Pálmafa Project

Gyümölcsmártás extrákkal

Minden évben kell egy gyümölcsmártás recept. Általában június magasságában szál meg az ihlet ez ügyben, mikor megérkezik hozzám a kertből az első rekesz cseresznye és/vagy meggy szállítmány.

Az egyik “extra” a cékla láttán ne boruljatok ki nagyon, aki követ, tudja, hogy ez nálam már megszokott, aki meg nem, az feltétlenül kóstolja meg a céklát valamilyen piros gyümölccsel kombinálva, mert mennyei mannához jut ezáltal, ha mondom. Eperrel, meggyel és cseresznyével a legjobb, akár nyersen turmixba, akár pirítósra bruschettára, akár nyers gyümölcslevesbe, akár egy hasonló mártásba teszitek a végeredmény repetagyanús. Nem a céklaíz dominál amúgy benne, sokkal több a gyümölcs, amit igyekeztem nem szétfőzni, éppen csak összeforralni.

Dara és hús helyett,  pedig most dió és kecskesajt koronázta meg, utóbbi helyett a fetasajt is jó lehet, és jó sok zöld citrommal, illatos mentával kész a hmmm érzés és kiül az arcotokra a szép az élet felirat egyből.

Nincs benne tejföl, meg lisztes habarás, ami csak elnyomja az ízeket és szerintem egy kalap alá kerül ezáltal az összes hasonló gyümölcsmártás és pont az igazi friss aromák hiányoznak belőle. Persze tehettek hozzá egy kevés joghurtot vagy akár kókusztejszínt, ha szeretnétek, de ezek nélkül is pont elég krémes és selymes az egész sztori. Sűrítésnek elég a gyümölcsből pár kanállal visszaturmixolni és akkor még rizsliszt sem kell bele, ízlés dolga, nekem most az utóbbihoz volt kedvem.

Hozzávalók 4 adaghoz:

2 nagyobb fej cékla

kb. 60 dkg cseresznye és/vagy meggy

10 dkg dió

10 dkg natúr kecskesajt (feta is jó helyette)

1 db lime (citrom is jó helyette)

1 teáskanál szárított menta

1 kisebb ág friss menta

csipet só

méz vagy nyírfacukor ízlés szerint

2-3 evőkanál rizsliszt (zabliszt is jó helyette)

A céklát héjastól megfőztem, meghámoztam felkockáztam.

A cseresznyét és a meggyet kimagoztam, mindent egy lábosba tettem, tettem bele pár szelet zöld citromot, belefacsartam az egyik felének a levét is, beletettem a felaprított menta egy részét, kevés nyírfacukrot, csipet sót és felöntöttem annyi vízzel, ami éppen csak ellepte.

A diót megpirítottam pár perc alatt egy száraz serpenyőben, majd ledaráltam, nem baj, ha kicsit darabos marad.

Mikor felforrt a mártás kivettem pár evőkanálnyit a léből, összekevertem a dióval és a rizsliszttel, majd visszaöntöttem a mártásba, megvártam, míg ismét felforr és kicsit besűrűsödik, majd elzártam a gázt alatta. Szórtam még bele friss mentát, belefacsartam a lime másik felét is és kihűtöttem langyosra, vagy be is hűthető, tálalás előtt pedig kecskesajtot és pár szem diót tettem a tetejére.

Sült csirkemell áfonyamártással és édesburgonyával


Szeretem a színes ételeket, annyira jól mutatnak egy hófehér tányéron, hogy néha sajnálom megenni őket. Utóbbi hazugság természetesen a részemről. Alig vártam, hogy ráugorjak…

Jártamban, keltemben itt eszem, ott eszem, szeretek, -tünk jó kis éttermekbe betérni. Így történt ez pár hete is, mikor én egy jóféle babgulyással (igen jól olvassátok, én és a babgulyás egy helyen egy időben és tányéron) leptem meg magam, míg A férfi (Bambirajongók most lapozzanak) áfonyás vörösboros őzpörköltet nézett ki magának és mielőtt megkóstolhatta volna, már bele is trollkodtam a tányérjába csak úgy nőiesen a nagy leveses kanalammal. Elsősorban a mártás érdekelt és persze az őz is, mert a vadhúst nem igen szeretem, de őzet még nem ettem. Az van, hogy ízlett és nem kicsit, a vörösboros áfonyás cuccot kóstolva pedig már el is képzeltem, hogy ez simán ehető szárnyassal is, lisztes krokett helyett meg édeskrumplival inkább.

