztam. Persze eteti magát, csokis, tele van ízfokozóval stb.

Aztán kipróbáltam a natúr zabpelyhet és azóta száműztem a konyhámból a tévében agyon reklámozott egészségtelen horror árú társait. Legtöbbször reggelire eszem, de remekül bevált kekszek sütésénél, zöldségfasírtok készítéséhez is.

Ez tulajdonképpen ropogós zabpehely kiegészítve bármilyen csonthéjjassal, aszalt gyümölccsel. Ez a jó megoldás szerintem ha valaki a nehezen bír ellenállni  a fent említett dobozos verzióknak. Üvegben sokáig eláll, bár kétlem, hogy lesz ideje, mert annyira finom. Használja mindenki a fantáziáját a rendelkezésre álló hozzávalók szerint, diót, kókuszt, fahéjat ami éppen van a spájzban. Finom tejjel felöntve is, de én legtöbbször joghurttal v kefírrel és friss gyümölccsel eszem. Pohárban tálalva akár desszertként is megállná a helyét mondjuk mascarponéval és tejszínnel.

Nálam most egy kis üvegre való készült, 3-4 reggelire való, de nyilván szorozza fel mindenki ha nagyobb adagot szeretne. Érdemes elkészíteni nagyobb mennyiségben.

 Hozzávalók:

25 dkg natúr zabpehely

5 dkg vaj

2 evőkanál méz

1 teáskanál fahéj

1 marék aszalt szilva és barack

2 evőkanál kókuszreszelék

1 evőkanál szezámmag

A fahéjat összekevertem a zabpehellyel. A vajat felolvasztottam a mézzel együtt és hozzákevertem a zabpehelyhez. Az a lényeg, hogy annyi vaj kerüljön rá amennyi szépen bevonja mindegyik szemet, mert akkor lesz ropogós. Múltkor dióval csináltam, de most szezámmag volt itthon, azt is hozzákevertem a zabpehelyhez majd egy sütőpapírral borított tepsin elterítettem egyenletesen. 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt szép arany barnára sült. Ha kihűlt, mehet fém dobozba vagy üvegbe és akkor keverjük csak hozzá az aszalt gyümölcsöket, kókuszt vagy egyébb magokat.

Gyors és egyszerű reggeli, én télen pl. legtöbbször szeletelt banánt vagy reszelt almát és fahéjat keverek hozzá, nyáron pedig bármilyen más gyümölcsöt. Kókusszal és kakaóval is ízesíthető, nálam ugyebár nyírfacukor vagy méz az édesítő, de néha szoktam 1 kanál bármilyen ízű házi gyümölcslekvárt is tenni bele. Vízben és tejben egyaránt megfőzhető. Langyosan az igazi, de hidegen is teljesen jó.

2 dl tej vagy víz (én vegyesen is szoktam)
4-5 evőkanál zabpehely (mint a daránál, ez megint attól függ ki mennyire szeretné sűrűre)
1 teáskanál cukor(nyírfa, nád, méz)A tejet felforraljuk, nem muszáj megvárni, hogy lobogva forrjon, csak legyen forró mikor hozzászórjuk a zabpelyhet. Folyamatosan pár percig keverjük, mikor elkezd pöfékelni a kása akkor kész is. Én ilyenkor szoktam édesíteni, és pici fahéjat is adok  hozzá illetve friss gyümölcsöt.
Használjátok a fantáziátokat, kolbásszal azért necces.Nagyon jó reggelt keksz:

Előre elkészíthető fél óra alatt, ez két tepsire elegendő mennyiség, fém dobozban sokáig eláll. Igen, van benne egy kis csoki is, és nem azt mondom, hogy egész nap korlátlan mennyiségben falatozhatunk belőle bűntetlenül, de hetente 1-2 alkalommal ha ezzel indítjuk a reggelt, vagy éhen halás ellen bekapunk egyet napközben nem fog komoly bajunk esni. Hisz úgyis lemozogjuk ugyebár?:)

