Pálmafa Project

Meggyes sárgabarack krémleves

Az érzés, hogy végre nem csak almát, banánt és narancsot lehet kapni a piacon, nekem felbecsülhetetlen. Mániákus nyers gyümölcsleves gyártó és fogyasztó lettem az elmúlt években és nem csak azért, mert időt spórolok, hanem mert sokkal finomabb a végeredmény és a variációk sora pedig végtelen, nincs két egyforma.

A lényeg, hogy legalább kétféle gyümölcs legyen benne, mindegyik puha érett és édes, plusz édesítésnek kiváló valamilyen aszalt gyümölcs, én a datolyát csípem legjobban erre a célra, de tökéletes a nyírfacukor is, és kell egy csipet só, hogy mindezt kompenzálja. Utóbbit most bátran néhány darab maradék szárított, enyhén sós és nem olajban tocsogó aszalt paradicsommal oldottam meg. Senki nem mondta volna meg, hogy paradicsom is került bele amúgy, ez az én titkom maradt.

Krémes és habos egyszerre, de semmilyen tejszín vagy joghurt nem került hozzá, persze öntsetek bele nyugodtan, ha ehhez van kedvetek, de enélkül is finom. Hűtenem sem kellett, mivel a gyümölcsök hidegre kerültek már előtte, úgyhogy tényleg csak pár perc türelem és egy nagy kanál kellett, hogy élvezhető legyen a végeredmény!

Hozzávalók 3 adaghoz:

fél kg sárgabarack

kb. 5-7 db datolya

3 db aszalt paradicsom (elhagyható, helyette egy csipet só)

15 dkg meggy magozva

kb. 1 evőkanál citromlé

édesítésnek méz v nyírfacukor mehet bele ízlés szerint

A barackot kimagoztam és a turmixgépbe tettem, hozzáadtam a datolyát, aszalt parit, belefacsartam egy evőkanálnyi citromlevet, és felöntöttem annyi vízzel, amennyi pont ellepte. Simára turmixoltam, beleszórtam a kimagozott meggyet, majd lehet kanalazni, de behűtve az igazi.

 

Datolyás padlizsánsaláta

Végre kapható padlizsán normális áron, sütve pedig a legjobb tartalmas nyári saláták rittyenthetőek belőle, amit akár egymagában, akár húsok mellé, vagy jelen esetben egy jóféle csicseriborsós lepényben tálalva elfalatozhattok.

A padlizsán mellé kimondottan passzol a hűsítő joghurt és ha még van lehetőségetek friss mentaleveleket is belekeverni a salátába, akkor lesz az igazi a végeredmény. A lepényről már nem is áradoznék most, megtettem már párszor, A férfi is függővé vált, nem volt más választása vacsorára ilyet kap hétköznapokon néhány alkalommal biztosan, bármilyen kéznél lévő zöldséges töltelékkel, na jó, néha hússal, hallal, kencékkel. A legjobb megoldás, ha szeretitek a mexikói tortillát, vagy a gyrost, de nem vágytok lisztre, akkor ilyen lepénnyel helyettesíthetitek, ízben szerintem még finomabb is.

Hogy mit keres benne zeller? Nos, volt otthon egy kevés és mivel tök jól passzol a dióval és a padlizsánnal is, ezért belereszeltem, de ti ki is hagyhatjátok, sőt nem muszáj a chili sem, ha nem vágytok csípősre.

Nem ragozom jó kis kaja ez a nap bármely szakában!Hozzávalók:

1 nagyobb padlizsán

1 kis fej zeller (elhagyható)

1 db chilipaprika aprítva

6-8 db datolya aprítva

1 nagy v közepes doboz görög joghurt (más joghurt vagy kefir is jó)

fél marék pirított dió

1 mokkáskanál római kömény

pár db mentalevél

1 gerezd fokhagyma reszelve

fél citrom leve

só, bors

kókuszolaj

Lepényrecept itt található!

A padlizsánt felkockáztam és egy serpenyőben megsütöttem kókuszolajjal meglocsolva. A másik opció, hogy 200 fokra előmelegített serpenyőben sütitek, az is tökéletes.

Ezalatt elkészítettem a lepényeket, majd a salátához lereszeltem a zellert és az összes többi hozzávalóval együtt tálba tettem, mikor a padlizsán megsült azt is hozzákevertem és kicsit állni hagytam, hogy összeérjenek az ízek.

