Pálmafa Project

Marokkói csicseriborsós, sárgarépás egytálétel

Többfunkciós csemege, amiket én nagyon csípek ugyebár. Lehet laktató saláta egymagában, de lehet köret is húsok mellé, még inkább hal mellé. Ebédre vagy vacsorára, azt döntsétek el Ti.

DSCF8004Hozzávalók tekintetében pikáns, pláne, hogy az aszalt szilva helyett én biza frisset tettem mellé némi mazsolával karöltve. Nyugodtan használjatok hozzá aszalt gyümölcsöt, eredetileg is ezzel készítik. Nem kell megijedni tőle, ki vannak találva jól ezek az ételek, nagyon is összhangban vannak az ízek és a fűszerek is. A fahéj és a római kömény az egyik kedvenc fűszer kombinációm lett az elmúlt években, a paradicsomos ételekhez is szuper, tényleg képes elrepíteni a világ másik szegletébe gondolatban, miközben falatozod.

Akkor is nagyon finom, ha a csicseri frissen lett kifőzve és még meleg, de másnap hidegen is tökéletesen jól tud esni, pláne, amíg ilyen szép idő van.

DSCF8005

Hozzávalók 2-3 főre:

1 csésze csicseriborsó

2 db közepes méretű répa

3-4 db szilva (aszalt is lehet, vagy datolya)

pár szem mazsola

10 dkg sótlan, pörköletlen mogyoró

1 evőkanál citromlé

csipet római kömény

csipet fahéj

csipet chilipor (friss is lehet)

pár csepp olívaolaj

pár száll zellerzöld vagy petrezselyem, koriander

pár levél menta

A csicseriborsót előző este beáztattam, másnap puhára főztem, leszűrtem.

A szilvát kimagoztam, apró darabokra vágtam.A répát egy nagy lyukú reszelőn lereszeltem, a fűszernövényeket felaprítottam, a mogyorót egy száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítottam.

Mindent egy tálba tettem, sóztam, megszórtam chiliporral, ráfacsartam a citromlevet, pici olívaolajat csorgattam hozzá, alaposan összeforgattam és már tálalható is.

DSCF8007

 

Őszibarackos pite

Barack kifulladásig, ahogy ígértem, de ennél nagyobb problémánk sose legyen!

DSCF7968Brutál adagot sütöttem, és másnapra alig maradt csak pár szelet belőle. Na jó, elosztogattam. Tökéletes volt egy olyan napra, amikor rég nem látott barátnőket, családtagokat látogattam és mindenhova vittem magammal egy kisebb tálcányit. Örültek neki, mosolyogtak, megették. Mertek volna mást tenni…

A pitéket nem lehet nem szeretni, és nem annyira macerás, ahogy első ránézésre tűnik. Higgyétek el én is toldoztam, foltoztam a tetejét, alját, nem szégyen az, de a végeredménnyel egészen meg voltam elégedve. Puha, szaftos, cukor alig van benne, a töltelékbe nem is tettem, annyira édes volt a barack.

Használjátok ki a barackszezont, egyetek belőle annyit, amennyit nem szégyelltek!

DSCF7983

Hozzávalók egy nagy gáztepsihez:

1,5 kg puha érett őszibarack v nektarin magozva, szeletelve

30 dkg fehér tönkölyliszt

30 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

30 dkg kókuszzsír (vaj is jó)

2 db tojás

10 dkg nyírfacukor

1 deci tej (liszttől függően lehet kevesebb is)

1 mokkáskanál fahéj

1 db tojás a tetejét lekenni

A barackokat kimagoztam, felkockáztam, és botmixerrel nagyjából pürésítettem, nem kell teljesen simának lennie, inkább jobb, ha darabos. Belekevertem a fahéjat is.

A lisztekben elmorzsoltam a puha kókuszzsírt, hozzáütöttem a tojást, beleszórtam a cukrot és hozzáöntöttem a tejet apránként, majd az egészet összegyúrtam.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

Megfeleztem a tésztát. Az egyik felét lisztezett deszkán kinyújtottam, felcsavartam a sodrófára és belesimítottam a kivajazott tepsibe. Nem lett pont méret, itt ott lelógott, de kézzel simán el lehet nyomkodni.

Ráöntöttem a barackpépet, egyenletesen elkentem rajta. Kinyújtottam a tészta másik felét , kb. centis csíkokra vágtam és keresztben rátettem a barackos töltelék tetejére. A felvert tojással bekentem a tésztacsíkokat.

Kb. 25-30 perc alatt megsült, akkor jó, ha szép barna a teteje.

