Pálmafa Project

Miért éppen Trogir?

Most jót röhögtem magamon, beírtam a bejegyzés címét, majd automatikus elkezdtem írni, hogy “Hozzávalók:”. Nos, ha már itt tartunk, akkor végy 1 db strandpapucsot, 1 kici óccó “médincsájna” 4 napra elegendő űrtartalommal bíró gurulós bőröndöt, 1 db bikinit, 6-db 1 db szexi nyári ruckót a legszebb “hurrányaralunk” mosolyodat és irány a tengerpart.

t3Mindig tervben van, hogy sokkal többet fogok utazásokról is írni, és mindig elmarad, na de most hátha le tudom ragasztani a hátsóm a székre hétvége lévén, egy picit hosszabb időre és megosztom veletek a rapid randim Trogirral. 4 nap állt rendelkezésemre 1 hét kötelező szabiból kifolyólag és kényszert és hívást éreztem a tenger irányából, így nem volt mit tenni. Aki ismer tudja, Horvátország nekem szerelem, megmagyarázhatatlan vonzalom fűz hozzá, a zene, az ételek, a sós tenger és a fenyőligetek illata, az ordító kabocák, és a macsaköves sikátoros régi óvárosok nélkül, nem bírok meglenni nyaranta.

t7

Trogirban még nem voltam, úgyhogy úticél belőve, útitárs viszont még nem volt, miután megeresztettem jó pár telefont és mindenki baromi lelkes volt, és végighallgattam 10szer, hogy “bakker annyira mennék, de most nem jó….”, gondoltam magamban kapjátokbe én már pedig nyaralni fogok és pont. Úgyhogy átkapcsoltam hurrá ÉN nyaralok üzemmódba. A következő kérdés, ok, de mivel megyek? Busz, tökéletesnek tűnt, péntek este Pesten beszállok, ott kiszállok, de visszafelé csak egy hét múlva jön, az meg nem ok, hiszen nekem hét közepén kell visszajönnöm. Akkor nézünk autót az útitárskeresőn, és bumm itt a megoldás pont egy autó én rám várt, így plusz két útitárssal együtt szombat hajnali 2-kor el is indultuk, reggel 9-kor pedig már a bőröndöm húzkodtam a macskaköveken Trogir óvárosában. Pattogott rendesen a kis drága maradjunk annyiban, 5-ször tévedtem el 2 térképpel a kezemben, de barokkos túlzással még élveztem is nagyjából ezt az érzést a labirintusra hajazó sikátorokban, néha kikötöttem egy étterem hátsó bejáratánál a konyhában, de onnan kedvesen útba igazítottak mindig, itt balra, ott jobbra, megint balra…fogggalmuk nem volt nekik se…. Az a jó, hogy Trogir óvárosa kicsi, két fix pont van a nagy boltíves kő kapu kívül a kis hídon átjövet a szárazföldről és a másik oldalon a kikötő, a kettő között simán eltévedsz bármikor, de mindegyik utca csodákat rejt, így érdemes elveszni bennük. Ha azok a falak mesélni tudnának…az UNESCO világörökség részét képezi amúgy a teljes óváros.

t1

Miért válaszd Trogirt? Mert akkor is jó, ha egy hétre mész, hiszen bőven van látnivaló a közelben, Split, Sibenik nagyobb városok és meseszépek szintén, ha nem elégednél meg Trogir látnivalóival, illetve ha csak pár napra, hosszú hétvégére van időd, akkor sincs túl messze, végig autópályán lehet haladni, ennek a díja 28 Euro személyautóval. Trogir óvárosából egy pár 100 méteres  hídon a kis Ciovo szigetre visz az út ahol kisebb falvak, üdülőközpontok találhatóak, sokszínű, változatos strandokkal, öblökkel. Akkor is, ha az egymás mellett fekvős “heringstrandokra” vágytok sok étteremmel bárral és akkor is, ha saját öblöt szeretnétek magatoknak valami eldugott helyen, itt megtalálhatjátok a számotokra megfelelőt 10 perces autózással. Illetve nagyobb társaságoknak, családdal, gyerekkel is itt fogtok tudni jó szállásokat, apartmanokat foglalni. És akkor is jó választás Trogir, ha valaki még nem volt soha a horvát tengerparton, mert instant tartalmaz mindent, ami ehhez a hangulathoz kell elsőre, közép Dalmáciában fekszik, már pedig szerintem az igazi horvát életérzés itt kezdődik nagyjából, viszont árban még nem annyira durva, mint a másik ékszerdoboz Dubrovnik és környéke.

Mikor válaszd szállásnak az óváros sikátoraiban megbúvó vendégszobákat? Ha hozzám hasonló elmeroggyant vagy és kész vagy egyedül is elutazni, vagy párban, barinővel, haverral utazol, így mindent a közelben találsz, ami fontos és a hangulathoz kell, tengert, piacot, buszállomást, éttermet, bárokat.

t17

t16Élvezed azt is, ha hajnalban fél 6-kor harangzúgásra pattan ki a szemed és papucsban végig csattoghatsz a pékhez egy túrós burekért, majd tovább a piacra friss fügéért a kihalt óváros utcáin, amin esténként hömpölyög a tömeg és értékeled, hogy végre le tudsz úgy fotózni egy épületet, boltíves kaput, ablakot, virágot, hogy nem lóg bele a képbe a fél világ turistáinak a fagyija, szelfibotja, gyereke, kutyája, “zoknisszandis” lábfeje stb.

t9

Megelégszel egy kis szobával puritán stílusban, ha szerencséd van lesz mobilklímád is, igaz olyan hangzavarral ontja a hűs levegőt, hogy felejtsd el, hogy éjszaka is használod, viszont cserébe a házinéni és bácsi minden reggel egy tál friss paradicsomot tol az orrod elé a közös használatú konyhában és meleg szívvel frissen készült sütivel várja a turistákat szinte minden nap. Ez nincs az árban, reggeli sincs, csak pusztán képesek örülni és megbecsülni a fizető vendéget. Persze ha légkondis, modern szobára vágytok, ilyet is találhattok a környéken.

t12

Ha autó nélkül érkeztek és jó strandra vágytok, na akkor kell némi türelem és kompromisszum készség a történethez ezen a környéken. Ugyanis városi strand van 10-15 perc sétára, apró kavicsos, árnyékot felejtsd el, még egy falevelet sem találsz, sok embert annál inkább és az Adria legszebb strandjai sem a belvárosok közvetlen közelében találhatóak ugyebár. Busz van, több is, több irányba, át Ciovo-szigetére a legrövidebb, jól meg is szívtam vele. Menetrend is van, általában jönnek is a buszok, de az enyém éppen akkor, abban az órában elfelejtett megérkezni, így az agyvizem kezdett forrni felfelé a melegben első nap, mikor ugye egy éjszaka alvás gyakorlatilag kimaradt, így enyhén füstölögve visszaslattyogtam a kikötő felé, még jó, hogy ezek pár perces séták, bár több liter vízzel(mindig tutira megyek) és egy fél rekesz gyümölccsel(nehogy éhen haljak mán) feltankolva ez is igénybe veszi az embert a kora délutáni hőségben.

t11DE, bódogság volt, mert a kikötőből kb. negyedóránkét indul kishajó pont egy népszerű strandra, így kihajóztam én is, árnyékban, langyos szélben, tenger illattal körülvéve, 15 perc volt és 20 kuna asszem. Igaz “heringstrandra” érkeztem Okrug Gornjiba, de legalább szép partszakasz, sok étterem, bárokból kiszűrődő zene, pont tökéletesek voltak 3 óra után a nap hátralévő részére. Semmi stressz, sietni nem kell a hajóra, hiszen este 11-kor is vissza tudtam volna még csorogni az óváros kikötőjébe, ha úgy alakul, onnan meg csak pár lépés volt a szállásom, szóval teljesen kényelmes volt.

t10Másnap másik strandot választottam szintén busszal, csak a szárazföldön haladva, a busz jött, a sofőr csak horvátul beszélt, én elmondtam hova mennék, aszonta két megálló, láttam, hogy még mondana valamit, de mivel rájött nem tudja, hogyan, ezért annyit mondott ok, …. Ki is szálltam az út szélén, majd 10 perc susnyában, bozótban való gyaloglás után kikötöttem egy rövid part szakaszon, ahol senki nem volt csak én, meg térdig érő szemét, meg a ciripelő kabócák, de ez most nem volt hangulatos. Az úticélom egy fenyőligettel övezett közkedvelt környékbeli strand lett volna…Megszívtam megen. Úgyhogy mély levegő, kiléptem a bozótból és a komfortzónámból ismét, majd visszacsattogtam az út mellé, ahol egy hangulatos éttermen keresztül vágtázva segítséget kértem, és ismét a buszmegállóban találtam magam, délben 40 fokban árnyék nélkül. Elmondtam 3 imát, hogy ne itt száradjak még el, ha lehet, összecsettintettem a bokám és megérkezett a busz, ami végre visszavitt egy megállóval arrébb, ahonnan betaláltam a strandra. Hálát adtam, bevágódtam az árnyékba, emberek alig, csak úgy szellősen és elmerültem a habokban én is. 20160710_161038 Pastan beachről van szó egyébként, szokatlanul sekély a tenger és sok helyen hínáros az alja, de ez is a városi kikötőbe benyúló öböl része még a Pastan folyó torkolatához közel, nem “igazi” horvát tengerpart érzés még mindig nekem, de egy napra tökéletes volt, sok árnyék van, egy kisebb kávézóval és alapvetően nyugis, csendes hely. Kisgyerekes családoknak is jó lehet, mert homokos a part. A sofőr pedig azért vitt rossz helyre, mert a Pastan étteremnél dobott ki…

Innen egyébként fél óra sétával visszameneteltem nap végén a szállásomra. A maradék két napomon pedig “leugrott” hozzám a hasonlóan kilométerhiányban szenvedő utazásmániás barátosném, így ahogy már említettem fent, lehetőségünk volt olyan strandot találni autóval, ahol tényleg kristálytiszta mély víz, sziklás, öblös partszakaszok vártak ránk.

20160712_090727 20160712_091850~2

Amit Trogirban érdemes megnézni az a kikötő végében az óváros szélén a Kamerlengo erőd, csodás kilátás nyílik onnan, 15 kuna volt talán a felnőtt belépő, de mi gyerekbelépőt kaptunk 10ért azt hiszem, amitől az önbizalmunk és egónk is megnőtt kissé….

DSC_0106Az óváros főtere is bájos, a középkori épületek homlokzataira, a palota toronyórájára is érdemes vetni egy, de inkább több pillantást a reggeli és az esti fényekben is, de a vele szemben található Szent Lőrinc székesegyház is megér több misét a gyönyörűen díszített bejáratával. Egy szó, mint száz, unatkozni itt nem lehet, vesszetek el a sikátorokban és csodálkozzatok rá egy-egy szoborra, arcra a homlokzatokon. Mindenképp egyetek egy jót, sőt többet valamelyik hangulatos étteremben. DSC_0009

Az árak nem olcsóak, de ez máshol sincs így az Adria partvidékén, a népszerű csevap 70-90 kuna között kapható, grillezett tintahal 90 kuna körül, tonhal steak 100 is lehet illetve minden más tengeri herkenytűs étel  innen indul nagyjából felfelé, egy gombóc fagyi 8 kuna, jeges kávé 20.

t2Természetesen olcsóbb pizzát, spagettit, szendvicseket is találtok, ha erre van igény, illetve érdemes piacon csevapos lepényt enni, vagy a pékségek kínálatából válogatni, ezek természetesen jóval kedvezőbb árúak. Egy ropogós rétestésztás túrós, spenótos, vagy húsos burek reggelire vagy ebédre mindig jól jöhet 8-10 kuna körül mozognak és nem maradtok éhesek utána az fix. Nem késő még akár szeptemberben sem útnak indulni, sőt én voltam már október elején is és nagyon kellemes 25 fok körüli hőmérséklet fogadott, a tenger sem volt hideg, és kora ősszel az emberrengeteg is elkerülhető. Amúgy meg előttetek az augusztus, és ha éppen nem tudnátok mi legyen a végállomás a szabi idején, akkor Trogirban nem fogtok csalódni!