 

Gyümölcsmártás extrákkal

Minden évben kell egy gyümölcsmártás recept. Általában június magasságában szál meg az ihlet ez ügyben, mikor megérkezik hozzám a kertből az első rekesz cseresznye és/vagy meggy szállítmány.

Az egyik “extra” a cékla láttán ne boruljatok ki nagyon, aki követ, tudja, hogy ez nálam már megszokott, aki meg nem, az feltétlenül kóstolja meg a céklát valamilyen piros gyümölccsel kombinálva, mert mennyei mannához jut ezáltal, ha mondom. Eperrel, meggyel és cseresznyével a legjobb, akár nyersen turmixba, akár pirítósra bruschettára, akár nyers gyümölcslevesbe, akár egy hasonló mártásba teszitek a végeredmény repetagyanús. Nem a céklaíz dominál amúgy benne, sokkal több a gyümölcs, amit igyekeztem nem szétfőzni, éppen csak összeforralni.

Dara és hús helyett,  pedig most dió és kecskesajt koronázta meg, utóbbi helyett a fetasajt is jó lehet, és jó sok zöld citrommal, illatos mentával kész a hmmm érzés és kiül az arcotokra a szép az élet felirat egyből.

Nincs benne tejföl, meg lisztes habarás, ami csak elnyomja az ízeket és szerintem egy kalap alá kerül ezáltal az összes hasonló gyümölcsmártás és pont az igazi friss aromák hiányoznak belőle. Persze tehettek hozzá egy kevés joghurtot vagy akár kókusztejszínt, ha szeretnétek, de ezek nélkül is pont elég krémes és selymes az egész sztori. Sűrítésnek elég a gyümölcsből pár kanállal visszaturmixolni és akkor még rizsliszt sem kell bele, ízlés dolga, nekem most az utóbbihoz volt kedvem.

Hozzávalók 4 adaghoz:

2 nagyobb fej cékla

kb. 60 dkg cseresznye és/vagy meggy

10 dkg dió

10 dkg natúr kecskesajt (feta is jó helyette)

1 db lime (citrom is jó helyette)

1 teáskanál szárított menta

1 kisebb ág friss menta

csipet só

méz vagy nyírfacukor ízlés szerint

2-3 evőkanál rizsliszt (zabliszt is jó helyette)

A céklát héjastól megfőztem, meghámoztam felkockáztam.

A cseresznyét és a meggyet kimagoztam, mindent egy lábosba tettem, tettem bele pár szelet zöld citromot, belefacsartam az egyik felének a levét is, beletettem a felaprított menta egy részét, kevés nyírfacukrot, csipet sót és felöntöttem annyi vízzel, ami éppen csak ellepte.

A diót megpirítottam pár perc alatt egy száraz serpenyőben, majd ledaráltam, nem baj, ha kicsit darabos marad.

Mikor felforrt a mártás kivettem pár evőkanálnyit a léből, összekevertem a dióval és a rizsliszttel, majd visszaöntöttem a mártásba, megvártam, míg ismét felforr és kicsit besűrűsödik, majd elzártam a gázt alatta. Szórtam még bele friss mentát, belefacsartam a lime másik felét is és kihűtöttem langyosra, vagy be is hűthető, tálalás előtt pedig kecskesajtot és pár szem diót tettem a tetejére.

Bazsalikomos zöldborsós spenótfőzelék

Nyárindító főzelék lett ez a javából, bár a főzelék szó sem annyira állja meg a helyét, nem is tudom minek nevezem, de baromi finom lett. Olyan olaszos, ráadásul spontán kaja, mert mikor éhesen megyek vásárolni, akkor egyszerűen rám szakad az egész piac…

Fogalmam nem volt, hogy mit főzzek, csak megláttam a friss spenótot és megvettem, majd rám kacsintott a friss zöldborsó, persze akkor abból is kellett egy kicsi, így haladtam szépen tovább egészen addig, míg kis csokor illatos bazsalikomra leltem, és közben még 150 Ft-ért óccó, viszont igazi olasz bivalymozzarellát is “rám tukmáltak” egy bödönnel, mert közeli lejáratú volt… Szeretek így vásárolni és málhás szamárként beesni aztán a konyhába, mit főzzek felirattal a homlokomon. Takarítás közben jön meg az ihlet, így született meg délre ez a recept.  Annyira jólesett!