Szilvás barackos reform cobbler

Ha Titeket is betemetett az őszibarack, ringló és a szilva, akkor jól fog jönni ez az egyszerű recept. Elronthatatlan, kezdő konyhatündéreknek is ajánlott!

DSCF7994Érik a barack szerencsére még mindig, de gyorsan képes is elveszíteni hamvas mivoltát a szilvával együtt. Van az a mennyiség amikor már nem kell több kompót és lekvár sem belőle, ezt eszi az egész család, na jó egy része, éjjel nappal, éppen csak arcpakolás nem készül belőle…

Pedig lehet még variálni és szuper barackos, szilvás desszerteket rittyenteni izzadságcseppek nélkül. Ez speciel reggelire készült, mert már a zabkását is untam. Ez is zabos ugyan, nem is kicsit, hiszen zabliszt és zabpehely vegyesen került bele. Nagyon gyorsan elkészült, nem melós, két tál szükségeltetik csak hozzá, kever, kavar, szeletel, megsüt és langyosan megesz. A tökéletes hmmm érzés akkor érhető el, ha jár mellé hűs joghurt, vagy ha bűnösebb élvezetekre vágytok, és desszertnek kínáljátok, akkor fagylalt.

DSCF7993Hozzávalók:

4 közepes méretű barack

4 nagyobb méretű szilva (vagy ringló)

fahéj

citromlé

1-2 evőkanál zabkorpa

Tésztához:

1,5 bögre zabliszt (2,5 decis bögre) (másfajta liszt is jó)

fél bögre aprószemű zabpehely

1/3 bögre nyírfacukor

fél bögre olvasztott kókuszzsír v vaj

1/3 bögre(növényi) tej

1 db tojás

1-1 mokkáskanál szódabikarbóna és sütőpor

Tálaláshoz: natúr joghurt, vagy vaníliafagyi

A sütőt előmelegítettem 200 fokra.

A barackot és a szilvát felkockáztam tetszőleges méretűre és egy hőálló edénybe tettem, majd megszórtam fahéjjal, a zabkorpával és rácsorgattam a citromlevet. Ha nem elég édes a gyümölcs, akkor pár kanál nádcukor, méz vagy nyírfacukor is mehet rá. Összekevertem az egészet.

A tészta hozzávalóit szintén összekevertem és a gyümölcsök tetejére kanalaztam egy evőkanállal. Tejből liszttől függően lehet, hogy picivel többre is szükségetek lehet. Közepesen lágy, kicsit ragacsos, de nem folyós massza lesz.

Betoltam a sütőbe és kb. 20-25 perc alatt megsült. Akkor jó, ha szép aranybarna a teteje.

DSCF8001

Mascarponés zöldséges penne

Minden hétre kell egy jó tésztaétel! Ennyi senkinek nem fog megártani, pláne ebédre fogyasztva, laktató, eltelít, de nem durván ólomként nehezíti el a gyomrot, legalábbis, ha egy krémesebb zöldséges verziót választotok.

DSCF7985Ritkán szoktam sütőbe is bedugni a tésztás ételeket, de ha egyszer a gáztűzhely másik négy lángja egyszerre foglalt, mert éppen éhen akar halni a család és 5 féle kaja kell, akkor a kényszer nagy Úr, így a serpenyő helyett tészta és a zöldségek mennek a tepsibe.

Tulajdonképpen a cukkini miatt volt erre szükség, hogy az is puhuljon egy kicsit és mert hűvösebb napok jártak, nem volt kedvem a hideg tésztasalátához most.

Tartom a véleményem, hogy mascarponéval bármit el lehet adni, és mivel senki nem akart nekem sajttortát rittyenteni, hát elhasználtam tésztaszósznak kefírrel vegyítve. Utóbbitól lazább és könnyebb lett a szósz, helyette joghurt is jó. Feldobhatjátok még baconnel, sonkával, maradék sült hússal, és ne hiányozzon belőle friss fűszernövény.

DSCF7991Hozzávalók:

fél zacskó durum penne

2 db nagy méretű paradicsom

1 db cukkini

2 duci gerezd fokhagyma

kis doboz mascarpone

kis doboz kefír v joghurt

6-8 szál friss snidling

6-8 nagy levél friss bazsalikom

só, frissen őrölt bors

olívaolaj

Tetejére: 5 dkg reszelt grana padano sajt (helyette parmezán vagy egyéb kemény sajt is jó)

A tésztát feltettem főni lobogó sós vízben. A sütőt előmelegítettem 200 fokra.

A cukkinit megmostam, felkockáztam, a paradicsomot szintén, majd az egészet egy kisebb tepsibe szórtam.