Így hazatérve megálmodtam ezt az ételt és lám, valósággá vált. Na nem teljesen úgy, ahogy elképzeltem, ugyanis kezembe kaptam a boros üveget, hogy majd jól felnyitom. Én. Egyedül. Dugóhúzó belecsavar, eddig sima és itt véget is ért a történet kb. Nem mozdult, nyúztam, húztam, szorítottam, mindenhova, ráfeküdtem, mindezt edzés után közvetlen, amikor mindig elhiszem magamról, hogy rettenetesen erős vagyok és legyőzhetetlen. Kiizzadtam, remegett a kezem, az üveg nyakát már féltem, hogy letöröm, A férfi távol, a szomszédhoz mégsem mehettem át remegő kézzel egy boros üveggel a kezemben vérben forgó szemekkel fényes nappal…

Mély levegő, megnyugszik, bor téma elenged, recept változik, B. opció. Van egy titkos lötyim a hűtőben, egy kedves barátnémtól kaptam nem rég. Ő a gránátalma szirup. Nem, nincs bor íze, de ebbe az ételbe amúgy sem árt esetleg egy pici édes, ha az áfonya nem az. Úgyhogy ebből kapott egy kanálkával a szirupból és be is fejeztem a főzést mosolygó arccal kisimulva.

A bor sorsa azóta eldőlt, illetve beledőlt az üvegbe a dugó egy fakanál segédletével egy langyos nyári este…

Szóval borral vagy anélkül, isteni! Amúgy meggyel is klassz lehet.

Hozzávalók 4 főre:

1 egész csirkemellfilé

25 dkg áfonya

2 db édesburgonya (kb. 1 kg)

kb. 1,5 deci víz (helyette lehet vörösbor)

1 evőkanál gránátalma szirup(elhagyható)

1 csapott evőkanál rizsliszt (más liszt is jó)

1 közepes rozmaring ág v 1 mokkáskanál szárított

só, bors

kókuszolaj

Az édesburgonyát meghámoztam, hasábokra szeltem és 200 fokra előmelegített sütőben puhára sütöttem kb. 20 perc alatt.

A csirkemellet vékony szeletekre vágtam, mindkét oldalát sóztam, borsoztam és kevés kókuszolajon megsütöttem egy serpenyőben oldalanként kb. 8-10 perc alatt, míg szép aranybarna lett kívül, belül pedig fehér, de még szaftos a húsa.

Ezalatt egy kisebb serpenyőbe szórtam az áfonyát, felöntöttem a vízzel és a gránátalma sziruppal, majd összefőztem kb. 10 perc alatt, majd a forró léből kimertem pár kanállal, simára kevertem a rizsliszttel és visszaöntöttem a mártásba, még egyszer összeforraltam és elzártam a gázt. Tálalható!

Medvehagyma pestós csirke

Lassan elérkezik a medvehagymaszezon vége, érdemes pesto formájában elspájzolni belőle, de az a jó hírem van, hogy ezt az ételt bármilyen pestoból elkészíthetitek. A boltban is kapni jobb minőségűeket, de ha házilag gyártanátok, hiszen nagyon egyszerű, akkor ITT találtok recepteket hozzá.

Bazsalikomos, petrezselymes, cukkinis, újhagymás, kelkáposztás, bármilyen pesto jó lehet, és nem csak pirítósra érdemes kenni, hanem hasonló húsos ételekbe, de halakhoz is szuper.

Nagyon ritkán eszem nokedlit, vagy nevezzük galuskának, ahogy tetszik, viszont most megkívántam és hát A férfi elé sem tehetem a húst csak úgy simán salátával. Kivéve, ha vacsoráról van szó, mert akkor ő is szívesen eszi a dudvát, ahogy ő nevezi… Hát dudva azért ebben is van bőven, hiszen a pesto és a petrezselyem is az, és bár készítettem már rizslisztes nokit, de szerintem most sikerült a legjobban. Egyrészt giga méretűeket szaggattam, másrészt rájöttem, hogy az útifű maghéj a titok, mert az tök jól összefogja az egészet, a szódabikarbónának köszönhetően viszont nem lesz fojtós a végeredmény. Az útifű egyébként a reggeli chiapudingom vagy zabkásám rendszeres hozzávalója is, de fasírtokba is kiválóan használható, érdemes otthon tartani, mert nagyon kevés kell belőle és klassz a beleknek is.