Akárhogy is, érezzétek jól magatokat!

DSC_0044

 

 

 

 

 

 

Irány Milánó!

Érdemes megjárni, akkor is ha útba ejtitek valahonnan jövet menet, és akkor is, ha csak egy napra szeretnétek kiruccani egy másik országba.

Hirtelen ötlet volt részemről kb. két hónapja az egyik fapados légitársaság egy napig tartó, egyet fizetsz kettőt kapsz akciójának köszönhetően. Így 10.000 Ft-ért utaztunk ketten Milánóba egy barátnőmmel. Igen egy napra. Igen, leszakadt a derekam és rongyos a talpam enyhén elfáradtunk. Igen, megérte. Igen, sok volt. Nem, nem shoppingolni mentünk. Gucci és Versace pont hidegen hagy minket, még a közel 40 fokos hőségben is.  Igen, k meleg volt. Nem, nem vagyunk (teljesen) normálisak. Csak szeretünk utazni és minél többet látni. Már pedig, ha reggel 6kor indul a gép és mindössze másfél óra az út, este pedig ráérünk 9re a reptérre érni, akkor belefér a programba sok minden.

DSCF7601

Ébredés hajnali 3-ra volt tervezve, hogy emberi formát próbáljak meg ölteni mire a taxi a házhoz ért fél óra múlva. Ismét kalandosra sikerült az indulás, mint a legutóbbi túrámon is.  Percre pontosan kiléptem a ház elé, és láttam, hogy a szomszéd ház elől akkor húz el padlógázzal egy autó, de taxi felirat nem volt rajta, így nyugodtan tárcsáztam a taxitársaságot, hogy mégis, hátha, esetleg már erre kanyarodhatna az én járművem is. A diszpécser megnyugtatott, hogy az általam távozni látott autó az az enyém volt biza, de no para visszafordul. Hát szó szerint megtette, az egyirányú utcában forgalommal szemben jött vissza, majd 10 percig barátkozott emberünk a gps-el, hogy fel tudjunk venni még egy vadidegen utast valahol a városban, amivel kapcsolatban tőlem kért volna információt, hogy nem tudom-e hol fog beszállni…. Sajnos nem tudtam segíteni. Csak abban, hogy célozgattam, hogy tán a diszpécsert hívja és jó lenne indulni, ha már a plusz utas miatt keltem korábban… Azt mondta ő is, hogy ne aggódjak behozzuk a lemaradást, ha már a házat nem találta, hiszen mint kiderült összecserélték a másik utas házszámával az enyémet…. Behozta a késést kétség kívül. 3 piros lámpáig számoltam, amin keresztül siklottunk, aztán inkább becsuktam a szemem…

A reptéren tértem újra magamhoz egy forró tea társaságában, így kezdetét vette egy klassz nap.

Ok, akkor a rizsa után próbálok a lényegre térni, hogy mit érdemes egy napba sűríteni és kb. mi mennyibe kerül. Miután landoltunk, becéloztuk a mosdót, hogy a karikákat eltávolítsuk a szemünk alól, a város kp-ba közlekedő buszt, a retúr jegy volt 16 Euro. A neten 10et olvastam, de gondoltam régi volt a bejegyzés. Az út kb. 3/4 óra, de mivel belefutottunk a reggeli dugóba, így volt az egy óra is, fél 10 körül értünk egy monumentális pályaudvarra.

DSCF7588Előkaptuk a 3 féle térképet excel táblát, majd 20 perc bolyongás után miután egy kedves helyi lakos kivette a kezünkből a mankóinkat és rábökött egy ki nem hajtogatott városrészre, rájöttünk, hogy egy másik pályaudvaron vagyunk a város másik felén… Upsz. Igen két busz jön városba, nem árt megkérdezni melyik hova. No problem a tömegközlekedés szuper, így vettünk 4,5 euróért napijegyet és már be is vágódtunk az egyik metróba és 5 perc alatt előttünk volt az úticél vagyis a Dóm-tér. Forróság és rengeteg ember fogadott bennünket, de ez itt normális a turisták nagy része erre kíváncsi először. Mi a Dóm helyett elsőként a város tán leghíresebb péksége felé vettünk az irányt a Panzani Luinihez, hogy megreggelizzünk és pár felesleges kör után meg is találtuk a helyet. Képtelenség választani, annyi szépség volt a pultban, fotózni szerettem volna, de a személyzet nem szerette volna, így kiegyeztünk egy spenótos ricottás luinben és egy brutálisan megpakolt paradicsomos, tonhalas olívás finomságos calzoneban azt hiszem, kb. 2-3 eurós áron.

20150716_111133Teli gyomorral jöhetett a Dóm bevétele, sor kilométeres, de gyorsan ment, a belépő 2 euró, de ezért a tetejére nem lehet feljutni, az külön fizetős. Gyalog lépcsőztünk volna, én olvastam, hogy lehet, de ott erre lehetőséget nem találtunk sajnos. Kis gatyában vagy fedetlen vállal ne is próbálkozzatok belépni a templomba, mert az őrök nem engednek be. A helyszínen lehet venni vagy bérelni egy kendőszerű valamit. Mi saját kendővel ugyan betakartuk magunkat, de az őr, így is kiszúrt és javasolta, hogy a combközépig érő ruhámat rángassam még le egy pár centit, még jó, hogy sikerült, anélkül, hogy szétrepedt volna, kissé furán mutattam benne ugyan, de az ilyen apróságokon már nem akadunk fent.

A Dóm nem okozott csalódást belül sem, maximum a hőmérséklet, azért nem titkolom, hogy jólesett volna a hűs templomban elücsörögni, de bent is szakadt rólunk a víz.

DSCF7621 DSCF7623

Ezután a Scala Operaház felé vettük az irányt, a híres boltok sétányán az Emanuele passzázson keresztül. Minő meglepetés, hogy itt volt csak igazán tömeg, errefelé aztán tényleg az ördög is Pradat visel. Ha nem Luis Vuiton táskákkal és Armani szerkókkal felpakolva akartok hazatérni, akkor is érdemes átmenni rajta, mert nagyon látványos ez az árkádsor. Pechemre utólag olvastam csak, hogy állítólag a mozaikövön elterülő bika tökén féllábon körbe fordulva szerencsénk lesz… Sajna semmilyen jó bikát nem láttunk…

DSCF7642 DSCF7643A Scala kívülről kevésbé látványos, nagy estélyit meg nem hoztunk most, de ide is be lehet fizetni és körbenézni. A vele szemben lévő pici tér, Leonardo szobrával viszont nagyon kis helyes.

DSCF7653

DSCF7648Következő úti célunk a Sforza-kastély volt, ami innen egy rövidebb sétával elérhető. Útközben kb. minden sarkon kisebb templomokba botlottunk, a legtöbbe betértünk és nem bántuk meg, mert nagyon hangulatosak és szépek, ráadásul itt nincs tömeg, volt, hogy csak ketten voltunk a látvány pedig lenyűgöző volt. Miért pont a Tomaso templom pálmafás padlója tetszett a legjobban nem is értem…

DSCF7664 DSCF7662

A várhoz érve igen csak dél volt és durva hőség, így egy kávézó teraszán szusszantunk egyet jeges kávét szürcsölgetve. Útközben persze folyamatosan döntöttük magunkba a vizet, egyszerűbb lett volna, ha lenne a belvárosban néha egy-egy szupermarket, vagy kisbolt, ahol 1,5 literes flakont is lehetne venni, de itt ezek a boltok ki vannak szorítva, így csak többnyire fél literest tudtunk levadászni 1 eurókért a különböző pékségekben, utcai árusoknál.

DSCF7686 DSCF7692

A XIV. században erődnek felépült kastélyban jelenleg több múzeum is működik, van közte ingyenes és fizetős egyaránt. A kastély kertje is megér egy sétát, a falakon pedig szépséges freskókban gyönyörködtünk. Kicsit elbolyongtunk itt, aztán elindultunk szintén az egyik legnépszerűbb úti cél irányába, a világörökség részévé nyilvánított Santa Maria delle Grazie templom felé, ahol Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című festményét őrzik, és ahova két hónappal ezelőtt sem sikerült már a honlapjukon belépőjegyet venni…Úgyhogy aki ezért jön, az előbb vegye meg a belépőjegyet, aztán ehhez igazítva a repjegyet. A templom belső udvara viszont egy ékszerdoboz, nagyon hangulatos és természetesen maga a templom belülről is. Az eredeti festmény helyett azért egy másolatot láthattunk.

DSCF7721 DSCF7731 DSCF7737Eztán metróra pattantunk és meg sem álltunk a Naviglio Grande-ig, a várost kettészelő csatornáig, ami egy kellemes, éttermekkel övezett része Milánónak.  Délután 4 óra felé érkeztünk oda és ez volt az a pont, ahol már a vaskerítést is meg tudtam volna enni, olyan éhség tört rám. Ilyenkor már minden mindegy jöhet pizza bármi, mielőtt a vércukorszintem porba hull és dobok egy hátast a hőségben.

DSCF7741Természetesen itt is kinéztem egy éttermet, és elképzeltem, hogy rizottót eszem mosolyogva a folyóparton. Aha.., minden zárva volt, de minden, az összes étterem. Néhány kávézó és pékség várta csak a kopogó szemű turistákat. Igeeen, szieszta, tudom én, de hogy este fél 6-ig arra nem gondoltam volna, pláne egy nagy városban. Sebaj bevágódtunk egy szendvicsezőbe és megkaparintottam őt.

20150716_160410-600x360Nem eresztettem, míg el nem fogyott. Úgy kb. 5 perc alatt. Upsz. Tortillaszerű tekercs (wrap) megtömve minden földi jóval. Proschiutto, mozzarella, rukkola, mennyei volt és erőt adott a nap hátralévő részéhez. Na jó, kitartott másnap reggelig, így sajnos a közvetlenül a szendvicsbár melletti sarkon túl megbújó pékségbe már csak nyálat csorgatni mentünk be, és vizet venni ismét. Szemeztem egy pisztáciás szicíliai cannolival, gondoltam másnap reggelire jó lehet, de elképzeltem, hogy milyen állapotban fog Budapestre érkezni az éjjel és inkább elvetettem az ötletet. Majd legközelebb…

DSCF7765Ismét laza séta következett, minő véletlen egy ortodox templom állta utunkat, közben megcsodáltunk néhány villamost és pár színes, vidám csigát a téren. Mivel csiga volt az oviban a jelem, ezért kicsit megölelgettem az egyiket. Ezek az éppen zajló világkiállításnak köszönhetően kerültek ide azt hiszem, aminek egyébként egy kisebb falut húztak fel a város szélén. Ez még megért volna azért egy napot…

DSCF7746Ortodox templom után visszasétáltunk a kanális partján majd ismét betértünk egy tárva nyitva álló szellős, kicsi templomba.  Már nem számoltam, hogy hányat láttunk. Itt volt egy fura eset, utánunk jött egy huszonéves fekete srác és próbált a templom kapcsán szóba elegyedni velünk, majd sörre invitálni bennünket és erősen érdeklődött honnan jöttünk hova megyünk. Megköszöntük a kedves ajánlatot, de visszautasítottuk és tovább sétáltunk. Ő is. Közben a szemem sarkából figyeltem és ha mi megálltunk, ő is, ha elsétált mellettünk, de észrevette, hogy beugrottunk egy boltba, “véletlenül” visszafordult, aztán meg konkrétan követett minket és mielőtt leadhatta volna a drótot a “kollégáinak” az útvonalunkról, jobbnak láttuk lerázni, így az egyik sarkon élest kanyart vettünk és leszáguldottunk az egyik metróaluljáróba és meg sem álltunk Brera negyedig. Szerencsére megszabadultunk tőle… Jártam már pár nagy városban, egyedül is, de sosem éreztem magam veszélyben, most sem kimondottan, de a komfortérzetem nem volt tökéletes, pedig útitársam is volt. A parkok, pályaudvarok itt is tele vannak menekültekkel vagy hogy is nevezzem azokat a kizárólag 20-30 éves életerős pasikból álló csoportokat…és erről most nem fejtem ki inkább a véleményem.