A mascarponét a kefírrel, sóval, borssal, aprított snidlinggel, bazsalikommal, reszelt fokhagymával összekevertem.

A tésztát leszűrtem, kevertem hozzá pici olívaolajat és a zöldségekre borítottam, majd beleöntöttem a mascarponés krémet és alaposan összekevertem. A tetejére ráreszeltem a sajtot, majd alufóliával lefedve kb. 20 percig sütöttem, ezután fólia nélkül még 10 percig, hogy a sajt megpiruljon a tetején.

Tálalás előtt megszórtam még friss snidlinggel, frissen melegen az igazi!

DSCF7990

 

 

Spenótos palacsinta paradicsomos fetás töltelékkel

A hét kedvenc étele! Legalábbis én erre szavaztam, mert annyira ízlett. Pedig csak hűtőkiürítést végeztem, így a lekvárt kivéve nagyjából belekerült minden.

DSCF7963Olyan igazi mediterrán ízvilágú kaja, friss, nagyon édes paradicsomból, ami lehet már a fületeken jön, ki annyi receptben használom, dehát mindjárt vége a szezonnak. Most finom és most olcsó, télen majd krokodilkönnyeket hullajtok utána, mert csak a sápadt arcú példányok lesznek kaphatóak.

Volt még maradék fagyasztott spenótom, és szerintem ez szuper alternatíva letolni azoknak is a torkán ezt a zöldséget, akik utálják amúgy. Nem domináns a spenótíz, a szósz és a feta pedig ápol és eltakar. Ezúttal nem gluténmentes lett, hanem rozslisztes, ami teljesen jó hozzá, de használhattok zablisztet, hajdinát, tönkölyt stb. Sajt lehet mozzarella és egyéb kedvenc típus, akkor nyugodtan dugjátok még be az egész tortát a sütőbe, hogy ráolvadjon.

Az eredeti recept lasagna palacsintának nevezi és most már értem miért, tényleg olyan jellege van, akár húsos bolognai szósszal is lehetne tölteni, vagy tekerni, összesütni. Készíthettek nagy palacsintákat dupla ennyi rétegben és bátran toljátok a vendégek elé, imádni fogják! Én biztos, hogy sokszor fogom még készíteni…

DSCF7964

Hozzávalók 4 db palacsintához:

3 evőkanál rozsliszt

1,5 deci spenótpüré

1 gerezd fokhagyma

1 deci víz vagy tej

só, bors

kókuszzsír a sütéshez

1 fél mokkáskanál sütőpor

Töltelék:

10 dkg fetasajt

olívabogyó

Paradicsomszósz recept ITT.

A fagyasztott majd kiengedett spenótleveleket egy botmixerrel leturmixoltam. Ebben volt annyi nedvesség, hogy ne kelljen plusz vizet önteni hozzá, ha friss spenótból készítitek, akkor pár kanál vízzel vagy akár tejjel pürésítsétek.

A lisztet simára kevertem a sütőporral, tojással, sóval, borssal, vízzel, végül a spenótpürét is belekevertem és reszeltem bele egy gerezd fokhagymát. Serpenyőben kókuszzsírt hevítettem és kisütöttem a palacsintákat, kb. 10-15 cm átmérőjüket lettek.

A paradicsomszószt elkészítettem a fenti recept szerint, ezúttal csak bazsalikommal fűszereztem és mivel volt otthon, egy plusz nagy evőkanál ajvárt is kevertem hozzá, de ezt nyugodtan hagyjátok ki. Botmixerrel krémesre turmixoltam az egészet.

A palacsintákat megkentem a szósszal, majd rámorzsoltam a sajtot, tettem rá olívabogyót, és rétegeztem őket.

Hihetetlen, de finom! Szilvás paradicsomos krémleves

Bevállalósok vagytok? Ezt kóstoljátok meg! Finnyásak vagytok? Akkor pláne kóstoljátok meg, hátha elmúlik…

DSCF7948

Csupán 3 hozzávaló szükségeltetik, mert a só és a víz nem számít, de ha igen, akkor 5, nem ez a lényeg. A leves titka abban rejlik, hogy csak szuper brutál puha érett édes szilva és paradicsom jó hozzá, akkor nem kell bele cukor és akkor igazán élvezhető. Szóval most nyáron, nyár végén, mikor minden tele van még ízzel.

Igen, biztosíték csapkodós kombináció, de ezek nekem mennek, hisz ismertek és nem osztanám meg veletek, ha nem látnék esélyt arra, hogy Ti is élvezzétek. Fele-fele arányban került bele a szilva és a paradicsom, mégis inkább a szilva dominál annak érezni jobban az édességét, aromáját, a fahéj meg rásegít erre, szóval ha a gyümölcslevest szeretitek, akkor ez is ízleni fog.