Természetesen a pestós csirke rizzsel vagy kölessel is nagyon finom ebéd lesz! Mellé friss fejes saláta vagy ubisali, csalamádé, hmm…

Hozzávalók :

1 egész csirkemellfilé

3-4 evőkanál medvehagyma pesto (recept ITT)

2 deci tejszín (kókusztejszínt használtam, de rizstejszín v sima főzőtejszín is jó)

só, bors

kókuszolaj

Galuskához:

3 deci rizsliszt

2 db tojás

kis csokor petrezselyem

1 evőkanál útifű maghéj

1 késhegynyi szódabikarbóna

só, bors

olívaolaj

A csirkét felkockáztam, majd kevés kókuszolajon lepirítottam, sóztam, borsoztam, majd hozzáadtam a tejszínnel összekevert pestot és hagytam, hogy egyszer összerottyanjon, majd elzártam a gázt alatt. Esetleg pici víz még mehet alá, ha kevesebb tejszínt adnátok hozzá vagy túl sűrű lenne.

Amíg a hús sült, összekevertem a nokedli hozzávalóit, vizet forraltam, majd egy evőkanállal beleszaggattam a galuskákat, megvártam, míg feljöttek a víz tetejére és egy szűrővel tálba szedtem őket, majd meglocsoltam pár csepp olívaolajjal.

Almás diós kevert

Gyerekkorom egyik népszerű sütije volt az almás kevert, amit a Nagymamám sokszor készített és mivel a nem rég megosztott mákos körtés muffin után érkezett egy enyhe célzás a barátnémtól, hogy inkább diósat szeretne végre látni az oldalon, mert allergiás a lelkem a mákra. Úgyhogy így született és sült ki eme sütike.

És nem csak az ő kedvéért, – bár bízom benne, hogy nekiáll és megsüti-, hanem mert kellett valami magammal hurcolható édességféle az egyik nap, így ez jutott eszembe és a lisztet már automatikusan ki is cseréltem darált dióra. Akár az egészet süthetitek abból, nekem kevesebb dió volt otthon, így rizsliszttel kombináltam, de akár zabliszt is jó, vagy tönköly,  vagy ami  kéznél van…

És a szokásos körök, hogy alma helyett körte, dió helyett mák, mandula, mogyoró stb. Tényleg azért jók ezek a sütik, mert bárhogy variálhatjátok az finom lesz, sokáig eláll és a gyümölcsnek köszönhetően nem fog kiszáradni. Sőőőt mondok még jobbat, akár répa is lehetne benne….

Hozzávalók:

3 közepes alma

15 dkg darált dió

15 dkg rizsliszt (zabliszt is jó, vagy bármilyen más liszt)

4 tojás

10 dkg xilit v más cukor

csipet só

1 mokkáskanál fahéj

negyed citrom leve

1 mokkáskanál szódabikarbóna

A lisztben elkevertem a fahéjat, szódabikarbónát és a csipet sót. Az almát lereszeltem héjával együtt és meglocsoltam citromlével, a tojásokban elkevertem a cukrot, majd ezt ráöntöttem az almára, abba pedig beleforgattam a lisztet.

Az egészet összekevertem és 180 fokra előmelegített sütőben egy 20x25cmes kisebb, sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 25 perc alatt megsütöttem. Ha kihűlt szépen szeletelhető.

Rántott cukkini diós bundában

Tudom, hogy arra vagytok kíváncsiak először, hogy mivel lett bepanírozva a cukkini, hogy gluténmentes. Elárulom, rizsliszt és darált dió a titok nyitja.

És itt a dió a lényeg, mert a nem túl karakteres ízű cukkinihez istenien passzol, viszont mégis érezni benne a zöldséget is, éppen csak roppanósra sült, nem is szabad jobban. Pláne jót tesz neki, hogy nem egy bödön forró olajban sült és tocsog benne, hanem a sütőben éppen csak leheletnyi kókuszolajon.