DSCF7713 DSCF7720Brera városrészt Milánó bohém negyedének is nevezik, több múzeum, kiállítás található errefelé. A nap vége felé jártunk, így inkább csak épületeket és az udvaraikat bámultuk, amikre nagyon is érdemes vetni egy hosszabb pillantást, mert gyönyörű szép belső kis terekre lehet bukkanni. Na meg persze templomra itt is.

DSCF7780A képtár udvarát is bejártuk, aztán visszacsorogtunk a pályaudvar felé ahonnan a busz indult. A környéken úton útfélen árusok, csak ami a 80-as 90-es években a kvarcóra volt, azt most a “szelfibot”, amit folyamatosan kardként lengetve a fejünk felett ajánlgattak és néha elképzeltem, hogy a következőnél elnáspángolom embert a szelfibotjával.

DSCF7795A busz indulásig a barátosném kitalálta, hogy ő biza vesz egy kaparós sorsjegyet és nyer is, és Milánóból egyből Balira megyünk. Rábökött egy újságárusnál lógó sima, színes, csillogó-villogó sorsjegyre és megkérdezte mennyibe kerül, mire az eladó közölte 20… Mondom 20 mi??? Cent?? Ennyire óccó, mert akkor rögtön 10-et kérünk! Vagy rosszul mondta és 2 Euró?? Nem nem, nem tévedés 20 Euró volt az ára…Zsír…Lapozzunk, volt azért 2 eurós is a választékban, de abból sem jutottunk el aznap Baliig, hiába kapartam feketére a körmömet tövig, így kissé elcsigázottan, de élményekkel teli dobtuk fel magunkat a kellemesen hűs buszra és 9-re meg is érkeztünk a reptérre.

Innen már nem részletezném tovább, és bárány számolgatásra nem volt szükség aznap éjjel, hogy álomba szenderüljek illetve a másnap reggeli zombi üzemmódból, hogy sikerült munkakezdésig magamhoz térnem arra sem emlékszem… A friss élmények mindenesetre feltöltöttek, Milánó pedig abszolút megér 1-2 napos kirándulást!

 

 

Miért éppen Malájzia? Utolsó rész

Igazság szerint már egy hete itthon vagyok, de van még másfél nap maláj esemény bennem képekkel, amit szerettem volna leírni.

A 3. rész után ott hagytam abba mielőtt átrepültem Thaiföldre a 3 napos mini vakációra, hogy meglátogattam a Batu Caves barlangokat, ami után volt még egy fél napom újabb látnivalókat beiktatni. Mivel addigra már magabiztosan tájékozódtam a városban, (ami alatt azt kell érteni, hogy ha eltévedtem szemrebbenés nélkül kerestem egy másik úticélt, ha az eredetit nem találtam meg…), elhatároztam, hogy a központba visszafelé menet leugrom az egyik megállóban és meglátogatom a Madár Parkot. Úgy ítéltem meg, hogy pont a Kuala Lumpur nevű régi vasútállomáshoz esik közel.

20150411_171121Itt rögtön a peronról kifelé jövet sem tudtam már betájolni magam, hogy melyik irányba induljak, így mentem az orrom után, az a tuti alapon. Minő véletlen szembejött egy rendőrbácsi, aki naná, hogy az én irányomba haladt, így most rendőri kísérettel sétáltam tovább. Vele is kultúráltan elbeszélgettünk, kérdezgetett honnan, hova, miért, merre, meddig, miért egyedül utazom, hány éves vagyok stb. Az utsó kérdésre ráugrom általában és visszakérdeztem mennyinek gondol, mikor rávágott egy 22-est, majdnem a nyakába ugrottam, de persze nem  hittem el neki, hogy komolyan gondolja. Úgyhogy ezért érdemes Malájziába jönni hölgyek urak, mert már 4 nap ott tartozkodás is 15 évet fiatalít rajtatok! Na jó nem, szerintem egy jó napszemüveg a titok…

DSCF6711A rendőrséghez érve elköszöntünk egymástól én meg baktattam tovább felfelé egy dombra, közben elhaladva a város legnagyobb mecsete mellett, amit majd a thai utamról visszajövet terveztem megnézni, de ez sajnos meghiúsult… A mecsetbe ingyenes a belépés a amúgy. Annak azért van egy hangulata mikor óránként megszólal az imára hívó ének és száll a levegőben messzire. Engem most a világ legnagyobb madár reptetőjében ért utol, ahova az állomástól is legalább 20 percet sétáltam dobnak felfelé.

DSCF6677A madarak közé toppanva, rögtön egy sárga papagáj jött szembe, akinek a legjobb szórakozása volt a kedves turista fején megpihenni. És mintha csak tudta volna, hogy mikorra készülnek el a fotók, átlibbent a követekző delikvens hajkoronájára. Többek között az enyémre is, de pont nem volt csőre töltve se a telefonom, se a fényképezőm, és mire előástam őnagysága odébb állt.

DSCF6649A park szép, de egy biztos aki csak úgy messziről akar tisztes távolból madarakat szemlélni, az felejtse el, mert itt a főszerep bizony a levegő uraié és mindent beterít aaaaa…na mi? Az az! Nekem élmény volt, karnyújtásnyira, sőt még közelebbről elvegyülni a madarakkal, persze volt amelyik csak egy fotót tűrt, a másodiknál azt mondta, hogy ő ehhez nem asszisztál tovább.

DSCF6663

DSCF6664A pávánál pedig nincs hiúbb állat, csak a vele “szelfiző” hülye turista. De legalább itt partner volt a kisasszony.

11129912_972047912807015_4316139638844238604_nÉrdemes lett volna azt is lefotózni, ahogy többen arra várakozunk, hogy őfelsége végre ne a hátsóját mutassa és nagy kegyesen körbe tipegjen. De a tollánál csak az egója nagyobb, így megtette.

DSCF6688

20150411_161133Aztán voltak olyan példányok, amiről elsőre nem tudtam megállapítani, hogy kitömött-e vagy csak nincs kedve mozogni a hőségben. Kedvem támadt finoman oldalba bökni, hogy vajon eldől-e…de visszafogtam magam.

DSCF6697S volt, aki jógapózokat gyakorolt. Vagy csak szomorú? Neeem, ott ez a fogalom ismeretlen.

DSCF6680Jó móka volt, a belépő ha jól emlékszem 50 ringgit(1 MYR=75 Ft). Klassz lett volna, ha aznap is lett volna rajtam egy lépés számláló, pár km megint befigyelt és nap végére eltikkadtam. Bár nagy volt a kísértés, hogy a madarak mellett lévő pillangó park, orhidea park, hibiszkusz park vagy szarvas park közül még valamelyikbe elsétáljak, de estére már inkább csak elterülni volt kedvem az ágyamban.

Másnap viszont megújult erővel visszatértem Lake Gardenbe, a város központba található parkrendszerbe. Ha lehet akkor még melegebb volt, ömlött rólam a víz, de valahogy ehhez is hozzászoktam addigra már. Ezt muszáj volt látni a beton dzsungel közepén.

DSCF6717Vasárnap volt és egy iskolai rendezvény is zajlott, mindenütt gyerekek, főleg lányok én tényleg nem értem, hogy bírják ezt a klímát ebben a viseletben kibírni.

DSCF6770Bár úgy tűnik, hogy tömegnyomor volt, a park nagy részén szinte egy lélek sem járt, teljes volt a nyugalom és csend.

DSCF6739Orhideák, virágok, kis tó, nagy tó, mókus fáról lerohan, felrohan, madárcsicsergés és durván hőség, izzadás jellemezte ezt a pár órát.

DSCF6744

 

DSCF6754Le is dobtam magam az árnyékba nagy nyugiban, aztán kisvártatva megjelent egy másik emberi  lény is a parton, aki hozzám hasonlóan megkísérelte lefotózni saját magát több kevesebb sikerrel persze, így engem talált meg, hogy segítsek. Ezt én már kihasználom rutinosan, és viszont megkérem ugyanerre, bár általában kérni sem kell, automatikusan felajánlják.

DSCF6760Férfi ember lévén közben udvariasan bemutakozott, elszavalta a nevét és hogy melyik hotelben lakik…Nos utóbbi információról nem vettem inkább tudomást, majd még egyszer nagyon kedvesen megismételte aritikuláltan, hogy tutira megjegyezzem, kezett fogott velem és ment a dolgára…. Így megy ez errefelé, de legalább udvariasak, de tényleg. Sosem éreztem senkinél idegesítő zaklatást vagy rámenősséget. Nyilván én nem adtam ki magamról közelebbi információkat vagy a hotelem nevét. A barátot látogatok duma bevált, bár ő azért megkérdezte, hogy és ő éppen most hol van “joggingol” a parkban? Hát ja, így is lehet mondani végülis….

1509804_972661736078966_186004911373698580_nÉn viszont ebéd után ácsingóztam, közben rájöttem, hogy rohadt messze van visszamenni a megállóhoz ahol leszálltam, és miután útbaigazítást kértem a vécés nénitől, kiderült, hogy nem vagyok messze a szállodámtól, így egyszerűbb, ha még egy kicsit sétálok a déli hőségben. Aztán egy alagúton át, lépcsőn le-föl, sétafika fő út mellett túra után végre megpillantottam a bázisomat jelző táblát, így kifújtam magam a plázában egy ebéd mellett.

20150412_125811Laksa volt a neve azt hiszem, csípős, fűszeres, üvegtésztás leves némi rákkal megfejelve. Bevállalós voltam itt már, de megbízhatónak ítéltem az éttermet, és nem bántam meg, tényleg finom volt.

20150412_131539Ezt lefojtván egy tejes kávéval, szusszantam egyet a hoteben és felcsaptam ismét a térképem, hogy felfedezzem Indiát! Igen, persze csak kicsiben, ugyanis Kuala Lumpur Brickfield nevű indiai negyedében laktam. A térkép szerint nagyjából az utcám végén kezdődött a Little Indiának nevezett színes utcai kavalkád, így becsaptam a térképet és inkább kinéztem az ablakon. Most hálás voltam a 10. emeleti szobámért hiszen megpillantottam a színes házak tetejét, amit a képen már láttam, így belőttem az irányt és a kilométer számlálót a lábamba…

DSCF677810 perc alatt valóban Indiába csöppentem. Hangos zene dübörög minden második boltban, étterem, ékszerbolt, száribolt, étterem, ékszerbolt, száribolt, nagyjából ez váltakozik, de kicsit sem volt unalmas. Színek, ízek, illatok kavalkádja az egész, van egy hangulata, ami néhány órára magába szippantott, pedig rajtam kívül túl sok európait ott nem láttam, de ez senkit nem zavart.

DSCF6781Betértem egy boltba, ahol elidőztem egy fél órát, ugyanis leszakadt kint az ég és ömlött az eső. Ékszerek mindenhol, egész kirakatnyi karperec, fejdíszek, fülbevalók, henna hegyek, na és persze fűszerek tömkelege. Nehéz volt  ellenállni, de nem akartam az amúgy is 18 kg-os bőröndömet durván curryvel megpakolni, így rizslisztet hoztam csak, mivel szinte ingyen volt… Meg néhány fülbevalót, és édességet persze.

DSCF6790Persze muszáj volt szárikat is nézegetni, az eladó egyből rá is akart beszélni, hogy próbáljak fel egyet, de inkább csak a szemem legeltettem a szép anyagokon.

DSCF6804Elcsábultam egy színes sütinek. Édes volt főleg, szerintem csicseriborsólisztes a bal oldali sárga gömb. Aztán összeragadt a szám tőle és megittam egy liter vizet, de amúgy egész finom volt.