Bátorság, próbálkozzatok, turmixoljatok, gluténmentes, laktózmentes, bárki eheti, bármikor!

DSCF7945Hozzávalók fejenként:

3-4 db kisebb puha érett szilva

ugyanennyi koktélparadicsom

csipet fahéj

késhegynyi himalája só

A szilvát kimagoztam, a paradicsomokat félbevágtam, mindent a turmixgép táljába tettem, megszórtam a fahéjjal, sóval, felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje, majd simára turmixoltam, tálaltam, jól megettem.

 

Szilvás túrós kölesgombóc

Szilvaszezon nincs szilvásgombóc nélkül! Ez egy modern változat, ha szilvás édességre vágytok, de speciel nincs időtök, kedvetek az eredeti verzióhoz krumplit főzni, gyúrni, kifőzni stb. Ja, és megsúgom, hogy ezt elrontani sem nagyon lehet….

DSCF7950És akkor is ez a Ti receptetek, ha nem szeretnétek nagyot bűnözni, legalábbis nálam még tart a fürdőruhaszezon úgy döntöttem…

A kulcsszó a köles, oly sokat áradoztam már róla, úgyhogy ettől most megkíméllek Benneteket, de ha egyszer tényleg millióféleképpen fel lehet használni, édeshez, sóshoz, nem mellesleg gluténmentes és alacsony a glikémiás indexe, ráadásul nem drága, akkor érdemes beszerezni na!

Csináltam már ilyesmi gombócot, de akkor túró nélkül és egészben került bele a szilva, úgy is nagyon finom, próbáljátok ki ezt a receptet is. Azért eszembe jut ilyenkor a Nagymamám, és az Ő igazi szilvás gombóca (olyat is főztem ám már bibiii), ami hol egész szilvával készült, hol nagyon sűrű szilvalekvárral. Utóbbit szerettem jobban, és talán sokan vagyunk így, attól krémesebb az állaga. A túró pedig erre most még rátesz egy lapáttal.

Ezek sokkal puhább gombócok a hagyományosnál, és nem kell elkeseredni, ha véletlenül az összegyúrás előtt túl lágy lenne a massza. Mindig tudtok rajta javítani, keverhettek még hozzá zabkorpát, zabpelyhet, darált diót, mandulát, én lenmagot is szoktam. Nem fognak szétesni, másnap pedig még finomabbak lesznek!

DSCF79538 db gombóchoz:

2 deci köles

8-10 db nagyon puha érett szilva

25 dkg túró

10 dkg mandula

csipet fahéj

fél citrom reszelt héja

1-2 evőkanál nyírfacukor v méz

pici Himalája só

A kölest egy szűrőben átöblítettem, majd dupla mennyiségű vízben feltettem főni egy csipet sóval.

A szilvákat kimagoztam, egy mély tálba tettem, megszórtam fahéjjal és simára turmixoltam.

A túrót villával összetörtem, belereszeltem a citrom héját.

A mandulát ledaráltam és egy száraz serpenyőben pár perc alatt, folyamatosan rázogatva megpirítottam. (Fordítva is csinálhatjátok, először pirít, aztán darál.)

Mikor a köles megfőtt, belekevertem a nyírfacukrot, a túrót és a szilvapépet (pár kanállal félretettem a tálaláshoz). Alaposan összeforgattam és itt célszerű kicsit hűlni hagyni, mert akkor könnyebb gombócokat formázni belőle. Én ezt nem bírtam megvárni és langyosan, bevizezett kézzel gombócokat gyúrtam belőle és meghempergettem a darált mandulában. Hidegen is nagyon finom!

DSCF7959

 

Irány Milánó!

Érdemes megjárni, akkor is ha útba ejtitek valahonnan jövet menet, és akkor is, ha csak egy napra szeretnétek kiruccani egy másik országba.

Hirtelen ötlet volt részemről kb. két hónapja az egyik fapados légitársaság egy napig tartó, egyet fizetsz kettőt kapsz akciójának köszönhetően. Így 10.000 Ft-ért utaztunk ketten Milánóba egy barátnőmmel. Igen egy napra. Igen, leszakadt a derekam és rongyos a talpam enyhén elfáradtunk. Igen, megérte. Igen, sok volt. Nem, nem shoppingolni mentünk. Gucci és Versace pont hidegen hagy minket, még a közel 40 fokos hőségben is.  Igen, k meleg volt. Nem, nem vagyunk (teljesen) normálisak. Csak szeretünk utazni és minél többet látni. Már pedig, ha reggel 6kor indul a gép és mindössze másfél óra az út, este pedig ráérünk 9re a reptérre érni, akkor belefér a programba sok minden.