A saláta pedig egy üde átmenet a tél és a tavasz között, hiszen még ott van a fekete retek karcos csípős íze, de mellette a zsenge piros retek is virít és kiegészítik egymást. Nem is tettem bele most más fűszert, viszont volt otthon maradék főtt köles, így hozzákevertem. Ez lehet maradék rizs is, de ki is hagyhatjátok, anélkül is finom lesz.

És egy nagyon fontos dolog, ha megmaradnak a panír hozzávalóit, kutyuljátok össze és egy kanállal kiszaggatva terítsétek szét a tepsin, mert szuper ropogósra sül és az ízeeeee….

Hozzávalók 2 főre:

1 db cukkini

10 dkg rizsliszt

1 tojás

15 dkg darált dió

só, bors

kókuszolaj

Salátához:

1 kis csokor piros retek

2 db fekete retek

maradék rizs vagy köles (elhagyható)

almaecet

só, bors

olívaolaj

A cukkinit megmostam, szárazra töröltem és felszeleteltem kb. fél centi vastagra. Inkább vastagabb legyen, legalábbis én nem szeretem, ha csak a panírt érezni, a zöldség íze meg eltűnik szinte. Ezután sóztam, borsoztam mindkét oldalát, majd a szokásos módon bepaníroztam, először a rizslisztbe, aztán a tojásba, végül a dióba forgattam.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra, a sütőpapírral borított tepsit vékonyan megkentem kókuszolajjal, majd ráfektettem a cukkiniszeleteket és mindkét oldalát kb. 10-10 perc alatt megsütöttem.

Ezalatt elkészítettem a salátát, lereszeltem a fekete és a piros retket, hozzáadtam a maradék kölest, meglocsoltam kb. egy teáskanál almaecettel, és 1 evőkanál olívaolajjal, pici só, pici bors, alaposan összeforgattam és amíg a cukkini megsült állni hagytam.

Gluténmentes babfőzelék füstölt hússal

Egy különleges babfajta kerül ma terítékre, méghozzá a Kelet-Ázsiából származó adzuki bab.

Régóta kíváncsi voltam már erre a szépséges bíbor színben pompázó babra, mivel többé kevésbé a vércsoport diétát is szem előtt tartva eszem és főzök, és az kimondottam ezt a fajta babot javasolja nekem, mint 0-ás vércsoportú perszónának. Itthon bioboltokban kapható, fél kg 600-700 Ft körül már kapható. Nem kimondottam olcsó, de úgysem eszem minden héten babot, a környezetem legnagyobb örömére…. És akkor itt emelném ki az egyik, számomra legjobb tulajdonságát ennek a babnak, mert abszolút nem puffaszt, nulla, zéró kellemetlen hatás… Ezt persze nem tudom garantálni nektek is, mert nem vagyunk egyformák, de nekem tényleg jó.

Az egyik legjobb fehérjeforrás, ha a növények között keresgélünk, emellett sok benne a B1-, és B6-vitamin. Az már más kérdés, hogy én most füstölt sertéscombot főztem bele, kicsit sós is lett ennek köszönhetően, de ez van, finom vót elfogyott, eltelített egy kisebb tányér egész délutánra. Teljesen gluténmentes. a babot turmixoltam vissza, és ott tettem csak bele egy kevés rizslisztet, de ezt ki hagyhatjátok, ha nem túl híg, akkor nem kell bele semmilyen liszt.

A tetejére, hogy tesztek-e tejfölt vagy sem, ez megint ízlés dolga, ártani biztos nem fog neki, de enélkül is nagyon finom!

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg adzuki bab

20-30 dkg füstölt comb

3 babérlevél

1 fej vöröshagyma

2 duci gerezd fokhagyma

1 paradicsom

zellerzöld

kis csokor petrezselyem

vegamix zöldségkeverék (más ételízesítő is jó)