15 dkg zabpehely
10 dkg liszt( ha lehet teljes kiőrlésű, nálam most rozs)
fél kávéskanál szódabikarbóna
késhegynyi só
1 kávéskanál fahéj és gyömbérpor
15 dkg puha vaj
6 dkg nádcukor
6 dkg nyírfacukor
1 tojás
1 tábla étcsoki

Összekeverjük egy tálban a zabpelyhet, lisztet, szódabikarbónát, fűszereket és a sót. Egy másik tálban pedig az egész tojást a cukorral és a vajjal és hozzáöntjük a lisztes keverékhez, végül az apróra vágott csokit is belekeverjük. Kézzel dió nagyságú gombócokat formázunk és sütőpapírral borított tepsibe tesszük egymástól távolabb, mert elterülnek. A gombocókat picit lenyomjuk és 180 fokos tepsiben kb. 10 perc alatt megsülnek. Mikor kivesszük még puhának tűnnek, de ha kihűltek ropogósak lesznek.

Ha már Ő a következő a friss gyümölcsök sorában, nem bírtam megállni, hogy ne vegyek belőle rögtön az elején. Pedig ilyenkor picit fáj a szívem, mert tőlem 200 km-re a család kis kertjében ilyenkor kezd érni a giga-mega nagyságú ropogós igazi cserkó, de remélhetőleg még vár rám pár hetet vagy legalábbis ki kell logisztikázom, hogy kerülhet fel hozzám csőpostán egy pár kg.

Az ára néhol még az egekben, így köröztem, mint a sasmadár a piacon és találtam is elfogadható áron,  le is csaptam fél kg-ra. Aztán otthon derült ki, hogy csak messziről tűnt annyira szépnek.. Tény, hogy  a fényviszonyok nem voltak túl jók azon a szakaszon vagy a sasmadár lát ködösen… Bordónak bordó volt, viszont rohadt és kissé plöttyedt. Ugyan nem mindegyik szem, de mindenképp gyors feldolgozás után kiáltott, mert én ki nem dobom az fix. Természetesen azért átválogattam és fájó búcsút vettem a nem partiképesektől, ez utóbbiban úgyis remekelek már…

Került a reggeli zabkásámba, a maradék barnuló banánnal együtt viszont így is maradt belőle egy kisebb tál.

Ekkor jutott eszembe, hogy legyen belőle “meggy”mártás cseresznyéből és darával, mert azt egyik nyáron sem hagyom ki. Legtöbbször a barátnőm 3 gyerkőcének főzöm kondérban főleg, mert imádják. Engem anno a menzán vert a víz tőle ha a tányér szélére odabiggyesztettek mellé holmi főtt csirkealkatrészt, mert én ezt igazából csak úgy natúran jó sok darával szeretem. Azóta már ettem rántott hússal is és jóóó, sőt sült húsdarabokkal is.

Gondoltam kísérletezem vele kicsit, mert én már semmit nem habarok liszttel max. teljes kiőrlésűvel ami egyébként semmit nem változtat az ízén. Most volt itthon kukorica keményítőm jó sok és nem nagyon használom, viszont ez elvileg teljesen megfelel a célra. Gluténérzékenyek is ehetik és egészségesebb, mint a fehér liszt. Adott volt még maradék natúr joghurt, abból meg baj nem lehet, 10 perc alatt kész volt az eredmény. 1 főre írom a hozzávalókat, kicsit matekozzatok rajta.:)

 

25 dkg magozott cseresznye

szegfűszeg, fahéj, citromlé

1,5 dl joghurt

1 evőkanál nyírfa és 1 teáskanál nádcukor

1 evőkanál darált dió

2 púpos teáskanál étkezési keményítő(kukorica nálam)A cseresznyére annyit vizet engedtem, hogy még picit kilátszott a teteje. A vízbe tettem a fűszereket, citromkarika helyett most a levét, és megvártam míg felforr. Közben kikevertem a joghurtot a keményítővel és adtam hozzá pár kanállal a főzővízből is, hogy ne hidegen kerüljön a mártásba, mert akkor csomós lesz. Beleöntöttem, elkevertem és ismét forraltam, míg besűrűsödött. Nekem egy picit még így is hígnak tűnt, és eszembe jutott, hogy van maradék darált dióm, így hozzákevertem egy evőkanállal. Nem bántam meg, állagra és ízre is nagyon jó lett.