Az aszalt pari nem muszáj rá, anélkül is finom lesz, de nekem kellett most hozzá ez a pici luxus a flancos bivalymozzarellám mellé na. A mozzarellára amúgy elég rendesen rá vagyok gyógyulva, bármikor képes vagyok egyet letolni csak úgy paradicsommal, mindig segít, ha az éhenhalás fenyeget. Ha van lehetőségetek kipróbálni a bivalytejest, akkor ne gondolkozzatok rajta, mert sokkal krémesebb, lédúsabb, mint a tehéntejből készült. Utóbbiból is vannak azért jók, én az Aldi, Lidli, Spar saját márkásait szeretem a legjobban, mert azok tényleg puhák és olcsók is, viszont márkanév nélkül, de sajna az egyik hazai gyártó kemény gumiszerű terméke nekem nagyon nem gyere be, ráadásul az a legdrágább is, de ízlések és mozzarellák..

Egy a lényeg, hogy ezt az ételt próbáljátok ki!

Hozzávalók 2-3 adaghoz:

fél kg friss spenótlevél

20 dkg friss zöldborsó

1 csokor bazsalikom

2 gerezd fokhagyma

1 szál újhagyma

szerecsendió

pár csepp citromlé

só, bors

1-1 evőkanál olívaolaj és vaj(utóbbi nem muszáj, de szerintem így finomabb)

kb. fél liter víz

Tetejére:

szárított paradicsom, mozzarella

A hagymákat felaprítottam, majd az olaj és a vaj keverékén megfuttattam őket kb. 1 perc alatt, majd hozzáadtam a borsót és a spenótot is, sóztam, alaposan megborsoztam, reszeltem bele szerecsendiót és a felaprított bazsalikom felével is megszórtam, átforgattam, lefedtem, megvártam, míg a spenót pár perc alatt összeesik, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy ne teljesen lepje még el a zöldségeket. Így addig főztem, míg a borsó megpuhult, majd 1 nagy merőkanálnyi adagot kivettem simára turmixoltam és visszaöntöttem az edénybe, megvártam, míg ismét felforr és elzártam a gázt és facsartam rá pár csepp citromlevet.

Ha nagyon híg maradna, akkor egy pár kanál forró lében elkevertek 1 kanál rizslisztet, zablisztet vagy étkezési keményítőt vagy bármilyen lisztet és visszaöntitek a főzelékbe és már sűrűsödik is befele. De ez a cucc kicsit hígabban is isteni, tetejére tálaláskor mozzarellát tépkedtem rá és aszalt paradicsom darabokkal is megfejeltem, plusz rászórtam a maradék friss bazsalikomot.

 

Sült csirkemell áfonyamártással és édesburgonyával


Szeretem a színes ételeket, annyira jól mutatnak egy hófehér tányéron, hogy néha sajnálom megenni őket. Utóbbi hazugság természetesen a részemről. Alig vártam, hogy ráugorjak…

Jártamban, keltemben itt eszem, ott eszem, szeretek, -tünk jó kis éttermekbe betérni. Így történt ez pár hete is, mikor én egy jóféle babgulyással (igen jól olvassátok, én és a babgulyás egy helyen egy időben és tányéron) leptem meg magam, míg A férfi (Bambirajongók most lapozzanak) áfonyás vörösboros őzpörköltet nézett ki magának és mielőtt megkóstolhatta volna, már bele is trollkodtam a tányérjába csak úgy nőiesen a nagy leveses kanalammal. Elsősorban a mártás érdekelt és persze az őz is, mert a vadhúst nem igen szeretem, de őzet még nem ettem. Az van, hogy ízlett és nem kicsit, a vörösboros áfonyás cuccot kóstolva pedig már el is képzeltem, hogy ez simán ehető szárnyassal is, lisztes krokett helyett meg édeskrumplival inkább.