2 evőkanál rizsliszt (más liszt is jó)

só, bors

kókuszolaj

A babot előző este beáztattam. Másnap este a húst tettem fel először főni, de előtte félbevágtam, hogy könnyebben puhuljon és mikor félig megpuhult leszűrtem róla a vizet, majd a bab áztatóvizét is kiöntöttem. Kevés kókuszolajon üvegesre pároltam a vöröshagymát, majd hozzáadtam a babot és a húst, fűszereztem, felöntöttem annyi vízzel, amennyi egy ujjnyival ellepte, beletettem a zellerzöldet, petrezselymet, a kockára vágott paradicsomot is, majd lefedve főzni kezdtem. Mikor a bab félig megpuhult, hozzáreszeltem a fokhagymákat, beletettem a felkockázott paradicsomot és tovább főztem, míg minden át nem puhult teljesen. Ha nagyon besűrűsödött öntöttem alá 1-1 deci vizet. Ezután kb. egy nagy merőkanálnyit kivettem a főzelékből, hozzászórtam a rizslisztet és simára turmixoltam, majd visszaöntöttem a főzelékbe. Megvártam, míg felforr ismét és sűrűsödni kezd, majd elzártam alatta a gázt.

A húst kivettem és kis darabokra szedtem, majd visszatettem a főzelékbe és tálalható!

Glutén- és laktózmentes fánk

Idén még nem sütöttem fánkot, csak tervben volt régóta. Találtam egy receptet amitől felcsillant a szemem, hiszen teljesen lisztmentes, sőt tej sincsen benne. Hajdinalisztes túrófánkot már sütöttem tavaly, kb. pont így néztek ki mint ezek, de kíváncsi voltam, hogy lehet a túrót is elhagyni. Íme!

Az eredeti recept linkjét legalul találjátok, ezt azért hangsúlyoznám, mert én kicsit eltértem tőle, hiszen nem tettem bele útifű maghéjat. Azt hittem van otthon, de tévedtem….no para, helyette több rizslisztet szórtam hozzá és ugyanaz a végeredmény.

Itt sem árulok zsákbamacskát, nem lesz ugyanolyan, mint a hagyományos túrófánk vagy szalagos fánk, de teljesen vállalható és finom lesz a végeredmény, frissen, langyosan a legjobb egy jóféle lekvárral. Én most egy rapid “lekvárt” dobtam össze, sima gyümölcspüré pár kanál sütőtökkel édesítve, de bármilyen kéznél lévő gyümiből készíthettek ilyet.

Nem kell megijedni  ezektől a lisztektől sem, egyrészt rizsliszt már bárhol kapható, köles- és hajdinaliszt nem, viszont egyszerűbb és valószínűleg olcsóbb is kölest vagy hajdinát venni, majd ledarálni és kész a liszt. Én is így csináltam, működött. Nem volt kedvem formázni és kilyukasztani őket, így szimplán egy kanállal szaggattam őket az olajba, pikk-pakk kész, figyeljetek rá, mert könnyen megéghet.

 

Hozzávalók:

200 g rizsliszt

100 g kölesliszt (darált köles)

50 g hajdinaliszt(darált hajdina)

10 g élesztő

2,5 deci (növényi) tej

1 tojás

25 g kókuszolaj ( vagy vaj)

45 g nádcukor

kókuszolaj a sütéshez

“Lekvárhoz”:

1 alma

1 körte

1 teáskanál reszelt gyömbér

1-2 kanál főtt v sült sütőtök (elhagyható)

pár csepp citromlé

édesítéshez ízlés szerint méz

A liszteket összekevertem az élesztőt és egy nagy csipet nádcukrot elmorzsoltam a meleg, de nem forró kókusztejben. Letakarva langyos helyre tettem kb. 10 percre míg az élesztő felfutott.

Felolvasztottam a vajat, a liszteket összekevertem a cukorral. Mikor az élesztő felhabosodott a tej felszínén, beleöntöttem a liszt közepébe, majd hozzáadtam a tojást és a kókuszolajat is és kézzel alaposan összedolgoztam. Ha túl híg a massza akkor rizslisztet szórjatok még hozzá. Lágy, de nem folyós állagúnak kell lennie. A kelesztés alatt még sűrűsödni fog. Kb. fél órára langyos helyre tettem egy konyharuhával lefedve.

Amíg a tészta kelt, lereszeltem az almát, a körtét és a gyömbért, hozzáadtam a tököt és leturmixoltam, végül pár csepp citromlével meglocsoltam.

A megkelt tésztát egy nagy evőkanállal forró olajban, mindkét oldalán kb. 3-3 perc alatt megsütöttem, majd papírtörlőre szedtem. Frissen az igazi!