Dara:

A képen látható egy sötétebb “dara” is, de ez kísérleti stádiumban van még. Gondoltam kipróbálom ezt is tönkölykorpából, de őnagysága nem úgy viselkedett, mint a búzadara. Ízre nem rossz, ezért bátorkodtam elfogyasztani, de összeragadt kissé a serpenyőben.
Szóval maradtam az eredeti verziónál. Tudom, hogy sokan máshogy készítik a darát, én egy régi szakácskönyben így olvastam és anno még tudtam telefonos segítséget kérni a Nagyikámtól és ő is megerősített abban, hogy ez így sikerülni fog. Azóta is így készül nálam.
Kevés olajat felhevítettem és rászórtam a búzadarát majd aranybarnára pirítottam és adtam hozzá pici sót is. Kevergetni kell, mert könnyen leég. Magam mellé készítettem egy pohár hideg vizet és mikor a dara elérte a megfelelő színt mindig hozzácsurgattam egy kis vizet, kb. evőkanalankét. Ilyenkor folyamatosan keverem a darával , ha beszívta a vizet,  ismét jöhet hozzá a következő adag víz. Akkor van kész ha a dara szép morzsás lesz és ha megkóstoljuk nem serceg a fogunk alatt.

A tökéletes összhatás eléréséhez kiskanállal szükségeltetik enni.:)

Végre van eper, sőt már íze is van, úgyhogy hajrá!

Az eper egy igen vonzó gyümölcs, szép is, édes is, vérünket is tisztítsa, rengeteg C vitamin található benne, a magja pedig jó kis cinkforrás. Ettől biztos nem fog szélesedni egyik testrészünk sem, kivéve ha úgy esszük, mint én gyerekkoromban, azaz epres cukor formájában = minimális eper lehetőleg minél több porcukorral a tetején. Szerencsére rájöttem, hogy a cukor tök felesleges rá ha egymagában akarjuk enni, helyette viszont annyi érdekes alternatívára bukkantam. Amit sosem szerettem igazán, az a típusú gyümölcstorta ahol a piskóta és a krém tetején remegő zselatin kocsonyában, pláne a piros festékes változatban csücsülve imbolyog néhány szem eper és egyéb gyümölcs. Úgyhogy ezt ezúton  is passzolom.

Idén a szezon elején, kétféle fagyira esett a választásom amibe epret szerettem volna tenni. Remekül időzítettem, a hőmérséklet a 10 fokot alig érte el aznap, de ez nem csökkentette a lelkesedésem, arcomon széles vigyorral, forró teával, pulóverben de elkanalaztam a házi fagyimat.

Ami a kockafagyit illeti, ez nem egy kulináris újdonság, nemes egyszerűséggel nem volt fagyis kanalam. A szándék meg volt, elmentem barkácsékhoz venni, de nem adtak. Nem, nem a szögek mellett kerestem hanem a konyhafelszerelések között, de sajnos aznap ez hiánycikk volt.

Nem dőltem kardomba, különben is ki mondta, hogy a fagyi csak gömb formában ehető??

Ezt a fagyit még tavaly kinéztem magamnak, mert nagyon egyszerű és gondoltam ha már a menta és a citromfűbokraim vad növekedésbe kezdtek az udvaron a ládában, hát miért ne raknék hozzá pár levelet.

Hozzávalók 6 adaghoz:

35 dkg eper

1,5 dl joghurt

cukor ízlés szerint, nálam kb. 5 dkg nyírfacukor

4-4 db menta és citromfű levél

Az epret apró kockákra vágtam és megszóram a cukorral, picit állni hagytam, hogy a cukor elolvadjon rajta, aztán hozzáöntöttem a joghurtot és krémesre turmixoltam. A menta és citromfű leveleket nagyon apró darabokra vágtam és hozzákevertem krémhez majd tálba öntöttem és lefagyasztottam. Fagyigépem nincs, így javasolt fél óránként átkeverni míg teljesen meg nem fagy, hogy ne legyen nagyon kristályos az állaga.

