Picit nosztalgiázom, hiszen szinte pontosan 2 éve, hogy volt egy fordulópont az életemben amikor gyökeresen változott meg körülöttem minden, szakítás, költözés, munkahelyváltás szinte egyszerre, de éreztem, hogy mégis úgy alakul minden egymás után  pont a  megfelelő időben, ahogy az nekem a legjobb. Leraktam terheket és elhatároztam, hogy innentől kezdve végre tényleg a saját utamat járom és élvezni fogok minden egyes apró pillanatot az életemben, mert ennek egyedül is mennie kell. Aztán belejöttem. Nagyon is. Kezdtem ezt az ételekkel. Előtte is szerettem már főzni, de a hozzávalók tekintetében kellett kompromisszumokat kötnöm, mivel nem csak nekem készült egy-egy étel, már pedig ha válogatós egyednek főz az ember lánya…. Persze ezzel nincs semmi baj ízlések és pofonok, a lényeg, hogy ha más is dícséri a főztöd, már megérte felkelni és ebben azért nem volt hiány el kell ismernem ezúton is.

Na de most eljött az én időm kísérletezhetek bármivel, hiszen gyakorlatilag mindenevő vagyok.

Az első ebéd amit magamnak főztem a nagyon egyszerű, de nagyon finom tojásos nokedli volt. Akkor költöztem albérletbe, sok cuccom még talán dobozokban állt, asztalom, székem nem volt, viszont egy kis helyes szőnyegem és szuper lábakon álló tálcám, kényelmes párnám annál inkább. Több hét után talán először éreztem azt, hogy éhes vagyok, és akkor ott szó szerint és átvitt értelemben is a padlón  ülve és vígan falatozva azt éreztem, hogy ismét szép az élet, még ha tudtam, hogy sok feladat vár még rám, de álltam elébe, hagytam történni az eseményeket és igyekeztem megoldani minden egyes építő jellegű akadályt.

Sok embertől hallottam, hogy ha akár pár órát, 1 napot, heteket v éveket tölt egyedül, nem eszik rendesen, nem főz magának, mert minek, macerás, egyedül unalmas, inkább a gyors kaja blabla. Nem is értem, hogy van összefüggésben a két dolog. Megérdemlem Én is, Te is, bárki, hogy jókat egyen mindig mindenkor! Szerintem ez a minimum amivel megtisztelhetjük magunkat.

Visszatérve a nokedlire, akkor még azt hiszem sima fehér lisztből készült, azóta próbálkoztam teljes kiőrlésűből is elkészíteni, nem rossz, de picit tömörebb fojtósabb, mint a hagyományos. Előtte a petrezselyem fogyasztásomat érdeklődés hiányában minimálisra kellett korlátoznom, így picit talán sokat is tettem rá, de így is ez lett az egyik legemlékezetesebb ebéd számomra.

Azóta találtam egy zabkorpával készülő receptet amit ma el is készítettem, de kicsit variáltam rajta, mivel liszt hiányában a vízbe téve majdnem szertefoszlott a mai ebédem, hiába hagytam állni a masszát 15 percig kifőzés előtt. De egy kis liszt (és igen ez most kivételesen fehér volt) segítségével feljavítottam és nagyon jó állagú és duci (mivel én késsel szaggattam) nokedligyerekek születtek. 

Egy bodycombat edzés után, – ami helyettesítés lévén nekem is új volt, a nyelvem a földön húztam magam után hazafelé, – tökéletes energiapótlásnak bizonyult.

10 dkg zabkorpa

2 ek fehér liszt (lehet tönköly fehér liszt is)

1 tojás a tésztába + 1 a tetejére

1 dl tej

só

A hozzávalókat összekeverjük és állni hagyjuk, hogy a zabkorpa megszívja magát, addig felforraljuk a vizet majd beleszaggatjuk a nokedlit. Ha feljön a tetejére, leszűrjük és egy lábosba tesszük. Nekem volt itthon egy kevés mangalica szalonnám, felkockáztam és zsírjára sütöttem majd arra szedtem rá a nokedlit. Felvertem a másik tojást és ráöntöttem majd pár percig(attól függ ki milyen szottyosan szereti:) ) kevertem míg a tojás rántottaszerű nem lett. Petrezselyem nekem most nem volt itthon, de ez semmit nem vont le az értékéből.

1 db fejes saláta (én kb. a harmadát használtam fel ehhez a mennyiségű öntethez)

1 db újhagyma 

1 evőkanál oliva olaj

1 teáskanál citromlé v fehérborecet (nálam most az utóbbi volt)

pici mustár és méz (fél-fél mokkás kanálnyi kb.)

só

bors

Az öntethez a hozzávalókat összekeverjük és tálalás előtt 10 perccel ráöntjük a darabokra tépkedett salátára és a felkarikázott hagymára. 

Ez a recept Anyukámtól származik, szerintem a legfinomabb a fejes salátához.

Susúúú blogolok vagy mi, még szoknom kell az érzést, de ki tudja, lehet, hogy rajtam kívül tetszik még egy embernek vagy még egynek, esetleg soknak, de persze lehet nekem sem fog és elfáradok saját magamtól, bármi előfordulhat… lehet, hogy más is olyan gyávácska eleinte és az önbizalmát vakargatja a padlóról (nekem még egy pár morzsa elgurult, de lázasan keresem…) és ez majd erőt ad neki, hogy megalkossa a saját blogját. Már megérte. Egy biztos, veszítenivalóm nincs viszont írhatnékom, utazhatnékom, sportolhatnékom de leginkább egészségesen főzhetnékem az folyamatosan van.