Forrás: https://glutenerzekeny.hu/glutenmentes-receptek/glutenmentes-fank-recept/

Banános zabpelyhes keksz

Az egyik legjobb dolog, ami a konyhában klassz, ha kéznél van, az a zabkeksz, de még véletlenül sem a bolti… Én nagyon szeretem, akár utazáshoz, akár, ha gyorsan kell valami nyammognivaló, akár, ha vendég(ek) jön(nek) és édesség után áhítozó bendőket kell megtömni. Meló alig van vele, bárki nekiállhat, és bátran lehet csereberélni a hozzávalókat, liszteket, attól függően mi van éppen otthon.

Először én is mindig fix receptet követtem, pontosan kimérve az alapanyagokat, aztán rájöttem, hogy a “keveremkavarom” kekszeknél nem nagyon lehet tévedni, az a lényeg, hogy formázható legyen a massza és ne túl kemény. Ha túl sűrű akkor mehet még hozzá valamilyen folyadék, jelen esetben egy mandarin leve, ha túl híg, akkor még tolni kell bele zabpelyhet, vagy bármilyen lisztet és repülhetnek is a sütőbe.

dscf0215Azok a kekszek, amiben banán, sütőtök, esetleg répa van, tehát valamilyen rostdús alapanyag, mindig puhábbak szaftosabbak maradnak, szóval ne ropogós kekszre számítsatok. Ha viszont ilyesmi a cél, akkor a banánt ki kell  hagyni, de ugyanígy készül az is, és mehet még hozzá darabolt csoki, dió. Mindegyik elfogy gyorsan ebben biztosak lehettek!

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

10 dkg liszt (nálam fele tönköly fele rizsliszt)

15 dkg zabpehely

1 mokkáskanál szódabikarbóna

1 db puha érett banán

1 mandarin leve (narancs is jó)

1 tojás

10 dkg xilit

1 evőkanál karobpor v étkakaópor

15 dkg kókuszolaj (vaj is jó helyette)

1-1 mokkáskanál fahéj, szegfűszeg v kardamom

csipet só

180 fokra előmelegítettem a sütőt.

A liszteket, a zabpelyhet, fűszereket, karobport, szódabikarbónát összekevertem egy tálban. A kókuszolajat (felolvasztottam először) habosra kevertem a xilittel, belecsorgattam a mandarin levét, belekevertem a szétnyomkodott banánt is, majd összekevertem a szárazanyagokkal. Kézzel estem neki, szerintem így a legegyszerűbb, majd diónyi gombócokat formáztam a masszából és sütőpapírral bélelt tepsire tettem őket, nem túl szorosan, mert kicsit nőni fognak sütés közben. Egy pohár alját vízbe mártottam, hogy ne tapadjon és kissé kilapítottam vele a kekszeket. Kb. 15 perc alatt megsülnek, nem baj,  ha kivételkor még kicsit puhának tűnnek, ahogy hűl megszilárdul.

Kakukkfüves borsófőzelék répafasírttal

Van új a nap alatt, én sem gondoltam, hogy a zabtejszínnel finom lehet a főzelék megmondom őszintén…. Ugyanis a zabtej nem a legnagyobb kedvencem, készítettem és kóstoltam, de nem kattantam rá na. De! Ez így ebben a formában nagyon nagyon ízlett és ember meg nem mondaná szerintem, hogy mivel van besűrítve, mert semmi mellékíz nem érződik.

dscf0199Úgyhogy, ha eddig féltetek levenni a polcról a boltban a zabtejszínt vagy akár a rizstejszínt, mert azzal is működik, azt már többször próbáltam főzelékhez, akkor egész bátran tegyétek meg, jó lesz az tényleg.