Így hazatérve megálmodtam ezt az ételt és lám, valósággá vált. Na nem teljesen úgy, ahogy elképzeltem, ugyanis kezembe kaptam a boros üveget, hogy majd jól felnyitom. Én. Egyedül. Dugóhúzó belecsavar, eddig sima és itt véget is ért a történet kb. Nem mozdult, nyúztam, húztam, szorítottam, mindenhova, ráfeküdtem, mindezt edzés után közvetlen, amikor mindig elhiszem magamról, hogy rettenetesen erős vagyok és legyőzhetetlen. Kiizzadtam, remegett a kezem, az üveg nyakát már féltem, hogy letöröm, A férfi távol, a szomszédhoz mégsem mehettem át remegő kézzel egy boros üveggel a kezemben vérben forgó szemekkel fényes nappal…

Mély levegő, megnyugszik, bor téma elenged, recept változik, B. opció. Van egy titkos lötyim a hűtőben, egy kedves barátnémtól kaptam nem rég. Ő a gránátalma szirup. Nem, nincs bor íze, de ebbe az ételbe amúgy sem árt esetleg egy pici édes, ha az áfonya nem az. Úgyhogy ebből kapott egy kanálkával a szirupból és be is fejeztem a főzést mosolygó arccal kisimulva.

A bor sorsa azóta eldőlt, illetve beledőlt az üvegbe a dugó egy fakanál segédletével egy langyos nyári este…

Szóval borral vagy anélkül, isteni! Amúgy meggyel is klassz lehet.

Hozzávalók 4 főre:

1 egész csirkemellfilé

25 dkg áfonya

2 db édesburgonya (kb. 1 kg)

kb. 1,5 deci víz (helyette lehet vörösbor)

1 evőkanál gránátalma szirup(elhagyható)

1 csapott evőkanál rizsliszt (más liszt is jó)

1 közepes rozmaring ág v 1 mokkáskanál szárított

só, bors

kókuszolaj

Az édesburgonyát meghámoztam, hasábokra szeltem és 200 fokra előmelegített sütőben puhára sütöttem kb. 20 perc alatt.

A csirkemellet vékony szeletekre vágtam, mindkét oldalát sóztam, borsoztam és kevés kókuszolajon megsütöttem egy serpenyőben oldalanként kb. 8-10 perc alatt, míg szép aranybarna lett kívül, belül pedig fehér, de még szaftos a húsa.

Ezalatt egy kisebb serpenyőbe szórtam az áfonyát, felöntöttem a vízzel és a gránátalma sziruppal, majd összefőztem kb. 10 perc alatt, majd a forró léből kimertem pár kanállal, simára kevertem a rizsliszttel és visszaöntöttem a mártásba, még egyszer összeforraltam és elzártam a gázt. Tálalható!

Céklás halas köles rizottó

Hétköznapi gyors ételt hoztam ma nektek, jól jön ez hét közepén, mikor már a hétvégi maradékok kifutottak, de még van annyi zöldség a frigóban, hogy max. 1-2 dolgot kell venni a sarki boltban vagy piacon, amivel klassz vacsorát és/vagy másnapi ebédet lehet rittyenteni.

Na ez az étel is ilyen volt egyik nap nálunk, nevezzük álrizottónak tulajdonképpen, hiszen a hagyományosat én is szeretem lassan kevergetve, simogatva főzni, megadni a módját stb., de kölesből viszont hasonló állagú, ízű, de sokkal gyorsabb verziók is készíthetőek. Nagyon szeretem a füstölt halat, és néha veszek, általában lazacot, ami tudom, hogy nem olcsó, viszont nagyon kevés elég egy nagyobb adaghoz is, mert intenzív az íze. Most viszont találtam füstölt makrélát, ami fele annyiba került, mint a lazac, dupla annyi volt mennyiségre és isteni finom. Persze bármilyen halat vagy sonkát is használhattok helyette akár. A spárga most elsősorban a színe miatt került bele, és mert a hűtő mélyén felejtettem egy csomaggal, így muszáj volt felhasználni, de enélkül is tökéletes lesz.

Ja, és jogos a kérdés, hogy lett ilyen cekci babarózsaszínű? Naná, hogy a céklától! Ha még nem kóstoltátok a cékla-kapor-hal triumvirátust, akkor ajánlom erősen kipróbálásra.

