Pálmafa Project

A kezdet

Susúúú blogolok vagy mi, még szoknom kell az érzést, de ki tudja, lehet, hogy rajtam kívül tetszik még egy embernek vagy még egynek, esetleg soknak, de persze lehet nekem sem fog és elfáradok saját magamtól, bármi előfordulhat… lehet, hogy más is olyan gyávácska eleinte és az önbizalmát vakargatja a padlóról (nekem még egy pár morzsa elgurult, de lázasan keresem…) és ez majd erőt ad neki, hogy megalkossa a saját blogját. Már megérte. Egy biztos, veszítenivalóm nincs viszont írhatnékom, utazhatnékom, sportolhatnékom de leginkább egészségesen főzhetnékem az folyamatosan van.

Nem böngésztem és nyomoztam hetekig a neten, hogy miről érdemes és miről nem írni, miből van kevés és miből lehet Dunát rekeszteni, úgy döntöttem a magam útját járom és lepötyögöm ide, ami éppen eszembe jut. A fő csapás a gasztrovonal lesz azon belül egészséges(ebb) ételeket szeretnék közzétenni. Ne, kérlek még ne csapjátok le a laptop tetejét, senkit nem fogok rábeszélni, hogy szusit tekerjen és egyik receptem sem fog úgy kezdődni, hogy végy egy kg homárt és fejeld meg algaszósszal. Nem mintha ezekkel bármi bajom lenne, sőt nagyon is szeretem a tengeri herkentyűket, de némelyik elkészítését inkább meghagyom a profiknak. Olyan ételeket, hozzávalókat tapasztalatokat szeretnék megosztani Veletek amik nekem beváltak a mindennapjaimban és hozzájárultak ahhoz, hogy finom, egészséges és jó minőségű ételt egyek. Nem vagyok biomániás, de imádom a piacokat a friss idény zöldségeket és gyümölcsöket, tojás és tejtermék nélkül sem tudnék élni, sajt nélkül főleg, minél büdösebb annál jobb. Diót, mogyorót egyéb magokat jobb ha senki nem rak elém, mert eszem…amíg el nem fogy és utána inkább egy hétig nem nézek tükörbe, mivel a bőröm nem mindig hálás az ipari mennyiségben elfogyasztott csonthéjjasokért. Nem vagyok vega, de napokig el vagyok hús nélkül, viszont ha olyan kedvem van simán megeszem a házi kolbászt, hurkát és nem lesz lelkiismeretfurdalásom. Amit a saját konyhámból szinte már teljesen kiszorítottam az a fehér liszt és a cukor. Persze néha belefér, ha máshol elém rakják mondjuk egy jó krumplis pogácsa formájában naná, hogy leküldök belőle párat, de főleg sokat, és időnként magam is készítek ilyesmit, de többnyire a teljes kiőrlésű lisztek vannak előnyben, valamint a méz, a nádcukor és a nyírfacukor. Nem fűz szoros vonzalom a gyorséttermekhez, ha chipses tál mellett vezet el utam már nem érzem úgy, hogy fejest kéne ugranom bele, de pl. a retro ropinak néha én sem bírok ellenállni. Édes bűnök nélkül sem szeretnék élni, de ezen a téren is kísérletezem, hogy finom és jó minőségű is legyen a desszert. Nem vagyok híve a drasztikus fogyókúráknak az életmódváltoztatásban hiszek és tapasztalom meg az eredményeket. Egy szóval, a kiegyensúlyozottságra törekszem a táplálkozásban is.

Nem vagyok szakács, az elmúlt 15 évet irodákban töltöttem hol vidáman, hol kevésbé, de húztam az igát. Nemrég egy kis leállás következett be, így szokás leírni finoman, hogy kirúgtak?? Na jó azért ez nem volt ilyen drasztikus, de fogalmazzunk úgy megszűnt a pozícióm, de hálás vagyok ezúton is a főnökeimnek az akkor tanúsított emberségükért. Már most látom, hogy ez sem történt véletlen és szükségem volt erre. Változom, változtatok, szelektálok hol gondolatokat és érzéseket magamban  hol embereket magam körül, agyalok, tisztulok, próbálom a “nyugszikfekszik” érzést gyakorolni és közben körvonalazódnak az új célok. Ami viszont állandó már jó néhány éve  a barátaimon és a családomon kívül, az a mozgásigényem amit sok sporttal (aerobik, box, túra, séta, síelés, bármi a sakkot kivéve) illetve salsával (nem a paradicsomos, hanem a tánc) igyekszem levezetni. Imádok utazni, mindegy hogy 50 km-rel arrébb vagy 1000-rel ami fontos, hogy új élményeket, ízeket, látnivalókat raktározzak el magamban és élvezzek minden egyes pillanatot, hogy azt érezzem élek és nem csak túlélő vagyok a saját életemben.

A célom segíteni és bíztatni azokat embereket, akik eddig még csak tervezték, és azokat is akiknek még meg sem fordult a fejében, hogy megéri áttérni egy tudatos életformára, mert csak nyerhetsz vele. Félelmeim, csatáim, önbizalomhiányom volt nekem is, nem is kevés, és még bőven van mit tanulnom és hova fejlődni. Utáltam a változásokat, de már nem menekülök hanem szembenézek velük. Lassan egy hete ülök   eme irományom felett, és gyűjtöm az erőt,  hogy közzé is tegyem. Pár perce került a szemem elé ez az idézet, benne van minden és igyekszem ehhez tartani magam: “Váljon szokásoddá, hogy mindig megteszed amitől félsz,ha megtetted biztos lehetsz benne, hogy a félelmed nem éli túl.” Ráadásnak kaptam még mellé estére 10 perc tűzijátékot is. Csütörtökön a belváros szélén egy csendes utcában ez elég szokatlan, viszont én most egy jelnek tekintettem.:)

Köszönöm ha olvasol, kommentálsz, véleményezel, kérdezel vagy csak kipróbálsz néhány   ötletet!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!