Tudom, hogy aki még csak próbálkozik a reformkonyhával, annak furcsák lehetnek a hagyományos tejszín, tejföl után a növényi cuccok, éppen ezért ne kövessétek el azt a hibát, hogy mikor kibontjátok akár a zabtejszínt vagy a rizst, megkóstoljátok, majd elképzelitek, hogy a család tuti felkel az asztaltól, ha az ebből készült ételt teszitek le eléjük. És nem azért mert rossz az íze, hanem mert teljesen más és sokan összehasonlítják a tehéntejes zsíros termékekkel. Ezt nem szabad, közük nincs egymáshoz, de ennek ellenére a végeredményben már nem fog érződni hatalmas különbség. Vagyis de, ugyanis sokkal jobban átjön így az igazi borsó íz, mint a nehéz fehér lisztes tejes habarásokkal megtömött főzelék esetében. A rizsliszt sem muszáj egyébként a zabtejszínbe, elég visszaturmixolni egy kanál borsóval, de nekem még hígnak tűnt, mert több vízzel főztem, így beletoltam egy kanállal. Ez már rajtatok múlik, mint ahogy a feltét is. Én most a hűtőben árválkodó répából készült fasírtot képzeltem el a főzelékemen és másnap is vígan elnyammogtam.

dscf0202Hozzávalók 2 főre:

450 gr zöldborsó

1 kis fej vöröshagyma

1 duci gerezd fokhagyma

2 deci Bio Bridge zabtejszín

2 evőkanál rizsliszt (v más)

2-3 kisebb kakukkfű ág v 1 mokkáskanál szárított

só, bors

kókuszolaj

Feltéthez:

1 nagyobb sárgarépa

1 tojás

2 evőkanál rizsliszt(v más)

2 evőkanál tökmagliszt (bármilyen darált mag jó)

só, bors

kókuszolaj

A felaprított vöröshagymát egy evőkanál kókuszolajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a zöldborsót, majd megszórtam kakukkfűvel és felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen csak ellepi. Inkább kevesebb legyen, mint több. Puhára főztem a borsót.

Ezalatt a zabtejszínben elkevertem a lisztet és a reszelt fokhagymát és elkészítettem a fasírtot. A répát lereszeltem és összekevertem a többi hozzávalóval, majd pici kókuszolajon egy serpenyőben mindkét oldalát kb. 5-5 perc alatt pirosra sütöttem és papírtörlőre szedtem.

A főzelékből kivettem egy nagy merőkanálnyit és a zabtejes lisztes keverékkel simára turmixoltam, majd visszaöntöttem a lábosba és ismét összeforraltam az egészet, míg besűrűsödött a főzelék.

Almás muffin extrákkal

Barátság extrákkal is lehetne a cím…hiszen a muffin és az alma jó haverok, viszont most az alma kapott  még társnak egy kevés répát és sárga céklát. Igen, nem csalás, nem ámítás, jól írtam sárga és cékla. Belefutottam a piacon és rám tukmálták, hát megvettem és nagyon finom, talán még édesebb, mint a lila.

20160930_175644-2Szóval pont olyan jó lett így a muffin, mintha csak alma vagy répa került volna bele, kellemesen szaftos, nem száradt ki és nincs céklaíze, ettől nem kell tartani. Céklából általában csokis sütik készülnek, én is próbáltam, nekem annyira nem jött be, de így, hogy csak éppen beköszön a sütibe, teljesen jó, az alma dominál egyébként. Ne kutassátok fel a piacot azért sárga cékla után, ritkán látni, lila is jó lehet bele, de el is hagyható, elég az alma-répa kombó.

Még egy jó hír, hogy liszt nincs benne, rizsliszttel oldottam meg ezt a kérdést, de persze lehet másikkal is. És még egy extra a tetején a sűrű joghurt, amit a kókusz tesz ízesebbé, akár még pár csepp mézet is tehettek rá, de így is elég édes a süti, éppen ezért, szerintem kell mellé a savanykás joghurt.

Hozzávalók 8 darabhoz:

15 dkg rizsliszt

10 dkg nyírfacukor

3 db tojás

2 kicsi alma

1 kisebb répa

1 kis fej cékla

1 evőkanál citromlé

1 mokkáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál sütőpor

csipet só

Tetejére:

1 kis doboz natúr joghurt + 2-3 evőkanál kókuszreszelék

Az egész tojásokat elkevertem a cukorral, a lisztben elkevertem a sót, sütőport, fahéjat. Az almát, a répát és a céklát lereszeltem, összekevertem a citromlével. A lisztet belekevertem a tojásos masszába, majd a végén beleforgattam az almát és a zöldségeket is.

A muffintepsibe papír kapszlikat tettem, majd 3/4-ig töltöttem őket a masszával és 180 fokra előmelegített sütőben, kb. 20 perc alatt megsültek.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!