Hozzávalók:

3 deci köles

1 cs zöld spárga

1 cs füstölt makréla (vagy más hal)

1  kis fej cékla

1  csokor kapor

fél citrom leve

1 deci rizstejszín

só, bors

Tetejére: pici olívaolaj

A kölest dupla mennyiségű vízben feltettem főni, sóztam, borsoztam. Közben lereszeltem a céklát, felaprítottam a kaprot, a halat nagyobb darabokra szedtem. A spárga fás végeit letörtem és kevés kókuszolajon egy serpenyőben kb. 5-8 perc alatt roppanósan puhára pároltam, majd kis darabokra vágtam. Mikor a köles már majdnem teljesen megpuhult és szinte az összes vizet beszívta, hozzáöntöttem a rizstejszínt, beleszórtam a céklát, kaprot, halat, spárgát és megvártam, míg még egyet rottyan, elzártam a gázt alatta és lefedve még kb. 10 percig állni hagytam, hogy biztosan átpuhuljon a köles és az ízek is összeérjenek. Végül rácsorgattam a citromlevet és tálalásnál még kapott egy löttyintés olívaolajat is.

Epres mini pavlova

Jelentem, desszerttel kezdeni a hetet ér! Holnap blogszülinap, 4 éves lett Pálmafa, és mivel az elmúlt pár évben úgy alakult, hogy mindig epres nyalánkság készült erre az alkalomra, hát nem akartam megtörni a hagyományt.

Pavlovát már készítettem és bár nem szeretem a klasszikus habcsókot, így én is szívesen elfalatozom és nem olyan macera elkészíteni, mint ahogy elsőre gondoltam volna. Nem baj, ha picit betörik a teteje, megreped, ez ilyen, rusztikus, és a krém úgyis befedi.  A sütési ideje sok, de amúgy csak a habot kell felverni hozzá, a tetejére meg tényleg ízlés dolga, hogy mit pakoltok, a lényeg, hogy legyen valami krémes, jelen esetben ez mentával és levendula mézzel megbolondított görög joghurt, de helyette akár a sima sűrű joghurt, vagy mascarpone, tejszínhab is elég.

A habcsók cukros, és bár én mindig nyesegetem a cukoradagokat, itt sajnos nem lehet, különben nem fog szépen megkeményedni pavlovánk, ezért a krém tényleg csak mutatóba kapott pár cseppet a mézből. Dehogy ez a levendulás méz milyen brutál, egyszer próbáljátok ki, ráadásul itt a levendula szezon, az enyémek már nyílnak! A menta meg adott volt a kertből, nagyon jól feldobta az egészet egy pici citromlével. Kívül roppanós, belül lágy, szivacsos, a selymes krémmel, friss gyümivel, ááá meg kell kóstolni.

Az én fejadagomat (egy sütis tányér közepe méret) csak a krémmel és az eperrel burkoltam be, a pasiét gránátalma sziruppal vékonyan meglöttyintve és csokikrémmel. Gondolhatjátok, hogy utána bármit kérhettem…. Pedig egy fullos főétel után tettem elé a tányért, de A férfi már az első kanál után párás szemmel nézett rám, hogy “ugye kaphatok még egy ilyet??”. Úgyhogy bárkit levehettek vele a lábáról és szülinapra is szuper desszert lehet, vagy csak úgy egy szürke hétköznap is magatoknak sok szeretettel, mert megérdemlitek!

Hozzávalók 4 darabhoz:

4 tojásfehérje

20 dkg nyírfacukor

2 mokkáskanál almaecet v fehérborecet

1 evőkanál étkezési keményítő

Tetejére:

25 dkg eper (vagy más bogyós gyümölcs)

1 nagy doboz sűrű görög joghurt (mascarpone vagy tejszínhab is jó)

kb. 10 db mentalevél (szárítottból fél mokkáskanál)

pár csepp citromlé

ízlés szerint pici méz

gránátalmaszirup (helyette bármilyen szörp, de elhagyható)

olvaszott csoki, ha úgy tetszik

A sütőt előmelegítettem 130 fokra és légkeverésre állítottam, a sütőlapra sütőpapírt terítettem.

A fehérjéket kemény habbá vertem, közben hozzáadagoltam a cukrot, majd tovább vertem még pár percig a habot, míg szép fényes lett. Ezután hozzáadtam az ecetet, étkezési keményítőt és kb. még 1 percig tovább dolgoztam a robotgéppel.