DSCF7601

Ébredés hajnali 3-ra volt tervezve, hogy emberi formát próbáljak meg ölteni mire a taxi a házhoz ért fél óra múlva. Ismét kalandosra sikerült az indulás, mint a legutóbbi túrámon is.  Percre pontosan kiléptem a ház elé, és láttam, hogy a szomszéd ház elől akkor húz el padlógázzal egy autó, de taxi felirat nem volt rajta, így nyugodtan tárcsáztam a taxitársaságot, hogy mégis, hátha, esetleg már erre kanyarodhatna az én járművem is. A diszpécser megnyugtatott, hogy az általam távozni látott autó az az enyém volt biza, de no para visszafordul. Hát szó szerint megtette, az egyirányú utcában forgalommal szemben jött vissza, majd 10 percig barátkozott emberünk a gps-el, hogy fel tudjunk venni még egy vadidegen utast valahol a városban, amivel kapcsolatban tőlem kért volna információt, hogy nem tudom-e hol fog beszállni…. Sajnos nem tudtam segíteni. Csak abban, hogy célozgattam, hogy tán a diszpécsert hívja és jó lenne indulni, ha már a plusz utas miatt keltem korábban… Azt mondta ő is, hogy ne aggódjak behozzuk a lemaradást, ha már a házat nem találta, hiszen mint kiderült összecserélték a másik utas házszámával az enyémet…. Behozta a késést kétség kívül. 3 piros lámpáig számoltam, amin keresztül siklottunk, aztán inkább becsuktam a szemem…

A reptéren tértem újra magamhoz egy forró tea társaságában, így kezdetét vette egy klassz nap.

Ok, akkor a rizsa után próbálok a lényegre térni, hogy mit érdemes egy napba sűríteni és kb. mi mennyibe kerül. Miután landoltunk, becéloztuk a mosdót, hogy a karikákat eltávolítsuk a szemünk alól, a város kp-ba közlekedő buszt, a retúr jegy volt 16 Euro. A neten 10et olvastam, de gondoltam régi volt a bejegyzés. Az út kb. 3/4 óra, de mivel belefutottunk a reggeli dugóba, így volt az egy óra is, fél 10 körül értünk egy monumentális pályaudvarra.

DSCF7588Előkaptuk a 3 féle térképet excel táblát, majd 20 perc bolyongás után miután egy kedves helyi lakos kivette a kezünkből a mankóinkat és rábökött egy ki nem hajtogatott városrészre, rájöttünk, hogy egy másik pályaudvaron vagyunk a város másik felén… Upsz. Igen két busz jön városba, nem árt megkérdezni melyik hova. No problem a tömegközlekedés szuper, így vettünk 4,5 euróért napijegyet és már be is vágódtunk az egyik metróba és 5 perc alatt előttünk volt az úticél vagyis a Dóm-tér. Forróság és rengeteg ember fogadott bennünket, de ez itt normális a turisták nagy része erre kíváncsi először. Mi a Dóm helyett elsőként a város tán leghíresebb péksége felé vettünk az irányt a Panzani Luinihez, hogy megreggelizzünk és pár felesleges kör után meg is találtuk a helyet. Képtelenség választani, annyi szépség volt a pultban, fotózni szerettem volna, de a személyzet nem szerette volna, így kiegyeztünk egy spenótos ricottás luinben és egy brutálisan megpakolt paradicsomos, tonhalas olívás finomságos calzoneban azt hiszem, kb. 2-3 eurós áron.

20150716_111133Teli gyomorral jöhetett a Dóm bevétele, sor kilométeres, de gyorsan ment, a belépő 2 euró, de ezért a tetejére nem lehet feljutni, az külön fizetős. Gyalog lépcsőztünk volna, én olvastam, hogy lehet, de ott erre lehetőséget nem találtunk sajnos. Kis gatyában vagy fedetlen vállal ne is próbálkozzatok belépni a templomba, mert az őrök nem engednek be. A helyszínen lehet venni vagy bérelni egy kendőszerű valamit. Mi saját kendővel ugyan betakartuk magunkat, de az őr, így is kiszúrt és javasolta, hogy a combközépig érő ruhámat rángassam még le egy pár centit, még jó, hogy sikerült, anélkül, hogy szétrepedt volna, kissé furán mutattam benne ugyan, de az ilyen apróságokon már nem akadunk fent.

