Pálmafa Project

Almás spárga fehérrépa krémleves

Indítsuk egy jó kis tavaszi levessel a hetet. A fehér spárgát egyetlen módon szeretem csak igazán, méghozzá krémleves formájában és a fehérrépával illetve paszternákkal kiegészítve élvezetes kanalaznivaló született belőle.

Őszintén, hányszor vesztek és esztek fehérrépát egy évben? Húslevesimádók kivételek nyilván, de azonkívül? Én is meg tudom számolni hááát szerintem 1 ujjamon, hogy hányszor, a blogon is alig van recept vele, nagyon alul értékelt zöldség. Pedig finom édes, a hozzá hasonló, csak jóval nagyobb méretű paszternák pedig szintén és amíg sokan még ki is piszkálják egy hús- vagy zöldséglevesből őket, addig ebből nem tudják, sőt szerintem ki sem találják nagyon, hogy benne van. A citromtól és almától közelít ez az étel azért a gyümölcslevesekhez, így bízom benne, hogy nagyobb népszerűségre tehet szert, mint egy átlag zöldségleves.

Hideg, melegen, langyosan, reggel, délben, este is finom!

Hozzávalók 4 főre:

1 csomag fehér spárga

3 db közepes fehérrépa és/vagy paszternák

2 db alma

1 citrom héja

fél citrom leve

1 vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 deci rizstejszín (vagy másik tejszín)

fehérbors

nagy csipet kardamom (elhagyható)

kókuszolaj

A vöröshagymát kevés kókuszolajon megpároltam, majd hozzáadtam az apró darabokra vágott fehérrépát, paszternákot. Megvártam, míg kiengedi a zöldség a cukortartalmát elkezd kicsit barnulni karamellizálódni, majd fűszereztem, belereszeltem a citromhéjat és felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi. Ezalatt a spárga végeit letörtem ott ahol el akartak pattanni, mivel a végei fásak, azokat kidobtam, a többit meghámoztam, majd feldaraboltam és mikor a répa félig megpuhult ezt is hozzáadtam a leveshez. 5-10 percig együtt rotyogtak, míg a spárga is megpuhult, majd lehúztam a tűzről és simára turmixoltam az egészet.

Visszatettem a gázra, öntöttem hozzá rizstejszínt és beleszórtam a felkockázott almát is. Újra összeforraltam, majd forrástól számítva kb. 5 perc után el is zártam a gázt, hogy az alma ne legyen túl puha, inkább csak roppanós. Belefacsartam a citrom levét és kicsit kihűtve tálaltam.

 

Medvehagymás fetás répakrém

Nálam a tavasz nem a hóvirágokkal indul hivatalosan, hanem mikor meglátom a piacon az első csokor medvehagymát. Ami aztán természetesen jön velem a konyhába azonnal.

Imádom. Pont. Ennyi. Ennél jobban, na jóó, legalább ennyire szeretem a sült répakrémet, amit eddig aki megkóstolt, rákattant. Ez most is így történt, pedig nem is kedvenc római köményes, fahéjas, chilis verizót csináltam, ahogy szoktam, mivel nem akartam, hogy a fűszerek elnyomják a medvehagyma ízét. Ezért fetát tettem bele, hogy sűrűbb legyen és jó sok medvehagymát szeltem bele.

Szuper szendvicskrém lett belőle, némi retekkel, paradicsommal, rukkolalevéllel megfejelve gyorsan elfogyott egy pilisi túra alatt… Sőt a krém, még előtte, mert én kanállal jártam rá, aztán betévedt A férfi is a konyhába és baromi elégedett arccal tüntetett el egy zacskó pufirizst ezzel vastagon megkenve… Ilyen ez, muszáj kipróbálnotok!

Ja és ezúttal még fehérrépát is tettem bele, teljesen jó, az egyik talán legelhanyagoltabb zöldség felértékelődik az biztos!

Hozzávalók:

3-3 db közepes sárgarépa és fehérrépa

3-4 evőkanál kefir vagy natúr joghurt

5 dkg fetasajt

1 mokkáskanál dijoni mustár

1 teáskanál citromlé

pár csepp alma- vagy fehérbor ecet

6-8 szál medvehagyma

só, bors

A sütőt előmelegítettem 200 fokra, a répákat meghámoztam és kisebb hasábokra szeltem, majd sütőpapírral borított tepsin, kevés kókuszolajjal meglocsolva kb. fél óra alatt puhára sütöttem.