DSCF6812Kicsit elvesztem egy zöldségesnél, isteni mangót vettem. Itthon még sosem ízlett, hát nem véletlen, hiszen éretlenül kerül az országba. De ez puha volt és egyszerűen mennyei…

Sok mindenről azt sem tudtam mi micsoda…

DSCF6805Tetszett, hogy ott így árulják a friss fűszernövényket, nem ám zacskóban, két levelet horror áron…

DSCF6808És a nélkülözhetetlen virágfűzérek, amivel a templomokat is díszítik. Egy komplett sikátor volt ezekkel tele.DSCF6819Bennük nem volt annyira bizodalmam…

DSCF6825Ez egy hosszú utca tulajdonképpen, viszonylag gyorsan bejárható, de muszáj elveszni itt a boltokban, illatokban, különben nem lesz élmény. Az eső nem állt el, igaz már nem ömlött és mivel meleg volt, nem zavart a sétámban. Közben két tinédzser srác pattant mellém, hogy mindegyikük csinálna velem egy fotót…Furán néztem, de nem zavarta őket, így inkább hagytam magam és mire megnyikkantam volna, már el is készült a két kép. De amin meglepődtem, hogy utána ők is kezet nyújtottak, megköszönték és tovább mentek vidáman.

DSCF6788Mindezt végignézte az esernyője alól mosolyogva egy indiai hölgy, aki szintén beszélgetni kezdett velem és beinvitált közben az ernyője alá. Így néhány percet  vele is elidőztem, persze cseppet sem bántam. Ajánlott nekem még szép helyeket a városban, amit nézzek meg, egy másik “Indiát” is a kínai negyedtől nem messze, így tervbe vettem az utolsó két napomra, de sajnos ezek is meghiúsultak…

Közben rábukkantam a hotel liftjében egy duriant enni tilos táblára, így utánanéztem miért utálják ezt a gyümölcsöt. Hát mert büdös, mint a fene, így éttermekben se szolgálhatják fel. Nem is láttam a piacon se. Az viszont kellemes meglepetés volt, hogy pár napja a belőle készült jégkrém kóstolása után elkattintott fotót a kávézó tulajdonosa feltette a közösségi oldalára, így bekerültem a Durian rajongók táborába.

11136671_360379990829414_8164238705919829734_nItt ért véget az élmények sora. Na jó nem, de mivel Thaiföldről visszatérve a maradék két napom fura események sorozata lett, és ahelyett, hogy megnéztem volna még a betervezett helyeket a városban és vásároltam volna 1 tonna szuvenyírt, egy laza ételmérgezéssel birkóztam(burgonyalevél saláta rákszósszal licsis dinnyeitallal leöblítve…), de legalább szép helyen sötétült el előttem a világ, az utolsó fotóm ez volt. Ha már hányni kell, ne csak úgy a szoba sarkában szerényen, hanem valami hírös helyen nem igaz? Szóval ezt a két napot nem részletezném túlságosan, maradjunk annyiban, hogy a curry illata most nincs túl jó hatással rám…

De ezt a két napot sem cserélném el senkivel, az utam része volt és kész. Okkal történt ez is. Bár nem is kívánom a nem létező ellenségeimnek se, viszont sokan megkérdezték azóta, hogy ismét nekivágnék e egyedül. Igen. Bármikor. Holnap már pattannék fel a repülőre. Egyedül utazni jóóóó! Teljesen más szemszögből nézed a világot, az embereket, más hatások érnek, rugalmasabb leszel, nyitottabb és felejthetetlen élmény, amit semmiért nem adnék oda. A kint élő emberek sokkal kedvesebbek, nyitottak, barátságosabbak összességében, mint az európaiak. Nyilván van mindenhol kivétel, de akkor is, amennyire ijesztő volt első nap látni a koszt, a szegénységet a sikátorokban, mégsem éreztem magam veszélyben egy percig sem. Jó, tény, nem is jártam nagyon necces környékeken azért és nem ész nélkül mentem mindenfelé, de félni nem szabad és muszáj volt kilépni a komfortzónámból, mert csak így lesz élvezhető és tanulságos egy ilyen út. Én azt mondom sose legyen az az akadálya egy utazásnak, hogy éppen nincs abban a pillanatban útitárs. De van! Saját magad. És lehet ideje vele elbeszélgetni, mert más arcát mutatja egy ismeretlen közegben és tök mindegy, hogy az 50 km-rel van arrébb vagy 5000-rel.

11164610_975214162490390_2512018970773559352_n

 

 

 

 

3 nap Thaiföldön

Az utam része volt 3 nap Thaiföld, azon belül Krabi, ami az ország egyik tartománya,  a főváros szintén az azonos nevű város, ahol a gépem leszállt. Szép volt a napfelkelte fentről.

20150413_073455A napom korán indult, hiszen 4kor keltem,hogy elérjem az első KLIA Expresst vagyis a reptéri vonatot és felpattanjak a 7kor induló vasmadárra. Leadtam a nagy bőröndöm a hotelben hajnalban megőrzésre, hiszen Thaiföldre csak egy kis hátizsák és egy válltáska jött velem. Hajnalban kellett azzal szembesülnöm, hogy a pláza még zárva így nem tudok átvágni rajta az állomásra, de a felhőkarcolók között nem tudtam merre kerüljek és jussak el oda. Egy embert találtam pont az utcán, aki elmutatott egy irányba, hogy arra aztán valahol jobbra kerüljem meg az épületet.

Elkezdtem szedni a lábaimat, mert negyed órám volt az indulásig, viszont nem találtam átjárót sehol. Közben nem vettem észre egy fekvőrendőrre hajazó akadályt az úton és elegánsan  keresztül estem rajta. Elvágódtam, mint az ólajtó na. Lenyúzva mindkét térdemről a bőrt. Szuper. Felpattantam és futás tovább, betámadtam egy lépcsőt egy irodaház oldalában, ahol némi pánik után megpillantottam az állomást és elértem a vonatot, majd a repcsit.

Krabin landolva jött a következő meglepi, hiszen tovább kellett menni Ao Nangba, a szálláshelyemre, ami kb. 20 perc busszal 150 bahtért (1 thai bhat kb. 8 Ft), igen ám, de aznap ünnep volt, akkor kezdődött a thai újév ugyanis, így a busz nem járt, maradt a taxi. A pénztárcám meg könnyebb lett 600 bahttal. Zsír. No problem, ehhez is alkalmazkodtam, azt az elmúlt napokban már tökélyre fejlesztettem amúgy is. Csak én ültem a kisbuszban, elmondtam a szállásom címét, a sofőr pedig kirakott egy hotel előtt. De az baromira nem az enyém volt. Lobogtattam még egyszer a papírom neki hova is mennék, aszondja ááá az arrébb van, majd levitt a kikötőbe és kidobott a várakozó hajók előtt, hogy azzal szíveskedjek továbbmenni. Mondom mi vaaan??? Ez az apró információ elkerülte a figyelmem, hogy a part ahova igyekszem, Railay Beach, csak ezekkel a járművekkel megközelíthető.

20150413_084001Semmi gond, megkérdeztem az egyik információs pultnál egy csinos arcú kisminkelt hölgyet, akiről közelebb érve kiderült, hogy nem rég még fiúcska lehetett, hogy biztos erre kell-e mennem. A ladyboy csilingelő hangon helyeselt, így megnyugodtam és megvettem a jegyem 100 bahtért.

Leültem várakozni az árnyékba, ahol rögtön leszólított egy idősebb urugvayi úr, hogy honnan jöttem stb. Ő is járt már Pesten, de még a Balcsit szeretné látni, amúgy meg most a szigeteken utazgat. Megvitattuk, hogy itt senki nem siet, nincs menetrendszerű indulás, de ha ilyen a kilátás akkor nem is bánom, hogy várnom kell.

Megvárták, míg több ember összegyűlik és akkor nekivágtunk a homoknak, sokan a gurulós bőröndöt húzkodva maguk után, dobtunk el cipőt, papucsot mindent és szórtuk be a csónakba őket, aztán mászás a vízből a fedélzetre. És már hasítottunk is Railay Beach felé.

20150413_085443Imádtam! Itt nagyon elkapott a teljes, tökéletes szabadság  érzése, ahogy elnéztem a mellettem magasodó, eddig csak tévében látott több ezer éves mészkő képződményeket. Nem tudtam betelni és velük és főleg elhinni, hogy itt vagyok. A szemembe fröcsögő tengervíz ébresztett fel, hogy ez tényleg a valóság.

20150415_090038_PanoKikötöttünk és másztunk le a létrán a hajó oldalán, majd kisebb ugrás következett csomagostól mindenestől a térdig érő vízbe. Ez itt így megy, senki nem nyavajog, hogy vizes lett, hanem mosolyog, hogy itt van, gyerekek, nyugdíjasok mindenki. Még mindig nem tudtam hol a szállásom, csak azt, hogy ettől a partszakasztól kb. 10 perc séta, útbaigazást kértem hát és elindultam. Majd elszörnyedtem, merre vezett az ösvény.

20150413_145227

 

20150413_145333

20150413_145326

Igen, ha KL-ban lefikáztam pár napja a koszt, na akkor az csilli villi volt ehhez képest. Nem láttam az utat merre, el is tévedtem be a helyi gettóba, ahol kedvesen tovább tereltek a jó irányba. Orrfacsaró a bűz, szemét, rothadó kókuszdiók, gyümölcsök és egyébb hulladék mindenhol.

Majd ezen átverekedve a földnyúlvány túlpartjára értem, ami kevésbé mutatós, bár engem ez is lenyűgözött, kivéve a szemetet… de itt fürdeni nem lehet.

20150413_150025

 

20150413_145837Egy bazársor végén ott figyelt a szállásom, becsekkoltam és megkaptam a bungallóban a szobám. Két emeletes, én voltam a földszinten.

20150415_080821

Meglepődtem mekkora, pláne a fürdőm, mert erről a szállásról olvastam rosszabbakat, de tökéletes, bazi nagy ágy, légkondi, minden ok.

20150413_092826Ledobtam a textilt és már fel is ugrott rám a fürdőruha és a nagy kendőm, ami egyben a törölköző, napozó, nyáriruha szerepet is betöltötte. Mindenki ilyenben flangál és semmi másra nincs itt szükség, max még egy papucsra. Felejtős a csini szandi, magassarkú, mert minden tiszta homok és a ha leszakad az ég, akkor abból bizony sár lesz. Ezt meg is tapasztaltam minden nap.

Az élményt nem tudom leírni, mikor betettem a sajgó talpam, lábfejem a vízbe, ami legalább 28 fokos. Mivel még csak fél 10 körül járt, üres volt a part.

20150415_085616Maga a menyország, nem akartam innen elmozdulni sehova, csak lebegni ebben az állapotban. Pancsoltam, úsztam, bevágódtam egy étteremben, a híresen olcsó Thaiföldön, hogy de jót eszem. Finom volt, de nem olcsó, itthoni árak kb. A mangó, répa koktél mesés volt, de az sem óccó, naná,hogy megszívtam, ha pár kajáldával arrébb megyek a dzsindzsa felé már harmadannyi… Csípős, mogyorós káposztasalátszerű valami volt.

DSCF6837Mikor a pincértől kértem a számlát, megörültem, mikor kinyitottam a kis bőr tokot, amibe a pénzt szokás rakni, mivel az enyémben már pénz volt..Hűű de jó gondoltam, ez egy helyi szokás,hogy itt a vendégnek fizetnek ha fogyasztanak, elraktam a pénzt és távoztam. Neeeem, dehogyis, sosem tennék ilyet, természetesen szóltam a pincérnek, hogy ezt biztos nekem akarta kihozni?? Sűrű elnézések közepette el is vitte és hozta a számlám.

Elnyújtoztam ismét a homokban, ami már mindenemet belepte, beleértve a telefont és a fényképezőt is, de már ez sem érdekelt. 2 körül beborult és leszakadt az ég, így szedtem a sátorfám és egy 50 bahtos kókusz shake-kel a kezemben elsétáltam a szállásomra.