A Dóm nem okozott csalódást belül sem, maximum a hőmérséklet, azért nem titkolom, hogy jólesett volna a hűs templomban elücsörögni, de bent is szakadt rólunk a víz.

DSCF7621 DSCF7623

Ezután a Scala Operaház felé vettük az irányt, a híres boltok sétányán az Emanuele passzázson keresztül. Minő meglepetés, hogy itt volt csak igazán tömeg, errefelé aztán tényleg az ördög is Pradat visel. Ha nem Luis Vuiton táskákkal és Armani szerkókkal felpakolva akartok hazatérni, akkor is érdemes átmenni rajta, mert nagyon látványos ez az árkádsor. Pechemre utólag olvastam csak, hogy állítólag a mozaikövön elterülő bika tökén féllábon körbe fordulva szerencsénk lesz… Sajna semmilyen jó bikát nem láttunk…

DSCF7642 DSCF7643A Scala kívülről kevésbé látványos, nagy estélyit meg nem hoztunk most, de ide is be lehet fizetni és körbenézni. A vele szemben lévő pici tér, Leonardo szobrával viszont nagyon kis helyes.

DSCF7653

DSCF7648Következő úti célunk a Sforza-kastély volt, ami innen egy rövidebb sétával elérhető. Útközben kb. minden sarkon kisebb templomokba botlottunk, a legtöbbe betértünk és nem bántuk meg, mert nagyon hangulatosak és szépek, ráadásul itt nincs tömeg, volt, hogy csak ketten voltunk a látvány pedig lenyűgöző volt. Miért pont a Tomaso templom pálmafás padlója tetszett a legjobban nem is értem…

DSCF7664 DSCF7662

A várhoz érve igen csak dél volt és durva hőség, így egy kávézó teraszán szusszantunk egyet jeges kávét szürcsölgetve. Útközben persze folyamatosan döntöttük magunkba a vizet, egyszerűbb lett volna, ha lenne a belvárosban néha egy-egy szupermarket, vagy kisbolt, ahol 1,5 literes flakont is lehetne venni, de itt ezek a boltok ki vannak szorítva, így csak többnyire fél literest tudtunk levadászni 1 eurókért a különböző pékségekben, utcai árusoknál.

DSCF7686 DSCF7692

A XIV. században erődnek felépült kastélyban jelenleg több múzeum is működik, van közte ingyenes és fizetős egyaránt. A kastély kertje is megér egy sétát, a falakon pedig szépséges freskókban gyönyörködtünk. Kicsit elbolyongtunk itt, aztán elindultunk szintén az egyik legnépszerűbb úti cél irányába, a világörökség részévé nyilvánított Santa Maria delle Grazie templom felé, ahol Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című festményét őrzik, és ahova két hónappal ezelőtt sem sikerült már a honlapjukon belépőjegyet venni…Úgyhogy aki ezért jön, az előbb vegye meg a belépőjegyet, aztán ehhez igazítva a repjegyet. A templom belső udvara viszont egy ékszerdoboz, nagyon hangulatos és természetesen maga a templom belülről is. Az eredeti festmény helyett azért egy másolatot láthattunk.

DSCF7721 DSCF7731 DSCF7737Eztán metróra pattantunk és meg sem álltunk a Naviglio Grande-ig, a várost kettészelő csatornáig, ami egy kellemes, éttermekkel övezett része Milánónak.  Délután 4 óra felé érkeztünk oda és ez volt az a pont, ahol már a vaskerítést is meg tudtam volna enni, olyan éhség tört rám. Ilyenkor már minden mindegy jöhet pizza bármi, mielőtt a vércukorszintem porba hull és dobok egy hátast a hőségben.

DSCF7741Természetesen itt is kinéztem egy éttermet, és elképzeltem, hogy rizottót eszem mosolyogva a folyóparton. Aha.., minden zárva volt, de minden, az összes étterem. Néhány kávézó és pékség várta csak a kopogó szemű turistákat. Igeeen, szieszta, tudom én, de hogy este fél 6-ig arra nem gondoltam volna, pláne egy nagy városban. Sebaj bevágódtunk egy szendvicsezőbe és megkaparintottam őt.