Ezután kanállal eloszlattam a habot kb. 4 egyenlő részre a tepsin. Szétkentem nagyjából a kanállal kör alakban, majd a közepébe mélyedést formáztam, ideje jön majd a krém. Betoltam a sütőbe ahol egy órát töltött, majd ezután nyitott ajtónál kiszárítottam, kihűtöttem, míg a habcsók teteje megkeményedett. Ezután óvatosan egy késsel alányúlva elválasztottam a papírtól, majd tányérra helyeztem.

A joghurtban elkevertem a citromlevet, mézet, a felaprított mentát, belekanalaztam a kihűlt habcsókok mélyedéseibe, rászórtam az epret és ízlés és kedv szerint felturbóztam még gránátalma sziruppal és/vagy csokikrémmel.

 

 

Epres avokádós amaránt lepény

Ha unom már a zabkását, meg a chiamagot, meg a rántottát, akkor jönnek a reggeli lepények, jó sok zöldséggel néha gyümölccsel, néha mindkettővel.

Az amarántra kaptunk rá mostanság, a csicseri, a hajdina és az ezékiel liszt után. A különbség annyi, hogy az előbbieket sikerült tojás nélkül megsütni, az amarántos viszont 1 tojással lett igazán élvezhető. Egy amarántos recept van eddig a blogon, ott tojás nélkül kísérleteztem vele, finom volt, de így lett tökéletes , sőt az egyik kedvenc reggeli, A férfinak pedig gyors vacsora vált belőle. Nálam reggelire az abszolút favorit. Nem tart tovább, mint egy rántottát megsütni, ez a lepény is tökéletesen helyettesíti a kenyereket, gluténmentes és nagyon jó fehérje-és energiaforrás az amaránt, felesleges is hússal kombinálni.

A lepény vastagságát lehet még kedv szerint variálni, néha pizza helyettesítőként funkcionál nálunk, bármivel megpakolhatjátok, célszerű valamilyen kencét és friss harapnivalókat még a tetejére halmozni, és ha még koronát is szeretnétek rá, akkor az lehet jelen esetben például mandula és kecskesajt is. Nekem legalábbis ez a két fejedelmi hozzávaló jutott még eszembe reggel, de hiányérzetem nélkülük sem volt, hiszen az avokádónak hála a szükséges zsírokat már tartalmazza így is bőven ez az étel.

Az amarántliszt amúgy bioboltokban elérhető, az előző receptnél amaránt magot vettem, de az úgy nekem nem gyere be, nem ízlett kása formájában, így megdaráltam és lett belőle liszt, szóval ki ne dobjátok, ha ilyen van otthon. Aztán kapható a drogériákban puffasztott amaránt, szerintem túl drága és nekem ízre az sem jön be annyira, szóval a lisztet javasolnám, ha kipróbálnátok. És próbáljátok kiiiii!

Hozzávalók 1 lepényhez:

4-5 evőkanál amarántliszt

1 db tojás

fél mokkáskanál kurkuma

víz

só, bors

kókusz- v olívaolaj a sütéshez

Avokádókrémhez:

1 db puha érett avokádó

1 kis doboz kefir

1 gerezd fokhagyma reszelve

pár csepp citromlé

ízlés szerint chili és/vagy római kömény

só, bors

Tetejére: 

pár szem friss eper

frissen őrölt bors

pár csepp balzsamecet

A krémhez az avokádó húsát villával pépesítettem. Botmixerrel is csinálhatjátok, de az most nekem nem volt kéznél. Hozzákevertem a többi hozzávalót, majd állni hagytam, hogy összeérjenek az ízek.

Az amarántliszthez hozzáadtam a tojást, fűszereket és annyi vizet, hogy sűrű palacsintatésztát kapjak. Egy közepes serpenyőben kevés kókuszolajat felforrósítottam, majd beleöntöttem a masszát és mindkét oldalát kb. 5-5 perc alatt megsütöttem, tányérra húztam. Megkentem pár kanál avokádókrémmel, megszórtam az eperdarabokkal, tekertem rá borsot, pár csepp balzsamecetet is löttyintettem rá, majd elfalatoztam.

 

Epres kókuszos tiramisu

Az előző babapiskóta recept után, jár egy tiramisu is, nem igaz?

Eltértem most (is) a klasszikus recepttől, mert nem akartam nyers tojást enni. Mivel van már ilyen a blogon, és amúgy is dübörög az eperszezon, ezért kiszíneztem ezzel a szép gyümölccsel a desszertet, sőt még egy leheletnyi kókuszt is kapott.