Ezután egy mély tálba tettem, hozzáadtam a sajtot, mustárt, citromlevet, ecetet, fűszereket, majd simára turmixoltam, végül hozzákevertem a felaprított medvehagymát. Hűtőben napokig eláll.

Májgombócleves

Tényleg a legelső májas étel, amit eddig főztem. És lehet az utolsó is…. Szép kezdet, de legalább őszinte, bár a leves ehető és finom lett, igaz néhány apróságon változtatnék legközelebb, de elsőre rendben volt.

Szóval a máj és én nem vagyunk jóban, néhány kivétel van, az egyik a májgombóc leves, amit szerintem gyerekkoromban ettem utoljára és most valahogy eszembe jutott, hogy megenném. Illetve régen megettem a májast, májkrémet, de ezek most már hanyagolva vannak, és nem is hiányoznak, illetve a májas hurka, amit mondjuk évente egyszer….

Úgyhogy nagy lelkesedéssel álltam neki, de hazudni nem fogok a máj felaprítása, “elkaparása”, ahogy mondják, nem lesz a kedvenc konyhai műveletem, inkább lereszelek egy kiló sárgarépát…. Amúgy lehet turmixolni is, miután apróra vágtátok, de egy deszkán egy éles késsel kapargatni sem tart sokáig. Zsemlemorzsa helyett én zabkorpát szórtam bele, de teljesen mindegy melyiket választjátok, mindenképpen jobb lesz, mint a zacskós májgombóclevesek…

Amin változtatnék, hogy a leírásban szereplő zabkorpából én többet tettem bele pár kanállal és szerintem picit keményebbek lettek a gombócok a kelleténél, szóval nem baj, ha nem tudjátok vizes kézzel megformálni őket, inkább maradjon lágyabb a massza és kanállal szaggassátok a levesbe, így puhább lesz a végeredmény is. Összességében nekem ízlett, a máj nem harap, egy próbát megér!

Hozzávalók 4 főre:

Leveshez:

3 közepes répa

2 fehérrépa

fél karalábé

fél zeller

1 mokkáskanál vegamix ételízesítő

kis fej vöröshagyma

só, bors

kókuszolaj

Gombócokhoz:

4 db csirkemáj

1 L-es tojás

1 duci gerezd fokhagyma

3 evőkanál teljes kiőrlésű morzsa

5 evőkanál zabkorpa (v zsemlemorzsa)

1 mokkáskanál majoránna

fél csokor petrezselyem

só, bors

A leveshez a felaprított vöröshagymát kevés kókuszolajon megfuttattam, hogy majd hozzáadtam az apróra vágott répákat, karalábét, zellert. Pár percig hagytam kicsit karamellizálódni őket, majd felöntöttem  kb. 1 liter vízzel a zöldségeket, fűszereztem és lefedve főni hagytam őket.

Ezalatt összeállítottam a gombócot. A májat egy kés hegyével pépesre “kapartam”, majd hozzáadtam a többi hozzávalót, a fokhagymát reszelve, alaposan elkevertem, majd állni hagytam, míg a zöldségek  majdnem teljesen átpuhultak. Ekkor nagyobb diónyi gombócokat formáztam a masszából és a levesbe tettem, mikor a feljöttek a gombócok a felszínre, még kb. kaptak 5 percet és elzártam a gázt alatta, végül friss petrezselyemmel szórtam meg a levest a tálaláskor.

 

 

Ropogós saláta fehérrépából és karalábéból

Pont annyira egyszerű, amennyire finom ez a saláta. A cél az volt, hogy olyan zöldségekből készüljön, amiket jó néhányan nem szívesen láttok a tányérotokon.

DSCF7287Elsőre a fehérrépa és a karalábé ugrott be, mivel ezeket én nem igazán szeretem főtt formájukban. Megeszem, de a húslevesben főtt egész karalábénak, biztos nem adok leszállási engedélyt a tányéromba…

Úgyhogy próbálnám barátságosabbá tenni ezeket a mumus zöldségeket, méghozzá frissen, üdén ropogósan, mert úgy igenis van ízük, sőt baromi jó ízük. Pláne, ha valamilyen aromás fűszer, némi pirított mag és egy jó minőségű olajból készült öntet öleli őket körül.

