Egy ,megérett a meggy...

2013. Jun. 30.

Kicsit visszaszaladtam az időben az első két recept elkészítése során. Az első az alábbi gigamega kanállal került elfogyasztásra a másodikra pedig egy 1976-os szakácskönyv megsárgult lapjain bukkantam.

Kincsekre leltem:

Réges régi családi evőeszközök ők, eldugott helyen bújdokoltak, mit nem adnék érte ha mesélni tudnának néhány receptet. Korukat tekintve 40-50-60 évesek is lehetnek, ki tudja. Némelyik még “restaurálásra” szorul, mert meglátszik rajtuk az idő vasfoga. Naná, hogy nem bírtam megállni, hogy ne nagy kanállal egyem a levest, mivel a mostani leveses kanalak mit sem em érnek, legalábbis folyadék nem sok fér beléjük. A kép nem adja vissza a mélységet nagyon, de a baloldali kanálba gyakorlatilag belelógott az orrom ha telemertem és úgy próbáltam a számba tolni a levest.

És hogy miért a meggy, hát mert érik és nem fogadom el kifogásként ha valaki azért utasítja vissza, mert olyan savanyúúú. Csak ízesíteni kell megfelelően és akkor nem az, amúgy meg van kimondottan édes meggy is, pl. a pándi. Továbbra is szívügyem, hogy együnk minél több kertből származó finomságot, a meggy pedig megérdemli, hogy beszéljünk róla, mert a cseresznyéhez hasonlóan kiváló vértisztító és tele van flavonoidokkal, amik nagy segítséget nyújtanak a rákmegelőzésben. Serkenti a vese és a máj működését. A meggy savas, így különösen javasolt azoknak akiknek emésztési problémái vannak. Nagy mennyiségben található benne B és C vitamin, aztán kálium, magnézium, kalcium. A meggy levelét és magját is használják gyógyításra, a leveléből tea főzhető, remek köhögéscsillapító, a meggy magjában pedig B17 vitamin található ami a rákos sejtek kialakulásának megelőzésben játszik szerepet.

A meggyről először az emberek többségének a pite, a rétes és a leves jut eszébe és ezek tényleg imádnivalóak. Próbáltam mégis olyan ételeket keresni és az ízlésemre szabni, amik nem annyira megszokottak, de miért ne válhatnának azzá?

Málnás kókusztejes meggyleves főzés nélkül:

A múlt heti spontán összedobott epres-cseresznyés verzióból kiindulva picit továbbképzeltem a gyümölcslevest. Ezúttal kókusztejjel higítottam amit előtte nap elkészítettem, nagyon egyszerű, óccó, finom, nincs benne tartósítószer. Komoly önuralomra volt szükségem, hogy megérje a másnapot és ne hörpintsem fel. Hős vagyok. Maga a leves íze pedig fantörpikus, én többet nem fogom főzni a gyümölcsleveseket úgy döntöttem, mert felesleges, ez így sokkal frissebb és üdítőbb.

A leves készítése előtt nem írom le mivé áztam a cudar időben és inkább vágytam volna meleg ételre, de mikor megkóstoltam nem tudtam letenni, míg az utolsó cseppig el nem fogyott. Tökéletes péntek délutáni bűntetlen öröm volt. Természetesen tehéntejjel is készíthető.

Hozzávalók 1 nagy tányérhoz:

1 kis doboz málna
2 dl kókusztej
1 mokkáskanál őrölt fahéj
1 evőkanál citromlé
1 marék magozott meggy
méz
pörkölt mogyoró/dió/mandula

A málnát alapos mosás után beleöntjük a turmixgépbe és összeturmixoljuk a mézzel, citromlével, fahéjjal és a kókusztejjel. Ha túl sűrű ásványvízzel higítsuk. Öntsük tányérba és tegyük bele a kimagozott meggyszemeket a végén pedig szórjuk meg pörkölt mogyoróval vagy egyéb maggal.

Házi kókusztej (2 dl):

5 dkg reszelt kókuszreszelék
3 dl forró víz

A kókuszreszeléket leforrázzuk és állni hagyjuk. Ha kicsit hűlt botmixerrel turmixoljuk majd hagyjuk teljesen kihűlni végüli pedig egy szűrőn nyomkodjuk át a levet. A megmaradt reszelék nem veszik kárba, ha megszáradt, hűtőben eláll és várja további sorsát. Érdemesebb ebből is nagyobb mennyiséget csinálni, nekem most ennyi maradék kókusz volt itthon. A tej hűtőben pár napot eláll. Érdekes jégtáblaszerű képződmény lesz a tetején, ez a kókuszzsír vagy vaj, amit egyébként zsíradékként lehet használni egyéb ételekbe, sőt kenyérre is kenhető, nem mellékesen jótékony hatású külsőleg belsőleg.

Zabos meggypuding

Erre a receptre találtam rá a fent említett ezer éves szakácskönyvben, átalakítottam “pálmafásra” és nagyon jó kis desszert lett a végeredmény. Sőt leves mellé főételként szolgált végülis.