20150716_160410-600x360Nem eresztettem, míg el nem fogyott. Úgy kb. 5 perc alatt. Upsz. Tortillaszerű tekercs (wrap) megtömve minden földi jóval. Proschiutto, mozzarella, rukkola, mennyei volt és erőt adott a nap hátralévő részéhez. Na jó, kitartott másnap reggelig, így sajnos a közvetlenül a szendvicsbár melletti sarkon túl megbújó pékségbe már csak nyálat csorgatni mentünk be, és vizet venni ismét. Szemeztem egy pisztáciás szicíliai cannolival, gondoltam másnap reggelire jó lehet, de elképzeltem, hogy milyen állapotban fog Budapestre érkezni az éjjel és inkább elvetettem az ötletet. Majd legközelebb…

DSCF7765Ismét laza séta következett, minő véletlen egy ortodox templom állta utunkat, közben megcsodáltunk néhány villamost és pár színes, vidám csigát a téren. Mivel csiga volt az oviban a jelem, ezért kicsit megölelgettem az egyiket. Ezek az éppen zajló világkiállításnak köszönhetően kerültek ide azt hiszem, aminek egyébként egy kisebb falut húztak fel a város szélén. Ez még megért volna azért egy napot…

DSCF7746Ortodox templom után visszasétáltunk a kanális partján majd ismét betértünk egy tárva nyitva álló szellős, kicsi templomba.  Már nem számoltam, hogy hányat láttunk. Itt volt egy fura eset, utánunk jött egy huszonéves fekete srác és próbált a templom kapcsán szóba elegyedni velünk, majd sörre invitálni bennünket és erősen érdeklődött honnan jöttünk hova megyünk. Megköszöntük a kedves ajánlatot, de visszautasítottuk és tovább sétáltunk. Ő is. Közben a szemem sarkából figyeltem és ha mi megálltunk, ő is, ha elsétált mellettünk, de észrevette, hogy beugrottunk egy boltba, “véletlenül” visszafordult, aztán meg konkrétan követett minket és mielőtt leadhatta volna a drótot a “kollégáinak” az útvonalunkról, jobbnak láttuk lerázni, így az egyik sarkon élest kanyart vettünk és leszáguldottunk az egyik metróaluljáróba és meg sem álltunk Brera negyedig. Szerencsére megszabadultunk tőle… Jártam már pár nagy városban, egyedül is, de sosem éreztem magam veszélyben, most sem kimondottan, de a komfortérzetem nem volt tökéletes, pedig útitársam is volt. A parkok, pályaudvarok itt is tele vannak menekültekkel vagy hogy is nevezzem azokat a kizárólag 20-30 éves életerős pasikból álló csoportokat…és erről most nem fejtem ki inkább a véleményem.

DSCF7713 DSCF7720Brera városrészt Milánó bohém negyedének is nevezik, több múzeum, kiállítás található errefelé. A nap vége felé jártunk, így inkább csak épületeket és az udvaraikat bámultuk, amikre nagyon is érdemes vetni egy hosszabb pillantást, mert gyönyörű szép belső kis terekre lehet bukkanni. Na meg persze templomra itt is.

DSCF7780A képtár udvarát is bejártuk, aztán visszacsorogtunk a pályaudvar felé ahonnan a busz indult. A környéken úton útfélen árusok, csak ami a 80-as 90-es években a kvarcóra volt, azt most a “szelfibot”, amit folyamatosan kardként lengetve a fejünk felett ajánlgattak és néha elképzeltem, hogy a következőnél elnáspángolom embert a szelfibotjával.

DSCF7795A busz indulásig a barátosném kitalálta, hogy ő biza vesz egy kaparós sorsjegyet és nyer is, és Milánóból egyből Balira megyünk. Rábökött egy újságárusnál lógó sima, színes, csillogó-villogó sorsjegyre és megkérdezte mennyibe kerül, mire az eladó közölte 20… Mondom 20 mi??? Cent?? Ennyire óccó, mert akkor rögtön 10-et kérünk! Vagy rosszul mondta és 2 Euró?? Nem nem, nem tévedés 20 Euró volt az ára…Zsír…Lapozzunk, volt azért 2 eurós is a választékban, de abból sem jutottunk el aznap Baliig, hiába kapartam feketére a körmömet tövig, így kissé elcsigázottan, de élményekkel teli dobtuk fel magunkat a kellemesen hűs buszra és 9-re meg is érkeztünk a reptérre.

Innen már nem részletezném tovább, és bárány számolgatásra nem volt szükség aznap éjjel, hogy álomba szenderüljek illetve a másnap reggeli zombi üzemmódból, hogy sikerült munkakezdésig magamhoz térnem arra sem emlékszem… A friss élmények mindenesetre feltöltöttek, Milánó pedig abszolút megér 1-2 napos kirándulást!

 

 

Krumplipüré kicsit másképp

Íme egy alternatíva arra, ha meguntátok a hagyományos krumplipürét és szeretnétek feldobni néhány friss hozzávalóval.