DSCF6840Ahol sikerült megállapítanom a tükörbe nézve, hogy rongyosra égtem. Remek. Pedig sosem szoktam leégni, be voltam kenve, alapszínem is volt már, árnyékban is voltam, és mégis. Nyűgös voltam és fáradt a pár óra alvás után és ma volt az a nap amikor tényleg mindenem fájt. A talpamon nem gyógyultak a vízhólyagok, a lábfejemen újabb sebek lettek, a térdeimet szétzúztam és lángolt a bőröm. Ciki lett volna délután 4kor aludni menni itt, de mivel továbbra is esett, kiültem a teraszra egy könyvvel a kezembe. Igen ám, de közben érkezett egy macska, mert abból itt van bőven és hogy ne tudjon beszökni a szobába becsaptam az ajtót. Majd elégedetten konstatáltam, a kulcs bent maradt, ezt viszont kívülről nem lehet kinyitni. Itt már csak megrándítottam a vállam és visszaültem olvasni. Majd jön erre valaki a személyzetből és kérek egy másikat vagy lesétálok a pár méterre lévő recepcióra meztéjláb és boci szemekkel kérek egy másikat. Az utamnak ezen a részén, már megtanultam rugalmasan kezelni a dolgokat és nem idegesíteni magam olyan dolgokon ami csak problémának tűnik, de valójában semmiség. Nem telt el pár perc és jött is az egyik szobainas, miután elmutogattam neki, hogy mit műveltem, mosolyogva hozott egy másik kulcsot.

20150415_081059Estére még összevakartam magam és rákvörösen beültem egy étterembe, ami a Mama’s Kitchen névre hallgat és baromi jó áron ettem, állati jó pad-thait. Ami egy üvegtésztás, szójaszószos zöldséges tészta, mellé pedig naná, hogy leküldtem egy dinnye turmixot. Erről sajnos fotó nuku, mert ide semmit nem vittem magammal, már csak úgy lenni akartam minden nélkül, netem sem volt, és nem is szándékoztam befizetni wi-fi-re, habár ez sem lett volna túl drága.

Gondolkodtam még egy thai masszázson vagy pedikűrön, hiszen úton útfélen rengeteg hasonló szolgáltatásba botlik itt az ember, a strandon is többen odajöttek hozzám, volt egy hölgy aki a elborzadt a talpam látványától és megígértette velem, keressem meg másnap. Elképzeltem, hogy a fájó talpamhoz hozzáér a habkővel és inkább elvetettem az ötletet…

DSCF6861Ha már csak két és fél napom volt itt azt úgy szerettem volna tölteni, hogy minél többet lássak az Andamán-tenger kincseiből. Úgyhogy befizettem egy szinte egész napos 4 island tour-ra vagyis 4 sziget túrára.

Másnap reggel ismét lelkesen mentem a szabadban lévő étkező felé, és végre valahára találtam kedvemre való étkeket, úgy mint joghurt, igazi müzli, friss ananász és dinnye, sok zöldség, rántotta. De persze voltak meleg fogások is, szójaszószos zöldségek rizzsel, krumplival.

20150414_073910Reggeli után elbattyogtam az utazási irodához, ahonnan visszabattyogtunk a szállásomra, hogy megvárjuk a többi kirándulni vágyó népet és elinduljunk. A minket odakísérő hölgy kedvesen egy székre mutatott, hogy üljek le nyugodtan, mondtan köszönöm jól vagyok itt az árnyékban. A következő pillanatban pedig rámutatott egy szekérszerű tákolmányra, hogy akkor üljek oda. Mondtam nem köszi, jól vagyok, majd még egyszer közölte a többiekkel is, hogy üljünk már fel mert indulunk. Jaaa, hogy ezzel!?

DSCF6864Most szót fogadtam és felpattantam, majd egyszerűen egy fiúcska a traktorba pattanva betolt minket a tenger közepére, hogy átszálljunk a hajóra.

DSCF6868Rajtam kívül egy spanyol pár volt még illetve néhány, asszem thai srác, szinte üres volt a hajó, de nem sokáig, mert kikötöttünk egy másik partszakaszon és betódult még vagy 30 ember és megkaptuk a mentőmellényeket is.

DSCF6885

DSCF6887A képen látható emberke volt a kapitány, ő is nagyon kedves, udvarias, mindenre figyelt. Mellém thai csapat ült, egy velem kb egykorú hölgy rögtön beszélgetni is kezdett, honnan jöttem stb. Megtudtam,  hogy ő tanár és az ünnep alatt itt töltik a szabadságukat.

Az első sziget a Tup Island volt ahol kikötöttünk, nos a kaotikus a legjobb szó arra, ami itt fogadott minket asszem. Na persze viccesen kaotikus, csak semmi stressz. Hajók és turisták tömkelege, beálltunk a sorba és közölte velünk a kapitány jó hangosan és jó sokszor, hogy “bót námbör tú” és 45 percünk van. De csak mondta “bót námbör tú…”.

DSCF6907Először nem értettem miért kell ennyiszer elmondani, hogy a kettes számú hajó  a mienk, majd miután itt szó szerint a derék érő vízbe ugrottunk, a táskámmal a fejem tetején kivergődtem a fehér homokba és visszanéztem hol is kell beszállnom majd újra, világos lett, a hajó számának fontossága….

DSCF6899Emberek és hajók mindenhol. Én meg a vizes kendőmmel a hátamon és 25 faktorral 5 percenként kenegetve magamat bolyongtam a fehér homokban és ámultam bámultam mi van itt.

DSCF6902Kicsit megmártoztam, aztán el is repült a 45 perc gyorsan és visszagázoltam a langyos vízben “bótnámbörtú-ra”. Ahogy a többiek is visszapárologtak népszámlálást tartott kapitányunk és lassan kifaroltunk a sorból. Azért ezeknek a hajóknak a motorja félelmetes ám,  a hangjuk fülsüketítő, meg ahogy kinéz, ha nem tudnám, hogy motor valami nehéz fegyverzetre gondolnék, a kis szikár helyi emberkék, ahogy bánnak vele, elképesztő.

DSCF6915Következő úticélunk Chicken Island volt, vagyis Csirke-sziget, szerintem nem kell magyaráznom miért így hívják.

Nem tudtam itt mi vár rám, de lehorgonyoztunk a sziget oldalában szintén még jó pár másik hajó társaságában és előkerült a fedélzeten egy nagy kosárból sok búvárszemüveg és a szokásos “bótnámbör2” jelszóval a captain ismét adott nekünk 45 percet csobbani. Nem vagyok egy nagy búvár, semennyire sem, de nehogy már ezt kihagyjam alapon már rángattam is a fejemre a felszerelést. És milyen jó, hogy megtettem, mert eszméletlen színekben pompázó halakkal úsztam, szinte megsimítottam őket. A legszebb egy elég nagy méretű lilás, kékes, türkizes, néhol rikító sárgás példány volt. Nem lehet leírni, mintha festve lettek volna komolyan. Élmény volt. Kihagyhatatlan, ha valaki erre jár.

A vízben pancsolva nehéz az időt érzékelni, de néha felnéztem, betájoltam magam és én sem tudom, hogy szúrt ki a kapitányunk a sok ember között, mert a vízben a fejünkön a szemüvegben kb. mindenki egyforma, de már integetett is, hogy még 10 perc “lady” és indulunk.

DSCF6920És tovább hajóztunk, bele egy vihar kellős közepébe… Itt szem nem maradt szárazon, fröcsögött be a víz a hajó mindkét oldán, mindenem csurom víz volt, a táskám is ázott már, de igazából ez sem érdekelt senkit. Ez is egy újabb élmény, aminek itt örülni illik.

DSCF6922

A kaptitányunk pedig keményen állta a sarat és küzdött az elemekkel.

20150414_124346Szerencsére mire a harmadik szigetre érkeztünk már csak szemerkélt az eső, de nem mondom, hogy nem örültem volna egy száraz törülközőnek, mert a vizes kendőt nem esett annyira jól magamra tekerni, de gondoltam majd a parton megszárítom. Íme Poda Island.

DSCF6928

 

Ebédidő volt, a hajóból partra hozták a nagy tartályokban tárolt rizst és zöldséges szoszókás mártásokat.

DSCF6924Meleg volt az étel, amiért különösen hálás voltam, ráadásul tényleg ízletes és finom is. Tudom, hogy a fotón nem feltétlen guszta, de minden roppanós volt, friss zöldség volt benne tutira, szójaszósz talán, gomba, kel, kukorica, kevés csirke az egyikben, szerintem kókusztejes mártással.

DSCF6925Kiterítettem a kendőm száradni egy fára, és kerestem egy zsebkendőnyi helyett, hogy leüljek enni, meg is tettem. De az első falat a számig sem jutott el, mert 3 majom jelent meg és vett körbe követelező szemekkel, úgyhogy felpattantam, az egyik kísérőnk pedig botokkal a fákat csapkodva megpróbálta elűzni őket. Azért sokszor a majmok nyernek…

DSCF6936

És hozzá baromi elégedett fejet vágnak… Kis dagadék…

DSCF6941Kicsit még bóklásztam itt is, pancsolni most nem volt kedvem, mert bár meleg volt, annyira nem vert a víz még.

DSCF6943Aztán szedtük sátorfánkat és továbbálltunk az utolsó kikötő felé, ami a Phranang Cave vagyis Hercegnő barlang volt, ami egyébként a szállásomtól kb. 15 perc sétára volt.

DSCF6962Ez egy kegyhely, ahol a helyi halászok leróják tiszteletüket a barlang szellemének, aki teljesíti kívánságaikat és megóvja őket a veszélytől. Kissé bizarr, mert mindenütt fából faragott fallosz alakú tárgyak hevernek. Ezeket illetve virágokat visznek oda felajánlásképpen a hívők. A tárgyak termékenységet és jóllétet hoznak az emberiségnek…

DSCF6973

DSCF6974Ez a partszakasz is szép természetesen, bár napot itt sem sokat láttam, igaz a bőröm ezért most hálás volt.

20150414_133745Utunk végére értünk, innen visszasétálhattam volna a szállásra, de már a papucs is törte a lábam, így hajóztam és fotózkodtunk az útitársakkal.

20150414_150228Este csak bevállaltam egy talp sikamikát egy szalonban és bár néha majdnem leugrottam az asztalról, de megérte, mert sokkal szebb lett aztán, a vízhólyagok is gyógyulni kezdtek.

A vacsorám is tökéletes volt. A Tom Kha Kai levesnek a nevével ellentétben az íze isteni, kókusztejes lime-os zöldségleves némi marhahússal.

20150414_193327Másnap fél napom volt élvezni még az itt létet, mert nem akartam ismét taxizni a reptérre, így egyből helyből a hoteltől indultam összesen 400 bahtért hajóval és tovább taxival.

Korán keltem egy pofátlan macskával reggeliztem a mangrove fák tövében.

20150415_073752

Aztán megjelent a fél baromfiudvar is.

20150415_073213Végül otthagytam az egész állatkertet miután a macska megkaparintotta a joghurtos tálamat, majd tüsszögni kezdett tőle és inkább sétáltam egyet az “én” partomon. Ez a mangrove fákról leeső, termés vagy nemtom mi.

20150415_075853

 

20150415_075810

Aztán kidobtam magam még a partra, onnan meg a vízbe.

20150415_090105

Elszürcsöltem egy sárkánygyümölcsös koktélt a sétáló utcán.

20150415_105837Ő lenne a dragon fruit, szerintem az áfonyára hasonlít az íze, a színe meg dinnye. Amúgy fél liter friss gyümölcsturmix 40 baht, kb. 350 Ft ami elég jó ár azt gondolom. Egy főétel 70 bahtért kapható már és ez nem spagetti hanem helyi étel, beleértve a tengeri herkenytyűseket is.

DSCF7018Aztán volt még időm a hotelből eljövet egy gyors ebédre, itt bátor voltam és tintahalat ettem rizzsel, guave koktéllal kísérve. A thai kaják azért szerintem finomabbak, mint a maláj és tényleg semmi bajom nem volt tőlük. De a konyhába tényleg nem szabad benézni… Imádtam, hogy párnákon a földön ülve pici asztaloknál ebédelhettem. Igaz itt már orkán erejű szél volt és az első falat rizs a szám helyett a szomszéd asztalán landolt…

DSCF7075Az út a reptérre vicces volt a viharos szélben. Legalábbis a “csónakázós” része. Elindultam az utazási iroda bódéjától, elkísért egy emberke kb. 10 méteren, majd átadott egy másiknak, aki jött velem 3 lépést majd mutogatott egy harmadik személyre, oda menjek tovább, aztán az megint tovább tessékelt egy kikötőig, hogy ott áll egy másik ember ahol várakozzak.