Hozzávalók 6 adaghoz:

20 dkg eper

2 dl habtejszín

5 dkg darált mák

citromlé

cukor ízlés szerint, nálam 1 teáskanál méz és 5 dkg nyírfacukor

Az epret apró kockákra vágtam, megszórtam a cukorral, csorgattam rá mézet és egy kis kanálnyi citromlevet. Felvertem a tejszínt, majd hozzákevertem a mákot, a legvégén pedig az epret. Tálba öntöttem és mehet a fagyasztóba.

Tálalás előtt fél órával érdemes kivenni a fagyasztóból.Megjegyzés: Hatalmas kihívás volt megállni, hogy mielőtt beraktam őket a fagyasztóba, nagy kanállal meg ne egyem csak így folyós állapotában, mert túl finom volt. Mindenesetre a tálakat könnyű volt elmosni, mert fejest ugrottam beléjük, hogy egy csepp se vesszen kárba.

Nem mentek el otthonról, nekem is a fejem tetejére szaladt a szemöldököm mikor ezt a receptet először megláttam és naná, hogy tesztelnem kellett. Nagyon jóóóó. Az ecet és a bors nem érződik benne külön-külön, viszont párban nagyon kellemes aromával vonják körbe az epret.

A legegyszerűbb változat a cukros eper helyett szerintem.

Elkészítése:
Az epret apró darabokra szeljük, 1 kis tálnyi adaghoz pár csepp balzsamecetet löttyintünk és egy-két  csavarásnyi fekete bors megy hozzá. A menta nem kötelező anélkül is finom, de szerintem nagyon jól feldobja. Ha nem elég édes az eper akkor pici méz is adható hozzá.

 

Túrós epertorta:Ezt idén még nem, de az elmúlt években többször elkészítettem már. Szép is, egyszerű is, a cukorral itt is lehet “játszani” spórolni belőle, nyírfára cserélni, ki hogy szereti. Most az eredeti receptet írom le, ahogy én találtam. Én soknak véltem akkor hozzá a cukormennyiséget, de kóstolni kell közben. Ebben a formában én is meg tudom enni a zselatint.
Legközelebb biztos, hogy már saját sütésű keksszel vagy babapiskótával csinálnám.

 

Hozzávalók:1 csomag babapiskóta
50 dkg túró
30 dkg eper
2 cs zselatinpor
2 dl tej
4 dl joghurt
3 cs vaníliás cukor
8 evőkanál cukor
4 dl tejszín
pár szem eper a díszítéshez, de ez lehet más gyümölcs is

Egy kerek tortaformát kibélelünk műanyagfóliával és körben beleállítjuk a piskótákat. Félbetörve pont méret.
Az epret feldaraboljuk, a tejbe beleöntjük a zselatint és kevergetés mellett felmelegítjük. Forralni nem kell. A túrót összekeverjük a joghurttal, cukrokkal, végül mehet hozzá az eper és összeturmixoljuk. A tejszínt kemény habbá verjük és a zselatinos tejjel együtt hozzáadjuk a túrós krémhez. Végül a formába öntjük és hűtőben jó egy éjszakát áll. Aztán lehet kreatívkodni és díszíteni!
Néhány módosítás és jó tanács a tortával kapcsolatban ITT

Aztán még lehet eperből lesz folyt.köv.

“Tessék megenni a sárgarépát édes gyerekem, mert attól fogsz jól fütyülni” mondattal biztos jó páran voltunk az asztal körül kergetve gyerekkorunkban. Aztán vagy megettük vagy nem a levesben. Az összefüggést a fütyülés és a répa között továbbra sem vágom, valaki felvilágosíthatna, mert semmilyen szakirodalmat nem sikerült találnom erre vonatkozóan. A répát szeretem, viszont a fütyörészésemtől megkímélném a nagyérdeműt…