Hozzávalók 6 db muffintepsihez:

1 bögre magozott meggy

12 dkg zsemlemorzsa eredetileg, de én vegyesen használtam nagy részt zabkorpát, zabpelyhet és kevés telj.kiőrlésű zsemlemorzsát

1 deci tej

1 evőkanál vaj

1 tojás

1 evőkanál darált mák vagy dió

1 evőkanál nyírfacukor

A zabkorpás keverkéket leöntjük a tejjel és legalább 1 óráig állni hagyjuk. A meggyet kimagozzuk, kinyomkodjuk a levét félretesszük. A cukrot kikeverjük a vajjal és a tojással majd hozzáöntjük a zabos masszához. Belekeverjük a darált diót vagy mákot, a legvégén pedig a meggydarabokat is hozzáadjuk. Hőálló formákban gőzölni kell, nekem kis muffintepsi volt kéznél, amit előtte kivajaztam, kiliszteztem és megtöltöttem a mélyedéseket. Előmelegített sütőbe egy nagy tepsire tettem rá amit felöntöttem forrásban lévő vízzel (kb. egy liter). És közepes lángon csücsült a gőzben 50-55 percet.

Mielőtt kivesszük az oldalait lazítsuk meg kanállal, tegyünk rá egy nagyobb tálcát vagy tányért és fordítsuk rá a tepsit, így szépen egészben kijönnek. A maradék meggylevet a recept szerint cukorral fel kellett volna főzni és azzal meglocsolni őket, én ehelyett pár kanál joghurtba belekevertem a meggylevet pici mézzel és rácsorgattam a tetejére. Nagynak tűnnek de valójában picik, érdemes dupla adagot csinálni ha több főre készül.

Lazac meggyszósszal:

Na eeez, fejedelmi, ünnepi fogás lesz az tuti. Hogy mit ünneplünk? Csak úgy, bármit, süt a nap szép az élet, megérdemeljük a kényeztetést étel formájában is. Mielőtt bárki megkövezne tudom, hogy a lazac nem olcsó hal, megmondom őszintén én nagyon szeretem, viszont még sosem készítettem sem magamnak sem másnak. Aztán kiszámoltam, hogy ez az étel kb. 900 Ftba került egy személyre. A fűszereket nem számoltam bele, ha valaki saját meggyből késziti még ennyibe sem kerül. Hát étteremben ennyiért lazacot nem eszünk az biztos, meg egyébként komplett jó minőségű főfogást is ritkán, sőt a gyorséttermek menüjei sem nagyon olcsóbbak ha jól tudom… A halat sokan nem szeretik, de ha valaki nyitott és szeretné megkedvelni, tudván, hogy mekkora szüksége is van szervezetünknek a benne lévő omega3 zsírsavakra, akkor a lazac jó választás alkalomadtán, mert nincs az a tipikus halíze amitől jópáran fintorognak. Nagyon finom szinte krémes omlós húsa van, egyszerűen sózva, borsozva vajon sütve is tökéletes az íze.

Hozzávalók 1 adaghoz:

1 szelet lazacfilé

1 bögre magozott meggy

1evőkanál balzsamecet vagy vörösborecet

1 evőkanál méz

citromlé

só, bors

kevés víz

kukoricakeményító

A szószhoz a meggyet kimagoztam beledobtam a szemeket egy lábosba, hozzáöntöttem az ecetet, kevés citromlevet, a mézet, és annyi vizet, hogy még kilátszott meggyszemek teteje. Kb. 15 percig főztem, míg a meggy teljesen megfőtt és a leve is felére csökkent. Ekkor hozzáadtam 1 csapott evőkanál kukoricakeményítőt amit 2 evőkanál hideg vízben előtte elkevertem. Ismét felforraltam és kb. 5 percig kevergetve főztem, míg besűrűsdött és mázszerű állaga lett.

A halból egy szemöldökcsipesszel kihúzkodtam a nagy szálkákat. Ha a kezünket végighúzzuk a húsán érezni őket, pár darab van csak benne és szépen kijönnek. A bőrét nem kell lehúzni, egy az egyben rajta maradt sütés után a sütőpapíron. 180 fokra előmelegítettem a sütőt és sütőpapírral lefedett tepsire tettem bőrös felével lefelé. Kb. 1 perc sütés után kihúztam a tepsit és rákentem egy kanál szószt majd visszatettem kb. 8 percre míg a meggy rásült, utána rákentem még egy réteget és megint visszadugtam a sütőbe, hogy az a réteg is mázat képezzen rajta, ismét 8 percig sütöttem. Akkor jó ha a hal húsa kifehéredik, ezt látni az oldalán. Sütőfüggő, illetve a halszelet vastagságán is múlik, de kb. 20 perc alatt elkészül.

Párolt rizs vagy kuszkusz a megfelelő köret hozzá, a maradék szószt tálaljuk mellé.

Ez az a kaja amit megkóstolsz és csak hümmögsz és mosolyogsz, annyira jó. Egyébként hal helyett biztos, hogy finom húsokkal is.