20150415_125515És elindultunk az imbolygó stégen, majd hajóba szálltunk, aztán pár perc imbolygás után át egy másik hajóba. Elképzeltem ahogy a tintahal visszajön és inkább a vízbe ugrik…de aztán elindultunk. Nyilván gondolhatjátok, hogy nem sikerült szárazon partot érni, de kit érdekel??? A kikötőben taxi várt és még 25 perc autóút majd két óra várakozás után egy óra repülőút vissza Kuala Lumpurba…

Visszajövök Thaiföld azt megígérhetem!

20150415_130148

 

 

Miért éppen Malájzia? 3. rész

Ezt a napot már nagyon vártam,  hogy kiszabaduljak kicsit a nagyvárosi forgatagból, nem mintha nem lehetne élvezni, tényleg csak hozzáállás kérdése.

Elmentem barlang látogatóba, még hozzá a Batu Caves nevezetű helyre, ami 3 barlangot takar és egy hindu szent hely tulajdonképpen. Azt tudni kell KL-ról, hogy a lakosság nagy része muszlim vallású, de sok hindu is él itt. Többnyire indiaiakat látok a malájok mellett, de sok az arab is, kínai, thai, nagyon multikulti város.

DSCF6483Reggelire már a műanyag müzli is lecsúszott tejjel, amitől kicsit tartottam vajon mennyit állt a melegben, itt ugyanis az ételek hűtésére nem fektetnek túl nagy hangsúlyt, csak hogy értsétek, miért nem merek annyira az utcán kóstolgatni… Későn vettem észre, hogy a teraszon egy mosolygós maláj emberke sütöget valamit, naná, hogy meglestem, omletteket csinált, így másnapra be is terveztem a kóstolást miután láttam, hogy friss tojásból készül. Az más kérdés, hogy azok is, a már reggel 9kor is fullasztó melegben díszelegtek a pulton…

Miután reggel alig bírtam menni, úgy fájt mindkét talpam a vízhólyagoktól, megkerestem az új tornacipőm, hogy tutira az is feltörje ma a lábam, és abban vágtam neki az összesen kb. 400 lépcsőnek. A várostól 2O perc vonatozásra van Batu Cave,a bejáratnál tesz le a vonat és ezért fizettem 2 ringittet.. A vonaton külön kocsi van a hölgyeknek kérem szépen, de időnkét pár úr is felszáll, de őket a biztonsági őr udvariasan áttessékeli  a másik kocsiba.

20150411_141807Visszafelé ebben utaztam, odafelé viszont vegyesen pasikkal együtt és alig hogy felszálltam egy fiatal srác a barátnője mellől pattant fel és átadta a helyét. 6 éve közlekedem metróval Pesten, de ilyen még nem fordult elő velem… Megállapítottam az elmúlt pár napban, hogy bár van az ittenieknek is rossz tulajdonsága, még pedig, hogy állandóan herákolnak a pasik és szívják az orrukat aztán ami feljött kiköpik, de végülis otthon sem értem sokszor,hogy a férfiak nagy százaléka miért vakarja a t…., viszont itt az emberek segítőkészebbek, de főleg közvetlenebbek.

DSCF6485Szóval Batu Cave, első barlangnál az első képen látható  majom fejű isten fogad, utólag kinyomozva Hanumánnak hívják a hinduk. A barlang előtt álló táblát pedig érdekesnek találtam…

Kint valami szertartás folyt éppen, jó lett volna tudni mi, de semmi információ sehova nincs kiírva, így csak bambultam és fotóztam, majd agyaltam, kövessem-e pár másik turista példáját és a cipőmet levéve én is bemerészkedjek-e közelebbről megnézni az eseményeket, de igazából kívülről is látom, másrészt meg a vízhólyagos lábamat próbáltam volna kímélni a mocsoktól, mert az itt is van bőven.

DSCF6484Úgyhogy, inkább a barlang felé vettem az irányt, azt hiszem 5 ringgit volt a belépő. Bent rengeteg színes szobor van, amik a Ramayanából vagyis az ősi indiai eposzból ábrázolnak jeleneteket. A lépcsőzés már itt megkezdődik, hiszen egész magasba fel lehet caplatni és onnan belátni az egész barlangot.

DSCF6493Sok turista van egyedül, mindenki “szelfizik” vagy éppen megkéri a másikat, hogy ugye lefotózol aztán én is lefotózlak téged. Így megy ez.

Mikor kijöttem csattogásra lettem figyelmes, két nagy zsákból két pasi kókuszdiókat vagdos a földhöz, próbálom megfejteni miért, vajon ez is része a szertartásnak, ami még mindig folyik, de úgy láttam, hogy mögöttük sátor van és éppen akkor kezdenek kipakolni az árusok, szóval jó étvágyat a friss kókuszhoz… Bár a technika tökéletes, én is ezért nem veszek otthon, mert problémás megtörni. Na de majd most…

DSCF6528Tovább haladok a hőségben ismét jól fogy a víz és izzadok, mint egy ló, de már megszoktam. Ismét egy hasonló helyre érkezem, lépcsők tetején sok hindu egy helyen, jönnek mennek, imádkoznak, a cipők, papucsok lent sorakoznak  a lépcső alján, és mikor meglátom, hogy angol turisták térdzokniban jönnek lefelé, eszembe jut, hogy de jó, hiszen én is húztam titok zoknit a talpam miatt, így már rúgom is le a cipőm, és nehogy már ezt kihagyjam alapon feltipegek. Kicsit furán néznek rám, hogy a hülye európai turista zokniban jött megtérni…

DSCF6531

DSCF6529Mentem egy kört, de nagyon nem tudtam beolvadni, úgyhogy tova libbentem, közben ismét frissítőket árusító sátor következett, és mivel sokan szürcsöltek szívószállal friss kókuszt, így bevállaltam egyet.

DSCF6536Azt sokan nem tudjak, én sem tudtam régen, hogy a kókuszban lévő lötyi nem a kókusztej, – az a gyümölcshúsból készül-, hanem kókuszvíz, ami nálunk otthon fogyasztásra nem alkalmas, hiszen a hosszú szállítás során az biza beleposhad a kókuszba. Így frissen viszont….háááát most mit mondjak, nem voltam elalélva tőle, így sem. Se íze, se bűze, olyan, mint a cukros víz. Felhörpintettem és bántam picit, hogy nem a behűtöttet kértem… amúgy ez még a fiatal kókuszból készül.

DSCF6537A középső barlangot először kihagytam, csak a legvégén tértem be, ebben egyébként képek vannak, szintén rövidebb sztorikkal, illetve egy kisebb hűllő kiállítás. Az előtere szép volt a Batu Villa nevezetű helynek.

DSCF6621

DSCF6623A legnagyobb attrakció a harmadik barlang a Temple Cave, ahol év elején a Thaipusam fesztivált rendezik. Rájöttem közben,hogy én erről láttam otthon egy filmet. A zarándokok itt a szájukat keresztül szúrva teljesen önkívületi állapotba kerülve vonulnak fel a 272 db lépcsőfokon Murugan isten barlangjába, elég brutális… Közben állítják, hogy nem érzik a fájdalmat… Ő lenne Murugan, és ez a 43 méter magas a legnagyobb Murugan szobor a világon. Aranyozott ha jól tudom.

Lenyűgöző látvány, pláne a mellette lévő lépcsor a délig hőségben. gyúrok vazze, előkaptam a kendőm, és nem azért, mert fáztam, hanem hogy betakarjam a vállam és a hátam, de ez sem bizonyul elégnek, mert a lábam térdtől lefelé kilátszott. De itt mindenre gondolnak, és 5 ringgit fejében becsavarnak egybe a bejáratnál álló hölgyek. Aztán a végén mikor leadtam 2 ringgit visszajárt. Ide amúgy ingyenes a belépés.

DSCF6545

 

Na és akkor kezdődik a lépcső mászás és a majom parádé. Ami nálunk a veréb, itt a majom. Ők mindent visznek. Szó szerint. Le föl rohangálnak a lépcsősor mellett és ha bármilyen kaját, itókát elővesz a kitikkadt turista már viszik is.

DSCF6550Láttam fagyizó majmot, nyalókázó majmot, cumis üveget a szemem láttára anyuka kezéből kitépő majmot, fél literes bontatlan ásványvizet elraboló majmot, amit aztán a kis okos lecsavart kiöntött és megivott. Ja és a barlangban kókuszdió héjat 10 méteres magasságból lehajigáló majmóca is vicces volt…

DSCF6595Itt is fotózkodik persze mindenki jobbra balra, én egy filippinó párral üzletelek, közben megvitatjuk, hogy Budapest de csodás. Az én fotóm nehezen akar összejönni, mert pózolás közben elszáguld mellettem egy majom és a farkával tarkón vág, a következőnél a mellettem álló arab anyuka visít a fülembe, mert kitépte a kezéből a kis dög a cumisüveget. Szerintem vicces, de ők nem nevettek annyira.

DSCF6610Miután frissen fitten felérek a lépcsősor tetejére ez a látvány fogad. Még egy lépcsősor, még jó, hogy edzésben vagyok. Ja, meg előtte egy indai esküvő illetve a pár fotózása történik.

DSCF6567Ebben a fura pózban kattingatta őket a fotós pár percig, aztán mire visszaértem a felső szintről is, már az étkezés folyt. Ki találja ki mit ettek??

DSCF6574A legfelső rész is bámulatos, ahogy felül besüt a nap, majmok dobálják a kókuszdiót a magasból, közben a hinduk újságpapírból kakasokat csomagolnak elő. Élve, és szerencsére életben is maradnak, bár elég vihar vertek.  Néhány denevér is vísit, amit néha a kakas kukorékolása megszakít.

DSCF6577Lefelé menet jobbra van a Dark Cave vagyis sötét barlang, ide túrákat szerveznek, van egy hosszabb tanulmányi és egy rövidebb séta a tök sötétben.

DSCF6609Fejlámpa, kemény kobak kötelező, gondolkodtam rajta, hogy bemenjek é, de kihagyom…

DSCF6602

 

Lefelé már szinte repültem, főleg mert éhes voltam és optimista, hogy ma jó kaját eszem. Sorakoztak egymás mellett a büfék, próbáltam körbe nézni, bár a tűző napon kezdtem kipurcanni, így bevágódtam  a második büfébe felmérni a terepet. Csak helyiek voltak, próbáltam beazonosítani mi micsoda, a tulaj vagy pincér magam sem tudom, odapattan és segített egyből. Nem vágytam curryre, így zöldséges fasírtra hasonlító ételt ajánlott. Három félét szedtem a tányéromra, az egyik samosa volt, erről már hallottam, olyan, mint egy rétes tésztában kisütött töltött batyu. A másik kettőben csicseriborsót érzek. Meg curryt természetesen.

Kaptam hozzá szószt is, háromfélét, a kókusztejesre esett a választásom. Nem volt rossz, beburkoltam mindegyiket és bízva abban, hogy a gyomrom most is jó formában lesz, visszaandalogtam a vonathoz a következő programomon törve a fejem, kitöltve vele a napom hátralévő részét.

Amit már nem tudok leírni sajnos, mert akadozik a net és holnap korán kelek, hiszen ismét utazom egy kicsit tovább, ahová a laptop viszont nem jön velem, így most pár napra köddé válok.

 

 

Miért éppen Malájzia? 2. rész

Szóval ott hagytam abba, hogy sikerült elaludnom és egész kipihentem ébredtem, tettre készen puccba vágtam magam, hogy jóóól bereggelizem, hiszen az előző napi reggelim a repülőn egyben az ebédem is volt, utána meg már nem igen voltam éhes a fáradtságtól. A tizedikről lesasszéztam az ötödikre az étkezőbe. Rögtön megörültem az egymás mellett sorakozó fém edényeknek, amiből vártam, hogy előbukkan egy igazi maláj tyúk tojta tojásból készült rántotta.. Nos az elsőben csirke curry gőzölgött, a másodikban marha, minő meglepetés… Én szeretem a curryt tényleg, de már megint reggelire…no thanx. Úgyhogy fél kanál zöldséges rizst, és valami szójaszószos tésztát mertem a tányéromra, majd kivonultam nagy duzzogva az étkező részbe. Ahol ki volt rakva az európai reggeli… Megörültem. Kb. 1 percre, míg végig nem néztem a választékot. Két féle “müzli” az egyik az a csokis nyúlbogyószerű, amit itthon a polcról sem vennék le a boltban a másik a natúr társa, de annak sincs köze az igazi müzlihez. Ok, haladjunk mi van még. Mű kenyér margarinnal meg valami lekvárnak tűnő cucc. Aztán színes sütemények, az asztal végén pedig gyümölcsre figyeltem fel és egyből ráugrottam. Két féle volt, az egyik dinnye, a másik meg rossz és nemtom mi… Úgyhogy éhes gyerek nem válogat alapon, inkább letoltam a rizst és a tésztát majd távoztam, hogy útra keljek és meghódítsam a várost. A kilátás még mindig nem lett szebb az ötödikről sem.