Nem böngésztem és nyomoztam hetekig a neten, hogy miről érdemes és miről nem írni, miből van kevés és miből lehet Dunát rekeszteni, úgy döntöttem a magam útját járom és lepötyögöm ide, ami éppen eszembe jut. A fő csapás a gasztrovonal lesz azon belül egészséges(ebb) ételeket szeretnék közzétenni. Ne, kérlek még ne csapjátok le a laptop tetejét, senkit nem fogok rábeszélni, hogy szusit tekerjen és egyik receptem sem fog úgy kezdődni, hogy végy egy kg homárt és fejeld meg algaszósszal. Nem mintha ezekkel bármi bajom lenne, sőt nagyon is szeretem a tengeri herkentyűket, de némelyik elkészítését inkább meghagyom a profiknak. Olyan ételeket, hozzávalókat tapasztalatokat szeretnék megosztani Veletek amik nekem beváltak a mindennapjaimban és hozzájárultak ahhoz, hogy finom, egészséges és jó minőségű ételt egyek. Nem vagyok biomániás, de imádom a piacokat a friss idény zöldségeket és gyümölcsöket, tojás és tejtermék nélkül sem tudnék élni, sajt nélkül főleg, minél büdösebb annál jobb. Diót, mogyorót egyéb magokat jobb ha senki nem rak elém, mert eszem…amíg el nem fogy és utána inkább egy hétig nem nézek tükörbe, mivel a bőröm nem mindig hálás az ipari mennyiségben elfogyasztott csonthéjjasokért. Nem vagyok vega, de napokig el vagyok hús nélkül, viszont ha olyan kedvem van simán megeszem a házi kolbászt, hurkát és nem lesz lelkiismeretfurdalásom. Amit a saját konyhámból szinte már teljesen kiszorítottam az a fehér liszt és a cukor. Persze néha belefér, ha máshol elém rakják mondjuk egy jó krumplis pogácsa formájában naná, hogy leküldök belőle párat, de főleg sokat, és időnként magam is készítek ilyesmit, de többnyire a teljes kiőrlésű lisztek vannak előnyben, valamint a méz, a nádcukor és a nyírfacukor. Nem fűz szoros vonzalom a gyorséttermekhez, ha chipses tál mellett vezet el utam már nem érzem úgy, hogy fejest kéne ugranom bele, de pl. a retro ropinak néha én sem bírok ellenállni. Édes bűnök nélkül sem szeretnék élni, de ezen a téren is kísérletezem, hogy finom és jó minőségű is legyen a desszert. Nem vagyok híve a drasztikus fogyókúráknak az életmódváltoztatásban hiszek és tapasztalom meg az eredményeket. Egy szóval, a kiegyensúlyozottságra törekszem a táplálkozásban is.

Nem vagyok szakács, az elmúlt 15 évet irodákban töltöttem hol vidáman, hol kevésbé, de húztam az igát. Nemrég egy kis leállás következett be, így szokás leírni finoman, hogy kirúgtak?? Na jó azért ez nem volt ilyen drasztikus, de fogalmazzunk úgy megszűnt a pozícióm, de hálás vagyok ezúton is a főnökeimnek az akkor tanúsított emberségükért. Már most látom, hogy ez sem történt véletlen és szükségem volt erre. Változom, változtatok, szelektálok hol gondolatokat és érzéseket magamban  hol embereket magam körül, agyalok, tisztulok, próbálom a “nyugszikfekszik” érzést gyakorolni és közben körvonalazódnak az új célok. Ami viszont állandó már jó néhány éve  a barátaimon és a családomon kívül, az a mozgásigényem amit sok sporttal (aerobik, box, túra, séta, síelés, bármi a sakkot kivéve) illetve salsával (nem a paradicsomos, hanem a tánc) igyekszem levezetni. Imádok utazni, mindegy hogy 50 km-rel arrébb vagy 1000-rel ami fontos, hogy új élményeket, ízeket, látnivalókat raktározzak el magamban és élvezzek minden egyes pillanatot, hogy azt érezzem élek és nem csak túlélő vagyok a saját életemben.

A célom segíteni és bíztatni azokat embereket, akik eddig még csak tervezték, és azokat is akiknek még meg sem fordult a fejében, hogy megéri áttérni egy tudatos életformára, mert csak nyerhetsz vele. Félelmeim, csatáim, önbizalomhiányom volt nekem is, nem is kevés, és még bőven van mit tanulnom és hova fejlődni. Utáltam a változásokat, de már nem menekülök hanem szembenézek velük. Lassan egy hete ülök   eme irományom felett, és gyűjtöm az erőt,  hogy közzé is tegyem. Pár perce került a szemem elé ez az idézet, benne van minden és igyekszem ehhez tartani magam: “Váljon szokásoddá, hogy mindig megteszed amitől félsz,ha megtetted biztos lehetsz benne, hogy a félelmed nem éli túl.” Ráadásnak kaptam még mellé estére 10 perc tűzijátékot is. Csütörtökön a belváros szélén egy csendes utcában ez elég szokatlan, viszont én most egy jelnek tekintettem.:)