A krémet nem csináltam olyan hígra, mint máskor, így szépen szeletelhető lett, de még véletlenül sem száraz. Nyugodtan keverhetitek hígabbra több joghurttal vagy turmixolhattok epret is a krémbe, vagy eperlekvárral is édesíthetitek akár, ízlés dóga, elrontani szerintem nem lehet. Igazi könnyű májusi nyalánkság bármelyik babapiskóta recept segítségével készítitek is el!

Hozzávalók 4-5 fő részére:

fél kg eper

18 db babapiskóta (receptek hozzá ITT)

50 dkg mascarpone

2 kis doboz natúr joghurt

3 evőkanál kókuszreszelék

2 deci presszo kávé

1 evőkanál mandulalikőr (v rum)

3-4 evőkanál nyírfacukor v méz ízlés szerint

Megfőztem a kávét, én gázon csináltam nescaféból, mert beleöntöttem a mandulalikőrt is közben, hogy elpárologjon az alkohol tartalma. Cukrot nem tettem bele.

A mascarponét kikevertem a kókuszreszelékkel, nyírfacukorral, joghurttal.

Fogtam egy kisebb hosszúkás jénait, a babapiskótákat egy pillanatra belemártottam a kávéba, majd leraktam egymás mellé 6 db-ot, rákentem a krém 1/3-át, eperszeletekkel beborítottam, raktam az tál oldalára is belül egy sor epret, egymásmellé állítva a szeleteket, majd ismét egy réteg piskóta-krém-eper következett és még egyszer ugyanez, így lett 3 sorra elegendő. Egy éjszakát a hűtőben töltött, de legalább pár óra kell neki a hűvösön.

 

 

Kókuszos babapiskóta

Hétvégén epres tiramisut gyártottam, ehhez készült ez a babapiskótaszerű izé. Na jó, nem szólom le rögtön az elején, hiszen nincs is miért, megállta a helyét aztán a desszertben, ígérem azt is megosztom veletek a hét folyamán, de előbb jöjjön ez a hagyományostól eltérő babapiskóta.

Szegény csúnya, lássuk be, dilemmában is voltam kb. 1 percig, hogy osszam-e vagy sem. Dehát finom, úgyhogy osztom, és a bolti babapiskótákkal ellentétben van számos jó tulajdonsága, hiszen nincs benne liszt, meg tartósítószer és miegymás, viszont kókuszos, citromos és vaníliás is egyszerre.

Sütöttem már klasszikus babapiskótát, ha arra vágytok a recept alján megtaláljátok a linket, az szép is lett, viszont ezzel is bátran próbálkozhattok, egyszerű az elkészítése, de nyilván a kókuszliszt máshogy viselkedik, mint a gluténtartalmú lisztek. Nincs ezzel  semmi baj, ugyanis tiramisuhoz vagy más hasonló desszerthez tökéletesek, sőt kávé mellé is elnyammoghatóak vidáman. A kókuszlisztes sütik általában morzsálódnak, viszont én tettem bele útifű maghéjat, ami összefogja az egészet, így masszív, de mégis puha piskóta lett a végeredmény.

És ha majd meglátjátok, hogy mutattak a tiramisuban a piskóták, akkor tuti ki is próbáljátok őket!

Hozzávalók: 18-20 db-hoz:

13 dkg kókuszliszt (vagy porrá őrölt kókuszreszelék)

4 db tojás

1 citrom reszelt héja

1 evőkanál citromlé

vaníliarúd kikapart magjai (elhagyható)

1 evőkanál útifű maghéj

4 evőkanál nyírfacukor

csipet só

A kókuszreszeléket ledaráltam, a tojások sárgáját kikevertem a cukorral, citromhéjjal, a vaníliával és csipet sóval és az útifű maghéjjal. A fehérjét kemény habbá vertem, majd a sárgájába forgattam a kókuszt és a habot. Óvatosan elkevertem, majd habzsákba töltöttem és sütőpapírral lefedett tepsire, 8-as alakban kinyomtam a zsákból az adagokat, majd még egyszer húztam hosszában is egy csíkot a 8-ason át.  180 fokra előmelegített sütőben, kb. 10 perc alatt megsültek, figyelni kell a tetejére mert könnyen megéghet.

Klasszikus babapiskóta receptet ITT TALÁLTOK!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!