20150411_093218Felkaptam a térképet. Mind a hármat. Tutira megyek. Aztán jött velem még másfél liter víz, ami rövidesen el is tűnt bennem, és még távozni sem nagyon akart alul, ugyanis folyamatosan izzad az ember a magas páratartalomtól, olyan mintha leöntenének egy vödör vízzel.

A célom az lett volna, hogy megtaláljam a város központban közlekedő ingyenes buszt, ami két vonalon jár, végig a főbb látványosságok mentén. 5 percenkét jönnek, bárki felszállhat rá és ezt ki is használja mindenki. Ennél ideálisabbat egy turista el sem képzelhet, na meg persze a helyiek is ezzel közlekednek. Illetve vonatok mennek még minden irányba. A jegyvásárlás automatából történik többnyire, a jegyeket vagy a műanyag zsetonokat pedig az út végén a kijáratnál bedobva lehet kijutni a megállókból.

Naná, hogy elsőre fogalmam sincs hova kéne mennem, ugyanis ki kell választani a megállót ahhoz, hogy fizetni tudjak. De mindenki segítőkész és kérés nélkül is jönnek, ha a kedves turista bénázik és nem anyáznak  a sorban a hátam mögött…. Két megállót megyek 1,5O ringgitért, 1 maláj ringgit kb. 75 Ft, úgyhogy meglepően olcsón lehet itt tömegközlekedni és főleg gyorsan, teljesen korszerű szerelvényekkel…

Miután leszálltam és a Central Marketet vagyis a régi piac épületét kezdtem keresni, ahol fel tudnék szállni  ama bizonyos buszra, rájöttem, hogy itt azért simán el lehet tévedni, a beton dzsungelben ugyanis minden teljesen másképp helyzekedik el, mint a térképen. Vagy én vagyok szőke turista… Kicsit kóvályogtam fel s alá, aztán úgy döntöttem elindulok az orrom után végre aztán lesz ami lesz.

DSCF6304Egy hatalmas téren kötöttem ki, amit a térképen sikerült beazonosítanom, így boldog vagyok, hogy KL végre a szebbik arcát mutatja. Az épület Sultan Abdul Samadról kapta a nevét, jelenleg különböző hivatalos szervek működnek benne, ha jól tudom.

DSCF6298Megyek egy kört a téren, van még itt Galéria, Könyvtár, St. Mary anglikán templom és kevés ember délelőtt, így van időm szelfit csinálni a ződ gyepen. Nagyon ügyes vagyok, harmadik nekifutásra én is a képre kerültem…

DSCF6308Aztán úgy döntöttem tovább haladok a piac felé, megkérdeztem az útirányt, egy úriember segített is, és kiderült, hogy pár perc sétára vagyok tőle. Egy keskeny folyó keresztezte az utam, de már láttam a piacot és mivel úgy ítéltem meg, hogy hátulról egy hídon be tudok menni, így elindultam a folyóparton tovább, majd pár méter után úgy éreztem mégsem ez a jó út és sarkon fordultam. Mire visszaértem oda ahonnan leágaztam, ott állt egy ötvenes pasi, szemmel láthatóan indiai, fehér ingben, élére vasalt nadrágban és kedvesen felhívta a figyelmem, hogy ahonnan visszafordultam az nem biztonságos környék… Hálás voltam az információért, majd közölte emberünk, hogy ő is a piacra megy megmutatja hol a bejárat.

DSCF6470Közben elcsacsogtunk, honnan jöttem stb., elsütötte a hungry hungarian poént, amin most még nevetni is tudtam. Közölte, hogy Sue-nak fog hívni és malájul a szuszu (vagy mi) tejet jelent. Vágytam is rá reggel egy pohárral, de ezt sem mertem megkóstolni…

Gyakorlatilag átsuhantunk a piacon, bár szerettem volna körülnézni ha már itt vagyok, de annyira beszéltetett, hogy újraterveztem ismét a programon, hátha akkor azt is tudja hol van a buszmegálló amit reggel óta keresek és elmegyek az ikertornyokat megnézni végre.

Naná, hogy tudta, meg is jött pont a busz, én meg megköszönve  a kedvességét fellibbentem a járműre, igen ám, de ő is libbent velem. Úgy gondolta, hogy akkor ő majd elkísér a Petronas tornyokig is, viszont én már itt éreztem, hogy ez már nekem nem ok, meg kéne válnom Nixontól. Szerencsére vette a lapot és feltette a kérdést, hogy mit terveztem a tornyok megtekintése után, mire csipőből rávágtam, hogy találkozom egy barátommal. Lódítani néha ér, még ha nem feltétlen éreztem rajta rossz szándékot, de mégis kezdett gyanús lenni valami vele kapcsolatban. És mivel az őrangyalom folyamatosan dolgozik, nagy kő esett le a szívemről, mikor ezek után felpattant mellőlem, és ő mondta ki, hogy akkor ő nem is zavar tovább, nem akarja, hogy kellemetlenül érezzem magam és leugrott a buszról. Az álló buszról természetesen.

DSCF6320Végre bekerült a látóterembe a Petronas ikertorony, bár ismét rossz megállóban szálltam le, de a buszon nem mondják be melyik jön, kilátni nem lehet, mert annyi nép nyomorog együtt, egy idő után pedig belezavarodok,hogy akkor hányadik megállónál is járunk. Átvágtam egy plázán, mindenhol plázák vannak amúgy, és máris a Petronas hátsó parkjában találtam magam, ahol papagáj virágok nyílnak többek között.

DSCF6348A tornyok az építettő cégről a Petronas olajtársaságról kapták a nevüket, 452 méter magasak, az aljában pláza, fent irodák vannak főleg illetve múzeum, koncertterem. A két tornyot összekötő hídig lehet felmenni a turistáknak. Én ez kihagytam, nem is tudom mennyibe kerül feljutni, de azt olvastam reggelente bizonyos számú ingyen jegy kerül kiosztásra.

Mivel itt már éhen akartam halni, a tornyok aljában lévő plázában kerestem egy éttermet, ahol helyi, de jó kinézetű kaják voltak, gondoltam, na majd most eszek egy jót. Nem akartam húsosat, de olyan opció nem volt, így mi maradt kitaláljátok? Csirke curry, rizzsel, paradicsomszósszal meg valami pirított babszerű bigyóval és tán még szárított hal volt rajta, de attól kissé tartottam, meg a hústól is…

20150410_133643Nem volt rossz összességében, a 11 ringit sem volt drága érte, de nem marad emlékeztes étel azt hiszem. Miután lefújtottam egy tejes kávéval az ebédem megvártam, hogy milyen hatással lesz rám ez a curry és mivel a gyomrom jól bírja a kiképzést és nem zavartatta magát, bevágódtam a szintén itt található Akváriumba. Pechemre pont a piranhák közé…

DSCF6362Erről csak annyit, ha valaki nem járt még hasonló helyen, akkor élvezni fogja, de ha volt már például a Camponában található Tropicariumban, akkor ez sem fog feltétlen többet nyújtani élményben. 53 ringgit volt a belépő amúgy.

DSCF6406Ezután ismét visszatértem a lila helyi buszhoz, hogy megnézzek egy másik tornyot. Ez a tornyok napja lett, úgy látszik. Itt sem sikerült jól helyen leszállnom, de már csak röhögök, hisz a torony itt is előttem van, igaz egy kisebb domb és egy főút állt közénk. Rajtam kívül egy talán thai család szintén benézte a megállót, de apuka magabiztos, így dombot mászok velük együtt vidáman.

DSCF6454Nem kellett sokáig menni, mert a kapuban, már messziről integet nekünk egy helyi sofőr, pattanjunk az ingyen kis buszba, ami a torony aljáig felvisz. Kb. két kanyar egyébként, de ez is keves gesztus tőlük azt gondolom. Itt említem meg, hogy a másik állandó útitársam a víz mellett egy nagy kendő, ugyanis minden jármű, pláza, brutál módon le van hűtve, kb. 15 fok volt itt is az autóban és csurom vizesen ez nem esik jól.

DSCF6457A KL Tower tévétorony tulajdonképpen, 42O méter magas, ide is fel lehet menni lifttel, fent van étterem, na meg kilátás 75 ringgitért talán, én kihagytam ezt is, nekem ez annyit nem ért. Tényleg nincs tériszonyom, de ebből a pénzből inkább még eszem egy kis curryt…hátha…nem adom feeel.

A torony mellett van egy park és egy száz éves fa, meg egy széééép hotel.

DSCF6459De akkor is megérte feljönnöm idáig is, itt is van ugyebár szuvenyír, kávézó, így tévedtem a Durian Caféba, ahol rácuppantam egy jégkrémre, a sok caplatás után ennyi jár alapon. A durian egy gyümölcs, mint kiderült, és itt szinte minden édesség, fagyi, palacsinta ezzel készült. 2 azaz kettő ringgit volt egy jégkrém, de a tulajdonos nagyon kedves emberke közölte, előbb kóstoljam meg, addig nem kell fizetnem, mivel a turisták nagy része a kukába dobja állítólag. Mi ez ha nem kedves gesztus ismét tőlük és vendégszeretet a javából? A felső tüskés lenne Mr. Durian.

DSCF6462Magabiztosan harapok, igen harapok a jégkrémbe, jelentem finom, és nem is értem, ezen mit nem lehet szeretni. Nincs nagyon jellegzetes íze, inkább vanília fagyira emlékeztet, nem kimondottan gyümölcsös. Rábeszélem a mellettem kíváncsiskodó indiai családot is, egy kóstolásra. Az eladó örül és közli, hogy akkor lefotózna a közösségi oldalára, és most már nyugodtan maradhatok Malájziában, mert ízlik a durian. Komplett fotósorozat van a bolt falán a duriant kedvelő turistákról.

Volt valami lájtos utóíze egyébként, amit nem tudtam hova tenni, aztán rájöttem, hogy kicsit mintha vöröshagymára emlékeztetett volna, ami elég morbid így leírva, de a valóságban nem. Lehet az ízlelőbimbóim adták be a kulcsot nap végére?

DSCF6464Ezzel az élménnyel zártam a tegnapot plusz két vízhólyaggal a talpamon, illetve hogy ismét rossz irányban szálltam a buszra, még jó, hogy körbemegy, így nem izgatom már magam, elveszni nem tudok, de ha mégis, hát majd azt is élvezem…

Visszafelé még ismét keresztül vágtattam a piacon, de még csak gyors pillantásokat vettem az óccó szuvenyírekre, és néhány ételre amit még szeretnék megkóstolni…

DSCF6477 DSCF6479

 

 

 

 

 

Miért éppen Malájzia?

Nos, a választ még én sem kaptam meg, de főzés helyett most utazom egy kicsit, és gondoltam megosztom Veletek az élményeket még frissen begyűjtve, hátha erre tévedtek. Több részes lesz, nehéz röviden és tömören mesélni erről. Azért természetesen eszem is, úgyhogy lesz kajáról is szó bőven, bár ez vicces, mert soha nem tudom, hogy éppen mi van a tányéromon…

DSCF6302Hogy kerültem Malájziába? Hm, ez ismét egy másik blog bejegyzése lehetne, úgyhogy hagyjuk is. Derült égből villámcsapásként jött egy lehetőség és miután az áramütésből feleszméltem, rögtön lesokkolódtam még egyszer, majd miután abból is magamhoz tértem, úgy döntöttem élek a lehetőséggel és itt vagyok ragyogok másfél hétig és ezért igyekszem hálásnak lenni a sorsnak.