DSCF7936Adott volt a karalábé és némi vékony szálú póréhagyma és az előbbit mindenképpen nyersen akartam falatozni, mivel főtt formájában maximum töltött karalábénak elkészítve eszem meg szívesen. Szerintem ez tipikusan az a zöldség, ami nyersen élvezhető a leginkább, máshogy szinte elveszíti az igazi karakterét. Persze, ha így szeretitek jobban, főzzétek meg előtte, a pórét is lehet párolni kicsit.

Nem vagyok krumplipüré rajongó, de mivel éppen húsmentes napjaimat éltem a héten, mégis burgonyával kombináltam a többi zöldséget, hogy laktató legyen és nekem speciel ez lett az ebédem így ahogy van, de a hétvégi húsok mellé remek köret lehet. Nagyon jól feldobja az apróra vágott karalábé, zsírszegény is, mivel nincs benne vaj, a kefírtől pedig olyan légies az egész.

A hagymományos krumplipüré csak frissen, melegében finom, viszont ez hidegen is ajánlott, pláne így nyáron. Merjetek újítani, ízleni fog, más zöldségeket is tehettek bele, ha nagyon miniatűrre aprítjátok a finnyások sem veszik tán észre…

DSCF7937

Hozzávalók:

fél kg krumpli

3-4 vékony szálú póré v egy nagy fele

1 nagyobb fej karalábé fele

1 kis pohár kefír

só, frissen őrölt bors

A krumplit megpucoltam, felkockáztam, puhára főztem.

Amíg főtt, a pórét felkarikáztam, a karalábét megpucoltam és nagyon apróra vágtam. Mikor a krumpli megfőtt, krumplinyomóval összetörtem, belekevertem a kefírt, a karalábét és a pórét, majd sóztam, borsoztam.

Forrás: ITT.

Babaganush, arab padlizsánkrém

Na ezért a kencéért megéri bedurrantani a sütőt még ebben a melegben is. Legalábbis én megtettem egy héten belül kétszer is, viszont utána napokig meg van oldva a reggelim. Sőt, a maradékot egy hét elteltével ettem meg, és pont olyan finom volt, mint új korában.

DSCF7871

Sokan nem szeretik a padlizsánt más formában, de általában, azt hallom, hogy a krém az teljesen más, úgy megeszik. Mondjuk ez többnyire jellemző a nem túl népszerű zöldségekre, hogy pempő formájában jobban fogy, mert el lehet nyomni a hozzákevert egyéb cuccokkal az ízét. Én annak speciel nem vagyok híve, hogy nyomjuk tele majonézzel, a legtöbb helyen így árulják a padlizsánkrémet is.

Nálunk szerintem az erdélyi padlizsánkrém a legismertebb, ami tulajdonképpen sült padlizsán és fokhagyma, az arab verzió pedig annyiban különbözik, hogy tahini, vagyis szezámmagból készült is krém is van benne, illetve római kömény, ami az én egyik kedvenc fűszerem. A Babaganush tulajdonképpen a hummusra, a szintén keleti csicseriborsókrémre hajaz, én legalábbis azt is ugyanígy készítem.

Egy szó, mint száz, amiben római kömény és fokhagyma van az rossz nem lehet, ez a krém pedig remek reggelire, vagy zöldségekhez mártogatósnak vacsorára is. Amíg a padlizsán sül, meneküljetek hűvös helyre, egy hűsítő ital társaságában…

DSCF7875

Hozzávalók:

1 db nagy méretű padlizsán

2 duci gerezd fokhagyma

2 evőkanál szezámmag (vagy boltban kapható tahini)

2 evőkanál olívaolaj

1 kisebb fél citrom leve

1 nagy csipet őrölt római kömény

A padlizsánt hosszában félbevágtam, a húsát egy éles késsel bekockáztam, úgy, hogy a héját ne vágjam át. Besóztam, és negyed órára magára hagytam izzadni. Ezután bekentem a húsát egyenletesen kókuszzsírral és 200 fokra melegített sütőben húsával lefelé fektetve, kb. 30-40 perc alatt puhára sütöttem. Akkor jó, ha megnyomjátok a héját és már az is puha.

Míg a padlizsán sült, a szezámmagot egy száraz serpenyőben 1-2 perc alatt megpirítottam, majd hűlés után megőröltem. Ezután krémesre kevertem az olívaolajjal.

Mikor a padlizsán megsült és kicsit kihűlt egy mély edénybe kanalaztam a húsát, sóztam, borsoztam, megszórtam a római köménnyel, belereszeltem a fokhagymát és krémesre turmixoltam. Nem baj, ha kicsit darabos marad, sőt jót is tesz neki. Végül hozzákevertem a szezámkrémet és megcsorgattam a citromlével.

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!