Azért is könnyebben eladhatóak tán ezek az “ellenséges” gyökerek ebben a formában, mert tavasszal még zsengék, nincs durva karcos ízük. Egész egyszerűen felértékelődnek és más ízben tündökölnek, mikor összeérnek a fűszerekekkel és az olajjal, sőt még a vitamintartalmuk is megmarad. Ebédre húsok mellé teljesen jó szolgálaltot tesznek, de egy kalóriaszegény laza vacsorának is megfelelőek.

DSCF7288Hozzávalók adagonként:

1 db fehérrépa

1 kisebb fej karalábé

1 szál újhagyma

friss oregánó vagy más friss fűszernövény

pár szem tökmag

1 löttyintés tökmagolaj (olíva is jó, de a tökmag finomabb)

pár csepp citromlé

só, frissen őrölt bors

A répát és a karalábét meghámoztam, majd lereszeltem, a hagymát karikára szeltem.

A tökmagot száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítottam.

Mindent egy tálba tettem, meglocsoltam a citromlével, tökmagolajjal, sóztam, borsoztam, apróra vágott oregánóval fűszereztem és jól megettem.

Illatos fűszeres egytálétel -Marokkói csicseriborsó leves

Az egyik legjobb választás lehet ez az étel, ha felmelegednétek egy hűvös, esős, de ráérős napon, vagy ha éppen macskajaj problémákkal küzdve próbáltok erőt önteni magatokba… Persze egy napsütéses madárcsicsergős délelőttön vagy délutánon, frissen, vidám hangulatban is megéri megfőzni, ha éppen a leves hiányzik a menüből. Nem árulom el, hogy én melyik kategóriába tartoztam éppen mikor ezt falatoztam…

DSCF5122Azt viszont elárulom, hogy egyszerre két ételt is készítettem egy csapásra hiszen a csicseriborsó feléből az egyik kedvenc kencém került legyártásra vagyis a humuszHa már csicseriborsóhoz juttok, javaslom kipróbálásra őt is. Csicserinket a babhoz tudnám hasonlítani, picit gazdagabb ízvilággal, és még magasabb beltartalmi értékekkel, bár külsőleg is nagyon kis aranyos és formás… Az egyik legjobb húspótló, hiszen nagyon magas a fehérjetartalma. Éppen ezért ebből a levesből nekem nem is hiányzott semmilyen husi, de persze ezt rátok bízom, esetleg egy kis füstölt házi “kóbi” még több ízt vihet bele…

Természetesen lehet csicseriborsó konzervet is használni hozzá, de én azt nem igazán szeretem, bádog íze van, bár tény, hogy úgy leredukálható az elkészítési idő. Ugyanez vonatkozik a paradicsomra is, tökéletes egy hámozott paradicsom konzerv is bele, de ha van otthon néhány szem, már kissé kókadozó példány, akkor röpülhetnek a levesbe, az már nem növeli tovább az elkészítési időt.

Laktató leveske, nem is feltétlen szükséges utána még egy fogás, de ha mégis választanék akkor valami édesebbet talán, például ezt a sütés nélküli kókuszos aszalt sárgabarackos tekercset.

DSCF5118

Hozzávalók 4 adaghoz:

20 dkg csicseriborsó (konzerv is lehet)

3 db répa

2 db fehérrépa

3 db paradicsom

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 teáskanál reszelt gyömbér

1 teáskanál őrölt római kömény

1 teáskanál őrölt koriander

fél mokkáskanál chilipor (friss chili még jobb)

só, frissen őrölt bors

1 nagy evőkanál kókuszolaj

Tetejére: friss petrezselyem vagy koriander

A csicseriborsót előző éjszaka beáztattam, majd másnap leszűrtem, felengedtem vízzel, amennyi bőven ellepi és puhára főztem kb.  egy óra alatt. Ezután leszűrtem, de a főzővizét megtartottam.