DSCF6333Sosem utaztam még tengeren túlra, Európán belül röpködtem már fapaddal annak minden előnyével és hátrányával együtt. Most viszont egészen más várt rám, nem pár óra, hanem 16 óra utazás, amiből 12 a repülés összesen. Még jó, hogy szeretek szárnyalni… Azt nem mondom, hogy nem fárasztó, hiszen az időeltolódás miatt éjjel utaztam (6 órával járok előrébb), viszont úgy éreztem elég gyorsan eltelt az idő. Ehhez nagyban hozzájárult azt hiszem az Emirates légitársaság profizmusa, na meg persze, a pánik gomb folyamatos nyomkodása, nehogy véletlenül Kambodzsában landoljak…

Konkrétan végig etettek és itattak Budapestől Dubaiig, majd 4 óra várkozás után Dubaitól Kuala Lumpurig. Hát én ettem, bár ez komoly kalória megterheléssel azért nem járt, mivel kis adagokat szolgálnak fel, de ez abszolút nem panasz, mert pont elég, hogy jól lakjon az ember gasztroblogger lánya. A hátsófertály növelő kekszeket pedig elteszi későbbre éhenhalás ellen…

20150408_171158A vacsoránál előételnek füstölt lazac járt, főételnek bárány kuszkusszal és spenóttal, desszert csoki mousse, majd egy óra múlva némi vanília fagyi is lecsúszott, mert az az éjszaka közepén fontos…

20150408_171522Bár mikor megláttam a menün az apró betűs részt kissé megijedtem. Haláli.

20150408_151535Szomjat oltani a kedvenc itókám a mangólé lett, de az ananász is isteni, utólag sajnáltam, hogy a fehérbor kimaradt, na de megyek én majd visszafelé is…. Közben a legújabb filmeket nézheti a nagy érdemű az ülések háttámlájába szerelt “vásznon”, kispárna, takaró (nem hazavihető…), járulnak hozzá  a kényelemhez, meleg illatos vízbe áztatott mini törölközők (ez sem hazavihető) pedig a megfáradt szemek, arc, vagy éppen a kezek tisztaságához.

Aztán landolás után 4 óra várakozás következett Dubaiban, ahol a reptér tulajdonképpen egy nagy pláza, de hajnalban a shoppingoláshoz nem éreztem valahogy késztetést.

20150408_232918Hajnali fél 3kor ismét a fellegekben jártam, a reggeli volt tán csak felejthető, furcsa volt választani a sajtos omlett és a csirke curry közül, gondoltam utóbbi nem biztos, hogy jól esne hajnalban, de a gépen terjengő illatokból ítélve rájöttem, hogy mégis ez volt a kapósabb, annyira, hogy a mellettem utazó hölgy le is maradt róla. Így omlettel érte be ő is, bár megállapítottuk, hogy ezt nyilván nem most dobták össze a pilótafülkében ez inkább csak tojásport látott, de ismét volt hozzá spenót fenyőmaggal. Ééés curry ízű zöldségfasírt.

Alvás nem sok volt részemről, de talán jobb is, mert lehet ennek köszönhetem, hogy az időeltolódás nem viselt meg és aznap éjjel már egész jól tudtam aludni, pedig akkor nekem még otthoni idő szerint csak délután volt ugyebár.

20150409_092716Az első kellemes és kellemetlen meglepetés is a repülőtéren ért, mikor felnyaláboltam a bőröndömet, hogy húzkodjam magam után ismét bőszen, de miss szemszonájt meggondolta magát és a kerekéről valami ízébigyó leesett, és konkrétan nem forgott rendesen. Gondolom nem éppen kíméletes módon tette meg az útját a gép raktere és a terminál között. Hosszú sípszó káromkodás, mivel egyrészt kölcsön bőrönd másrészt elképzeltem,hogy a hátamon viszem a fél lakásom tovább… Aztán ismét gurulni kezdett a kis drága, bár az izébigyó nélkül…

A kellemes meglepetés, hogy a terminálból ki sem kellett jönni, csak megvárni, míg a város központba közlekedő vonat begördül. Non-stop közlekedik egész baráti áron. Budapest példát vehetne…

20150410_184735A hotelom egyetlen előnye, hogy KL Sentral vagyis a központi állomás mögött van, kb. 3 perc sétára, abból 2-t egy csilli villi plázán keresztül teszek meg. A maradék egyet pedig egy olyan sikátorban, amin éjszaka nem mennék keresztül… A szállodának további előnyei nincsenek, gondoltam megvárom a másnap reggelt, hogy kisimult arccal majd találok. Ööö, van ágyam és folyik víz a csapból. Ennyit sikerült összehozni. És ez jól van így, a turista aki ide eljut, csendben van és örül, hisz nem a szobában mulatja az idejét úgyse…

Ezzel vígasztaltam magam legalábbis. De attól még őszinte leszek és leírom, hogy büdös van. Mindenhol. Az utcán, a szobámban, mindenhol bűzt érzek, pedig akik ismernek tudják, hogy az én orrom nem kényes. Lehet csak európai és hozzá kell szoknom az itteni viszonyokhoz? Ok, alkalmazkodom, akkor ehhez is.

De kosz is van. Nem kevés. A puccos pláza mellett meg gettó. Kimerészkedtem az utcára, de mikor zéró alvás után megcsapott a hőség és a 9O fokos páratartalom, és ismét a bűz és a kosz, akkor inkább menekülőre fogtam vissza a szobámba. Ezekhez is nyilván alkalmazkodom. Majd holnap.

20150409_184153Gondoltam elhúzom a koszos függönyt és a kilátás tuti mesés lesz fentről.

20150409_170745Ja…inkább visszahúztam és lefeküdtem aludni. Ami eleinte nehezen ment, mert a légkondi hangos, leállítani nem lehet, ablakot nyitni szintén nem, mert kint is zaj van, aztán dörög villámlik, aztán fél óránként megszólal valami közeli mecsetben az imára hívó zene, így én is arra kulcsoltam a kezem, hogy ezt túléljem, bebugyoláltam magam egy steril kendőbe és kómába estem reggel fél 9ig.

Egy jó reggeli után áhítoztam….de hiába…

De aztán feltámadtam poraimból és már szebbnek láttam a várost tényleg, becsszó, bizonyíték holnap!

Folyt.köv.

Szezámos sült paprikakrém és irány Kopács!

Bármilyen furcsa, a paprika és horvát határmenti Kopács fogalma az én fejemben összekapcsolódtak, leírom miért. Hosszú lett, viszont van benne sok kép, így kevesebbnek tűnik…De aki nemcsak enni, hanem utazni is szeret, az marad pár percig az oldalon. 🙂

Az előző bejegyzésben már beharangoztam ezt a kenceficét, aminek az alapja az ajvárpaprika. Természetesen bármilyen piros húsú paprikából elkészíthető, hiszen ez a krém, még nem ajvár, mivel nincsen benne padlizsán, meg azt amúgy is főzik. Hogy miért hangsúlyoztam ki mégis az ajvár szót?

DSCF4563Mert elég szoros viszonyt ápolok vele, konkrétan ősztől tavaszig, majdnem, hogy a hajamra is ezt kenem, de a reggelimhez vaj helyett mindenképp, húsokhoz, tésztára, és főleg nagy kanállal…. Kiváltságos helyzetben vagyok, egyenesen a termelőktől kapom, akik még ráadásul meg is főzik és az eszéki piacon árulják. Ledöbbenek mikor azt hallom, ott ez nem fogy elég rendesen, hiszen a multikban kapható verziók igen csak alul maradnak ízben és minőségben is a házi készítésű ajvárral szemben…

Na, mit is akarok most ebből kihozni? Ja, igen, hogy egyrészt az öcsém tudja, hogy hova kell nősülni, így a hétvégén gyorsan meg is ejtették a határ menti kis faluban Kopácson az eljegyzést, ami az éttermet, és az ételkínálatot tekintve egy kisebb esküvőnek is megfelelt volna. Másrészt onnan sosem jövünk haza paprika nélkül, a kedves házigazdák ugyanis minimum 10 kg paprikával (és 5 kg súlyfelesleggel indítanak útnak) és naná, hogy most érnek a hatalmas piros és fehér húsú példányok is, nem éppen szerény konyhakerti viszonyok között. A fővárosi “oxigéndús” levegőhöz szokott orrom, egyenesen örömtáncot járt, mikor megajándékoztam egy túrával a friss paprikarengetegben, de a szemem is határozottan megköszönte a látványt.

DSCF4535Ez a kencefince recept azon felül, hogy finom is, egy jó ürügy arra, hogy Kopácsról is írjak pár szót, mert itthon nagyon kevesen ismerik és ha azt mondom, hogy megyek Horvátországba akkor mindenki a tengerpartra gondol, nem mintha az kevésbé lenne a szívem csücske, viszont ez a település, annál sokkal közelebb van és a táj gyönyörű. Elég, ha csak beírjátok a gugliba, hogy Kopácsi-rét és máris mesés képekkel találjátok szemben magatokat. Nagyon jó hétvégi úticél lehet ez a nemzeti park a Duna-Dráva vidéken, ahol érdemes egy laza hajókirándulást tenni, és a gazdag állatvilágnak köszönhetően biztosan szembejön pár kormorán, teknősbéka, rengeteg hal, de én már komplett vaddisznó családot is lefigyeltem pár évvel ezelőtt.

Kopács 048

DSCF4374Ha megéheznétek, hangulatos éttermeket is találtok a környéken, de ha csak egy kávéra vágytok, akkor egyszerűen üljetek be a nádas közepén található Lopocs bárba – ami horvátul tavi rózsát jelent-, és lógassátok be a lábatokat a siklók virágok közé, vagy nyújtózzatok el a stég szélén és csak úgy nézzetek ki a fejetekből órákon át vagy nézzetek farkasszemet egy békával, mert azt itt szabad és kimondottan jólesik, anélkül, hogy bárki furán nézne az emberre…

DSCF4364

DSCF4360Ha szállásra vágytok, akad is az is a faluban, a Dinin Konak (nagypapa lak nyers fordításban) a nevével ellentétben csöppet sem öreges, hiszen nem rég nyitotta meg kapuit, pincével, borokkal(tesztelve), étteremmel, isteni fogásokkal (tesztelve.. kipukkadásig…), és kiadó szobákkal. Utóbbit nem teszteltem viszont láttam és szívesen megtenném, úgyhogy a szeptember közepén megrendezésre kerülő halász napokon is ott a helyem! Ezt egyébként láttam már meghirdetve néhány itthoni utazási iroda honlapján. Egy szó mint száz, vegyétek bele az útitervek közé, mert érdemes!

Na jöjjön az a paprikakrém recept is, amit én most szezámmag olajjal és szezámmaggal dobtam fel, de semmi gond,  ha ez nincs kéznél. Tökéletes az olívaolaj is hozzá, sőt bármilyen olaj nélkül, jó sok fokhagymával is remekül helyettesíteni fogja a szendvicsben a vajat, illetve sült húsok mellé is ízleni fog biztos vagyok benne. Elárulom, hogy eredetileg túróval szerettem volna összekeverni a sült paprikát, de mivel a túró úgy döntött a hűtőben, hogy inkább megromlik, mint hogy összetalálkozzon ezzel az izmos paprikával, így legalább laktózmentes lett… Ja és jóféle házi kóbászt is ettem hozzá, én! Kitaláljátok azt honnan kaptam??

DSCF4561Hozzávalók:

2 nagy darab piros húsú paprika

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanál szezámolaj

1 evőkanál szezámmag

pár csepp vörösborecet

frissen őrölt bors

A paprikákat egy sütőpapírral leterített tepsire tettem és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam kb. fél órára. Kicsit hűlni hagytam, majd lehúztam a héját, kikapartam a magjait és egy tálba tettem a puha húsát. Hozzáreszeltem a fokhagymákat, sóztam, borsoztam, meglocsoltam a vörösborecettel és a szezámolajjal, majd megszórtam a barnára pirított szezámmaggal.

Ördögien néztek ki, mikor megsültek:

DSCF4557

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!