Felaprítottam a vöröshagymát, fokhagymát, felkarikáztam a fehér és a sárgarépákat és nagyobb darabokra vágtam a paradicsomokat is. A paradicsomok héját előtte lehúztam, még pedig úgy, hogy picit keresztben bemetszettem az alját és forrásban lévő vízbe dobtam pár percre, amíg a héja felpöndörödött. Erre tökéletesen alkalmas a csicseriborsó főzővize is.

Egy közepes méretű lábosban felhevítettem az olajat, majd rádobtam a vöröshagymát, pár percig pirítottam, ezután mentek hozzá a répák és fokhagyma is. Kb. 5 percig együtt pároltam őket, míg a répa elkezdett karamellizálódni.  Ezután hozzáadtam a paradicsomokat, sóztam borsoztam, belereszeltem a gyömbért, megszórtam a többi fűszerrel, majd mikor a paradicsom kiengedte a levét, hozzáöntöttem a főtt csicseriborsót is. A félretett főzővízből öntöttem hozzá annyit, hogy két ujjnyival ellepje, majd lefedve hagytam őket egy jó fél óráig rotyogni, míg a zöldségek megpuhultak.

Tálaláskor megszórtam friss petrezselyemmel.

 

Jamie halas pitéje

Jamie nevével bármilyen ételt el lehet adni szinte, lehet utálni, kritizálni, én bírom a csávót, de legfőképp a stílusát ahogyan főz. Abszolút kedvenceim a rengeteg zöldséggel, kreatívan, de pikk pakk kreált ételek, ahol a gyorsaság még sem megy a minőség rovására, mert eddig akármilyen receptet próbáltam tőle, a végeredmény csodás ízű lett. Na jó, volt egy kivétel, az őszibarackos mozzarellás ruccola saláta….de az nem Jamie gyerek hibája, hogy sajnos a ruccola kisasszonnyal nem sikerült semmilyen ízkombinációban barátságot kötnöm, de legalább adtam neki esélyt. Viszont tény, hogy az őszibarack, mozzarellával és némi sonkával isteni.

Ebben az ételben sem csalódtunk a hétvégén, ideális vendégváró halimádóknak, akkor ha sok a program és nem szeretnénk órákat a konyhában tölteni egy melósabb fogás elkészítésével.

DSCF3348

Ami a hozzávalókat illeti rugalmasan variálhatók, szakácsunk szárszellert reszelt bele, én gumósat. A kettőnek semmi köze egymáshoz, viszont a gumós zeller is jól passzol a halhoz és az volt kéznél, illetve került bele fehérrépa is, a paradicsomot viszont kihagytam.

Két féle halas pite receptje is van amúgy, az egyik ez a gyors verzió, a másikhoz pedig a zöldségeket előtte serpenyőben olajon megpárolja majd tejszínnel felönti, aztán megy az egész a sütőbe. Én is használtam tejszínt, viszont a krumplipürébe tettem, hogy krémesebb legyen. Így is, úgy is nagyon finom lesz.

DSCF3352

Hozzávalók:

70 dkg tőkehal

15 dkg cheddar sajt

1 kg krumpli

3 szál újhagyma

2 db sárgarépa

2 db fehérrépa

1 kis fej gumós zeller

2 marék spenót

só, bors

friss kakukkfű, rozmaring, szerecsendió

citromlé

1 evőkanálvaj

1,5 deci tejszín (tej is lehet)

olívaolaj

A krumplikat feltettem sós vízben főni, hámozva és darabolva. A sütőt előmelegítettem 200 fokra.

A hagymát felaprítottam, a répákat, zellert, sajtot lereszeltem és mindent a sütőedénybe tettem. A halat szintén apró darabokra vágtam, ezt is a tálba tettem a zöldségekhez, a tetejére halmoztam a széttépkedett spenótleveleket, sóztam, borsoztam, megszórtam friss kakukkfűvel és rozmaringgal, rálocsoltam kb. fél citrom levét, kevés olívaolajat és az egészet kézzel alaposan összeforgattam.

Mikor a krumpli megpuhult, leszűrtem, krumplinyomóval összetörtem, adtam hozzá vajat, tejszínt, reszeltem bele szerecsendiót és krémesre kevertem, majd a halas, zöldséges keverék tetején egyenletesen eloszlattam és kb. 40 percig sütöttem, míg a teteje elkezdett pirulni.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=LR1zxUTgtPU , https://www.youtube.com/watch?v=n0pNAjgLRcM

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!